Jolán

A változás állandósága

2013.04.11. 12:35

Programkereső

Vannak korok, amelyek művészi kifejezésmódja szemérmes viszonyt tart fenn az élet értelmének kérdéseivel, a 19. század jelentős része azonban nem ilyen volt. A korszak alkotói ritkán bújtak a hétköznapok aprólékos ábrázolásának paravánja mögé vagy az absztrakt fantáziát szórakoztató szarkazmus takarásába. Nyíltan lelkesedtek a heroikusért és az emberfelettiért.

 A Nemzeti Filharmonikus Zenekar április 11-i műsorán szereplő Liszt- és Beethoven-kompozíciók nagyszerűen tükörzik a század egyszerre önbizalommal teli és önfeláldozó, magabiztos és kétkedő, az elragadtatás hatalmában hívő, mégis mélyen intellektuális művészi eszményeit.

Enrico Pace
Enrico Pace

A hangverseny szólistája, Enrico Pace egy, a zenekarral közös próba után arról beszélt, milyen jelentős szerepet játszott Liszt gondolkodásában a folyamatos változások során kibontakozó állandóság dialektikájának kifejezése, amely műveinek szüntelen újraalkotásában is megnyilvánult, arra késztetve a komponistát, hogy publikálásuk után is rendszeresen újraértelmezze alkotásait - ha másképp nem, növendékeinek szánt kottabejegyzések segítségével, amilyenek a Haláltánc Siloti-féle példányában is olvashatók. Emellett a zongorista arra is kitér, hogyan válhat új kezdetté, a teljesség érzékelésévé a halál, és hogyan segíthet a zene abban, hogy hallgatói a pillanat szépségében elmerülve jobban megértsék saját életük, változó tapasztalataik összefüggéseit.