Friderika

Két arckép

2013.04.30. 09:53

Programkereső

Az ideális és a torzkép asszociációs lehetőségét a Nemzeti Filharmonikusok május 9-i hangversenyének műsorán nem Bartók, hanem Csajkovszkij és Sosztakovics művei vetik fel. A portré sem emberé, hanem egy országé, társadalomé, kultúráé: Oroszország, illetve a Szovjetunió zenei képmása.

Az orosz zene két óriása nem sokszor kerül így össze, egy koncertprogramon belül, hiszen különböző esztétikai ideák vezették őket. Az egyik a cári Oroszországban alkotott, a másik a sztálini, hruscsovi és brezsnyevi Szovjetunióban. Az orosz zenére szakosodott, nemzetközi hírű karmester, Michail Jurowski vezetésével most mégis a klasszikus zenei repertoár egyik slágere hangzik fel a műsor első részében, míg a másikban egy ritkán előadott alkotás.

Nemzeti Filharmonikusok, vez. Kocsis Zoltán - Bartók Maraton - 2013. február 3.
Nemzeti Filharmonikusok, vez. Kocsis Zoltán - Bartók Maraton - 2013. február 3.

Csajkovszkij egyike volt a legiskolázottabb zeneszerzőknek, akik mindig új utakat kerestek a közönséghez. Jelentősen hatott rá Bizet és Mozart, neoklasszicizmusának pedig talán legszebb darabja a lírai érzékenységében, mértéktartásában, formai tömörségében és kecses dallamvilágában a 18. században gyökerező Vonósszerenád, amelyet 1880-ban fejezett be.

Sosztakovics 1962-ben bemutatott XIII. szimfóniája műfajilag nehezen besorolható, hiszen dalciklusnak vagy kantátának is nevezhető: mind az öt tétele egy-egy Jevtusenko-vers megzenésítése. Megkülönböztető nevét annak a versnek a címéről kapta, amely az 1941-es náci tömegmészárlás során Babij Jarnál kivégzett mintegy 34 ezer ukrán zsidónak állít emléket, és amely így kezdődik: „Nincs emlékmű Babij Jar fölött". A zene az elhangzó verseken keresztül nemcsak az antiszemitizmust, hanem a Szovjetunió-beli élet különböző aspektusait is a középpontba állítja (Humor, Az üzletben, Félelmek, Karrier). Sosztakovics a fennálló rendszer éles és szarkasztikus kritikájával természetesen komoly nehézségeket okozott önmagának.