Jusztina

Ránki Fülöp: "Azt hiszem, rátaláltam a zenei utamra”

2013.07.25. 07:09

Programkereső

Július 20-án a Nemzeti Filharmonikusok szólistájaként lépett fel Martonvásáron, október 27-én a megújult Zeneakadémia Nagytermében, szülei oldalán ad koncertet Klukon Edit és Ránki Dezső zongoraművésznek készülő fia.

-Néhány hete felvételiztél a Zeneakadémiára. Sejted már, kihez fogsz kerülni?

- Ha felvesznek, és minden jól megy, Jandó Jenő és Lantos István tanár urakhoz járhatok majd.

- Mi az, amit vársz tőlük? Egyáltalán van még szükséged tanárra?

- Mindig nagy előny, ha a két sajátom mellett külső fülek is segítenek, hiszen az ember ilyen kevés tapasztalattal rendszerint még nem egészen azt hallja játék közben, ami ténylegesen megszólal; sokszor inkább azt, amit hallani szeretne, és ezért jobbnak érzi az előadását, mint amilyen az valójában. Ha ketten, különböző szempontokból figyelnek, még többet tudnak hozzátenni a játékomhoz - már csak azért is, mert mindkettejüket kivételesen nagy zongoraművésznek tartom.

Ránki Fülöp
Ránki Fülöp

- Kikhez jártál eddig? Úgy tudom, Becht Erikánál kezdtél zongorázni, akinél Egri Monika vagy Érdi Tamás is tanult.

- Hároméves korom körül magamtól kezdtem játszani, először csak hallás után. Szüleim háttérbe húzódó terelgetése nyomán tanultam meg kottát olvasni. Őket tekinthetem tehát első tanáraimnak, bár maguktól nem szóltak bele semmibe, és nem is erőltették rám a zongorázást soha. Nyolcéves koromban aztán úgy látták, hogy ideje volna tanárt keresni nekem és beiratkozni zeneiskolába, aminek én persze igyekeztem ellenállni. Miután viszont megismerkedtem Erikával - azonnal megbarátkoztunk, és rögtön össze is tegeződtünk -, hamar természetessé váltak a rendszeres órák. A legfontosabb, amit kaptam tőle, hogy zeneileg semmire sem próbált ránevelni, hagyott kibontakozni a saját utamon. Ami viszont a technika fejlesztését és a rendszeres, módszeres gyakorlásra való ránevelésemet illeti, annál aktívabb szerepvállalásáért lehetek neki hálás.

- Ezek szerint volt egy pont, ameddig nem igazán volt kedved a gyakorláshoz?

- Kedvem volt mindig, de sokáig nem módszeresen, hanem csak ötletszerűen zongorázgattam.

- Máshoz is jártál egyébként Becht Erikán kívül?

- Igen, két évvel ezelőtt kerestük meg Hambalkó Edit nénit, akitől édesanyám is tanult. Hozzá körülbelül két-háromhetente szoktam járni. Igaz, az utóbbi időben Erikával is ritkábban voltak óráim, a zeneiskola rendszerességét inkább a továbbképzős szolfézs és az összhangzattan órák adták. Dukay Barnabással való munkánkat emelném még ki, ő nem zongorázni tanít, hanem elméleti, szellemi síkokon segít megnyitni újabb és újabb kapukat, de ezzel - tudatosan-e vagy tudtán kívül, nem tudom - a technikai fejlődésemben is döntő lépésekre vezet rá.

- Azt mondtad az imént, szüleid soha nem szóltak bele a játékodba. De amikor együtt készültök közös koncertjeitekre, csak megmondjátok egymásnak, itt vagy ott ki csináljon valamit másként?

- Ahogy valamelyikünk meghall valami javítanivalót, nem tetszik nekik valami, rögtön mondja. Nem számít, melyikünk javasolja, ha jogosnak tartjuk, elfogadjuk. Ilyen értelemben nincs köztünk vezéregyéniség - vagy mondhatjuk úgy is, hogy a közös játék alatt elhomályosodnak az egyéniségeink, előtérbe helyezve a megszólaló zenét.

Ránki Fülöp
Ránki Fülöp

- A koncertek műsorába is beleszólhatsz?

- Igen, mindhármunk egyetértése alapján dől el, mit játsszunk és hogy azok hogyan kapcsolódjanak egymáshoz, hiszen meg szoktuk komponálni a közös koncertjeink műsorát. Október 27-i zeneakadémiai koncertünkön például két- és háromzongorás, valamint négykezes művek szerepelnek majd: elsőként egy Bach-korálfeldolgozást játszunk, melyet Dukay Barnabás ültetett át három zongorára. Dukay két saját darabja és további átdolgozásai is (két, illetve három zongorára), valamint a koncert utolsó számaként Liszt Karácsonyfa-ciklusának a szerző által négy kézre átírt változata szerepel még a műsoron. Én csak a három zongorára írt darabokban fogok játszani.

- Ha most megkeresnének, hogy adj egy szólóestet, amelynek a műsorát te állíthatnád össze, milyen darabokból válogatnál?

- Mindenképpen minél több Liszt-művet választanék: az utóbbi időben a Dante-szonátát, a Lidércfény transzcendens etűdöt, a Harmadik elfelejtett keringőt, a Hangnem nélküli bagatellt és a Magyar történelmi arcképek Mosonyi-tételét játszottam több alkalommal, ezek közül biztosan szemezgetnék. Számos további Liszt-darab mellett átjátszottam már a h-moll szonátát is, de azt még nem vállalnám el, rengeteget kell még dolgoznom rajta ahhoz, hogy kiállhassak vele. Szívesen játszanék legalább egy Haydn-szonátát, illetve Bach- fúgákat és egy Satie-darabot is, de korántsem elképzelhetetlen, hogy tiszta Liszt-műsor mellett döntenék.

- Liszt volna a kedvenc zeneszerződ?

- Igen, de mellette az utóbbi időben különösen szívesen ismerkedem az imént említett szerzők, valamint Messiaen és Dukay zenéjével is, továbbá kifejezetten vonz egy sor régi mester, mint például Ockeghem vagy Palestrina. Azt hiszem, rátaláltam a zenei utamra, hiszen a felsoroltak mind olyan szerzők, akiknek túlnyomórészt hangszer- és lényegében korszak-független a zenéjük, és mindegyiküknek szoros kapcsolata van valamilyen módon az örökkévalósággal.

- Az nem is fontos, hogy Liszt magyarnak vallotta magát, és hogy a Zeneakadémia alapítójaként és tanáraként voltaképpen minden magyar zongorista ősatyja?

- Dehogynem. Mint magyar zenész és magyar zongorista, természetes, hogy tisztelem, tisztelnem kell őt, és nemcsak a Zeneakadémia megalapítása miatt, hanem számtalan karitatív, és a magyar zenei életet támogató gesztusa miatt is. De a zenéje mindettől független, és szerintem mindenki számára alapkő kellene, hogy legyen. Ami pedig a zongoristákat illeti, mindannyiunk számára minta a zongorajátéka - már amennyire az műveiből és a kortársai írásaiból megismerhető -, hiszen példátlanul nagy mértékben lendítette előre hangszerünk és hajdani kollégáink fejlődését.

- Van zongorista példaképed a már nem élő nagy klasszisok közül is?

- Eddigi tapogatózásaim alapján Szvjatoszlav Richtert és Arturo Benedetti Michelangelit emelném ki a XX. század zongoraművészei közül.

- És melyik élő zongoraművészeket hallgatod - szüleidet leszámítva persze - a legszívesebben?

- Nagyon nehéz kérdés. Az igazság az, hogy a régiek között is sok nagy név van, akiket nem szívesen hallgatok, mert nehezen viselem, amikor saját magukat játsszák el, és nem a zenét, márpedig ez, ahogy korábban, úgy ma is elég sok ünnepelt művészre jellemző. Természetesen vannak remek kortárs zongoristák, de olyat, akinek a játékát annyira mélyen be tudom fogadni, mint ahogy azt például Richter egyes interpretációinál tapasztalom, keveset tudnék mondani - neveket most inkább nem is sorolnék.

Ránki Fülöp
Ránki Fülöp

- Ha éppen nem zongoristákat, akkor milyen zenét hallgatsz?

- Bach-orgonadarabokat például, de teljesen változó, mármint az úgynevezett komolyzenén belül. Más irányokban nem vagyok különösebben jártas. Persze ha meghallok valami mást a rádióban, vagy ha a bátyámnál - aki építésznek tanul a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen - szól valami, és megtetszik, akkor esetenként elhallgatom hosszabban is, ám célzottan nem szoktam ilyesmi után nézni.

- Bach orgonadarabjaiban is a kortalanságban megtapasztalható örökkévalóság vonz?

- Igen, és Liszt orgonaműveivel együtt olyan nagy hatással vannak rám, hogy a későbbiekben szeretnék majd orgonálni is tanulni. Emiatt külön öröm lenne számomra Lantos István tanár úrhoz járni az Akadémiára, hiszen ő kiváló orgonaművész is.

- És azt el tudnád képzelni, hogy komponálj vagy hogy vezényelj? Sok zongorista kipróbálja magát előbb-utóbb ezeken a területeken...

- A zeneszerzésről nem gondolom, hogy elhatározás kérdése lenne. Többször is megtörtént már, hogy éjjel fölébredtem, mert valahonnan (fentről vagy bentről, nem tudom) jött egy téma, amit le kellett írnom, és lett belőle egy fúga. Ezeket soha nem próbáltam meg lejátszani, de egyszer talán előveszem őket. Szóval a zeneszerzés mindenképpen izgat, de még sok elméleti és gyakorlati tanulnivalóm van a mesterségről. A vezénylés más kérdés: egyelőre nem látom magamban a készséget arra, hogy igazán jól összefogjak egy akár csak kisebb létszámú együttest. Igaz, sok olyan mű van, amit zongorán nem lehet vagy nem érdemes eljátszani, mégis szívesen foglalkoznék velük. Szóval nem tartom kizártnak, hogy a későbbiekben ezen a területen is kipróbáljam magamat, de erre jóval kevesebb esélyt látok, mint a zeneszerzésre.

- Akkor beszéljünk kézzelfoghatóbb tervekről: 18 évesen, sikeres érettségivel a hátad mögött, mit tervezel a nyárra? Esetleg egy hosszabb nyaralást, vagy utazást?

- Mindent elfelejtős nyaralás nem lesz, mert a gyakorlásban kihagyni semmiképp sem szeretnék. Külföldre utazni azért fogok, legközelebb előreláthatólag szeptemberben, de egy koncert miatt, ugyanis Portugáliában lépek majd fel a Portói Szimfonikus Zenekarral. Szeptember 20-án fogom játszani Gilbert Varga vezényletével Bartók első zongoraversenyét, amit már megtanultam, most éppen pihenőn tartom, mielőtt alaposan átvenném újra.

- Az elmúlt hetekben pedig a július 20-i martonvásári koncertre készültél, ahol Kocsis Zoltán vezényletével léptél fel.

- Igen, a Nemzeti Filharmonikusok Beethoven B-dúr zongoraversenyére kértek fel. Tavaly év vége felé merült fel az ötlet, és néhány nap gondolkodás után elvállaltam, egyrészt mert úgy gondoltam, hogy meg tudom tanulni a szólamot ennyi idő alatt, másrészt mert pont ez áll hozzám a legközelebb az öt Beethoven-koncert közül, ráadásul a többihez képest ritkán is szokták játszani.

 „Fülöp a zeneirodalom legnehezebb, legigényesebb, technikailag a legnagyobb követelményeket támasztó darabjait játssza - teljesen természetes volt, hogy felkérjük. Az apját, Dedit (Ránki Dezső - a szerk.) nagyon könnyű kísérni, nem csak azért, mert közös tőről származunk, hanem azért is, mert eszményi módon nyilvánul meg a művészetében a zenei purizmus és az esztétikai szépség békés egymás mellett élése. Fülöp még nála is puritánabbul játszik. Olyan utánaengedések, lassítások, rubatók, amelyek kézenfekvők lennének, nála nincsenek meg. Azt hiszem, annyira zenei a megközelítése, hogy még nincs szüksége zenén kívüli elemekre. Egy szó mint száz: talán Fülöpöt a legkönnyebb kísérni az összes eddigi szólistám között" - nyilatkozta Kocsis Zoltán a július 20-i martonvásári koncert próbáján, ahol alábbi videónk is készült.

 - A jövő évre is vannak már terveid?

- Az utrechti Liszt-versenyt néztem ki magamnak. Márciusban lesznek a válogatók, és október-november fordulóján a döntő. Az általam előzetesen kiválasztott versenyanyag felét már tanultam, ezért is lenne kézenfekvő elindulnom rajta, egyben ez lenne az első nemzetközi versenyem. Most sem a versenyzés miatt jelentkeznék, hanem azért, mert ez kiváló lehetőség, hogy minél több Liszt-darabot játszhassak el koncertszerűen. S ha esetleg még valami díjat is kapnék, annál jobb.

- Hogyan viszonyulsz a versenyekhez egyébként? Kegyetlen, sokszor igazságtalan világ, ugyanakkor egy fiatal művész nem teheti meg, hogy nem teszi próbára magát.

- Valóban fontosnak tűnik manapság részt venni versenyeken, de nem érzem, hogy ezekhez máshogy kellene viszonyulnom, mint a többi fellépéshez. Amikor egy versenyen elindulok, koncertként fogok fel minden fordulót, és amennyire csak tudom, függetlenítem magam a zsűriben ülő pár ember értékelésétől, mivel ez nagyrészt szubjektív. Vannak persze megkerülhetetlen, nyilvánvaló szempontok is, de a játékom megformáltságbeli hiányosságait, technikai tökéletlenségeit magam és a tanáraim is halljuk. Ha az értékelés a szokásosnál erősebb stresszt okoz, az meggátolhatja annak az állapotnak a kialakulását, amire a legmagasabb szintű zenéléshez szükség van, ezt pedig semmilyen fellépési forma esetében nem tartom szerencsésnek.

- A közönség jelenléte, a színpad és a széksorok közötti láthatatlan kommunikáció lenne a titok nyitja?

- Nem. Az biztos, hogy nincsen koncert közönség nélkül, de nem szabad függeni tőle. Zenélés közben nem is szoktam a jelenlévőkkel kommunikálni, inkább megpróbálok minél jobban a zenére koncentrálni. Érzem persze a közönség lelkiállapotát, figyelmét, de az egyetlen valódi feladatom az, hogy a tőlem telhető legteljesebb igényességgel játsszam el a művet minden külső tényezőtől függetlenül - ha ez sikerül, azt megérzi a közönség is.

- És amikor te ülsz a közönség soraiban? Ha teheted, milyen hangversenyre jársz a legszívesebben?

- Bevallom, régebben kimondottan keveset jártam hangversenyre, de mostanában - ahogy az időm engedi - egyre többet, különösen, ha ismerem és szeretem a fellépők játékát.

- Nem tudom, ott voltál-e leendő professzorod, Jandó Jenő és a Muzsikás együttes legutóbbi közös koncertjén, a Bartók-maratonon - azt mondtad, nem nagyon hallgatsz mást, mint klasszikus zenét, de azért valami hasonló projektben benne lennél?

- Ott voltam, és nagyon szívesen részt vennék egy ilyen jellegű előadásban - habár nem hiszem, hogy Jandó tanár urat helyettesíteni tudnám!

Ránki Fülöp legközelebb 2013. október 27-én lép a nagyközönség elé: a kívül-belül megújult Zeneakadémia Nagytermében szüleivel ad közös koncertet. A koncert részletes műsora megtekinthető a Fidelio.hu programkeresőjében!