Hedvig

"Sok víg hétköznapot"

2013.03.04. 16:00

Programkereső

"Adja meg az Isten, / Mit adni nem szokott. / Száz bús vasárnap helyett / Sok víg hétköznapot, / Adja meg az Isten." (Ady Endre)

 Valószínűleg sosem lehet tökéletesen felderíteni, hogyan viszonyultak a zenekedvelők az egyes alkotók életútjához abban az időben, amikor a szellemi élményeket elsősorban még saját koruk, földrajzi és naptári valóságuk művészi ízlése, gondolkodásmódja és érdeklődése határozta meg. Az azonban bizonyos, hogy amióta a kultúra gerincét többszáz évnyi naprakész emlékezet alkotja, a jelent hajlamosak vagyunk nagyvonalúan visszadatálni, a múlt hatáskörébe utalni, hogy időt nyerjünk az értelmezéséhez. Alighanem ezért tűnik olyan hihetetlennek minden születésnap, ami ennek a természetes állandóság-érzésnek a tűnékenységére emlékeztet. Ugyanakkor ez a meghökkenés, szerencsére, fel is hívja a figyelmet azokra az értékekre, amelyek valóban a jelenünkhöz tartoznak, mint Jeney Zoltán művészete.

Jeney az 1970-80-as évek neoavantgarde mozgalmainak elkötelezett képviselőjeként kezdte pályafutását, és mára a kortárs magyar zene egyik emblematikus alakjává vált. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Farkas Ferencnél folytatott tanulmányai után Rómában, az Accademia Nazionale di Santa Cecilia posztgraduális zeneszerzés kurzusán tanult tovább Goffredo Petrassi növendékeként, majd hazatérve (1970-ben) Simon Albert ösztönzésére Eötvös Péterrel, Kocsi Zoltánnal, Sáry Lászlóval és Vidovszky Lászlóval közösen megalapította az Új Zenei Stúdiót, amely hamarosan nemzetközileg is elismert előadói és zeneszerzői műhellyé vált.

Jeney Zoltán (készítette: Felvégi Andrea)
Jeney Zoltán (készítette: Felvégi Andrea)

1986-ban kezdett tanítani a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, amelynek idővel tanszékvezetője, majd professor emeritusa lett. Emellett előadásokat tartott az Egyesült Államok számos jeles egyetemén, többek között a Berkeley-n és a Prioncetonon, kutatóként dolgozott New York-ban a Columbia Egyetemen, valamint vendégprofesszorként tevékenykedett a chicagói North Western University zeneszerzés szakán. Alkotómunkájának elismerését számos kitüntetés jelzi az Erkel-díjtól, a Bartók-Pásztory-díjon át a Kossuth-díjig.

Zeneszerzői invenciója sokféle inspirációs forrásból táplálkozik. John Cage megkerülhetetlen művein túl mély benyomást gyakoroltak rá az amerikai minimalizmus jelentősebb alkotásai és Christian Wolff zenéje is. Foglalkozott többek között sakkjátszmák, meteorológiai adatok, telexek zenei folyamatokká való konvertálásával, de jelentősen formálta zeneszerzői gondolkodásmódját a Dobszay László és Szendrei Janka által alapított és vezetett Schola Hungaricában töltött évek alatt megismert gregorián dallamvilág rugalmas szerkezeti összetettsége is. Speciális hangrendszerek, például az Apollónhoz című művében megmutatkozó, régi görög skálákból megalkotott, úgynevezett "pszeudo-modalitás" és egy, a fraktál-elv alapján létrehozott, 128 hangból álló hangsor mellett, amely nagyszabású oratorikus műve, a Halotti szertartás zenei szerkezetének is lényeges eleme, idővel a régi mesterektől örökölt ellenpont-hagyomány is eszköztárának részévé vált. A polifónia és a kontrapunktikus formálás egyes elemeit azonban a kétezres években komponált zenekari és kamaraműveiben (Panegyricus, Pavane, Három tanulmány) szintén újszerű módon, gyakran a hangszínekre és a dinamikai szintekre is kiterjesztve alkalmazza, kísérletező fantáziájának sokszínűségével és töretlen erejével biztosítva hallgatóit arról, hogy az időszigetként felfogott jelen az övéhez hasonló ideális esetekben élő és eleven jelenség.