Kelemen, Klementina

Penderecki 80

2013.10.28. 16:40

Programkereső

Pályafutása során három Grammy-díjat nyert, zenéjét korszakalkotó kultfilmekből is ismerhetjük, és teljesen más lenne nélküle az európai kortárs zene. A nyolcvanadik születésnapja felé közeledő Krzysztof Penderecki tele van tervekkel. November 6-án a Művészetek Palotájában vezényli műveit. Budapesti koncertje több szempontból is egyedülálló esemény: a kilencvenes évektől karmesterként is aktív lengyel komponista ezúttal három hazai együttest, a Concerto Budapest zenekart, az MR Énekkart és a Nemzeti Énekkart dirigálja, az est programja pedig két aktuális darabjának, a hegedűre, brácsára és zenekarra írt kettősversenyének és VIII. szimfóniájának magyarországi ősbemutatója lesz.

Krzysztof Penderecki 1933-ban zenekedvelő család gyermekeként született a délkelet-lengyelországi Dębicában. Kisgyermekként hegedű- és zongoraleckéket kapott, majd tizennyolc évesen felvételt nyert a Krakkói Konzervatóriumba, miközben filozófiai, művészettörténeti és irodalomtörténeti tanulmányokat is folytatott az egyetemen. Bölcseleti érdeklődése számos híres művében megmutatkozik. A Krakkói Zeneakadémián 1954-től Artur Malewskinél, majd Stanislas Wiechowicznál tanult zeneszerzést, diplomája megszerzése után pedig kinevezett professzorként az intézmény oktatója lett.

Krzysztof Penderecki
Krzysztof Penderecki

A lengyel kortárs zene enfant terrible-je már igen fiatalon forradalmian új hangszerelési megoldásairól vált híressé, amellyel kivívta a zenei sajtó érdeklődését, miközben hírhedten temperamentumos véleményformálásával évtizedeken át komoly muníciót szolgáltatott a polgárpukkasztásra rezonáló újságírók számára. Művei kezdetben főként Webern és Boulez hatását mutatták, és első ízben az 1959-es Varsói Ősz fesztiválon bemutatott kompozícióival váltott ki nemzetközi visszhangot. A mai napig munkásságának első feléből származnak legismertebb darabjai, többek között az Anaklasis (1959-1960) és az 1945. augusztusi atombombatámadás pusztításának mementójaként bemutatott Hirosimai áldozatoknak - elégia (1960-61).

A nem sokkal később született Lukács-passió (1963-1966) című oratóriuma már egy újabb alkotói korszak kiemelkedő termése: Penderecki érdeklődése a hangspektrummal és térrel való kísérletezés mellett egyre inkább a nagyobb apparátusra írt zenekari- és kórusművek felé fordult. A zeneszerző a Krisztus szenvedéstörténetét feldolgozó, rendkívüli alkotói kihívást jelentő művel komoly fejtörést okozott a lengyel államapparátusnak: a konvenciókhoz első hallásra nem sokban kötődő darab egyszerre volt mélyen vallásos és avantgárd szellemiségű. Nem meglepő, hogy a műben a nyugati zenei sajtó rögtön a totalitárius berendezkedésű állam elleni művészi állásfoglalást sejtette.

Penderecki a hetvenes évek közepétől kezdve egyre inkább eltávolodott a formabontó technikák alkalmazásától, ám akkortájt kezdték el felfedezni - Ligeti György zenéjéhez hasonlóan - korai alkotásait azok a filmrendezők, akik munkájuk sokkoló, döbbenetes vagy éppen misztikus képi világát felerősítő darabok után kutattak, és ezeket többnyire a kortárs zeneszerzők művei között találták meg. Polymorphia című 1961-es alkotása - amely nélkül a Ragyogás és az Ördögűző sem lenne ugyanaz a vérfagyasztó film - például afféle túlvilági zenetartályként funkcionál, amelyben egy klasszikus vonószenekar az instrumentumaik által kelthető hangok félelmetes spektrumával szembesíti a hallgatót. A filmrendezők körében Penderecki munkássága azóta is töretlen népszerűségnek örvend, darabjai többek között a David Lynch által jegyzett Veszett a világ és az Inland Empire című filmekben is hallhatóak, de a nevéhez köthető a Katyń, Az ember gyermeke és legutóbb, 2010-ben a Martin Scorsese által jegyzett Viharsziget kísérőzenéje is.

Krzysztof Penderecki
Krzysztof Penderecki

A lengyel mester munkássága természetesen nem csupán a filmes műfajokra korlátozódik: életműve rendkívül szerteágazó, négy operája, nyolc szimfóniája és más nagyzenekari művei mellett versenyművei, vallásos témájú kórusművei, kamaraművei is kiemelkedőek. Sőt, Penderecki már jó ideje a zenei múlthoz szorosabban kapcsolódó, a késő romantikán alapuló eklektikus stílusban komponál, az egykori fenegyerekből tehát jól fésült, jól öltözött, kellemes társasági figura lett, olyan személyiség, aki ma már nem a kiválasztott keveseknek mutat példát, hanem a tömegekhez szól, letisztult gondolatokkal, közérthető nyelven, a nagy öregekre jellemző szakmai tudással és bölcsességgel.

A nyolcvanadik születésnapját november 23-án ünneplő komponista lendülete mit sem változott az évtizedek során. Új operán és kamaradarabokon dolgozik, és semmi kedve nyugdíjba vonulni - sőt, mint elmondta, legalább húszévnyi terve vár még megvalósításra. A lengyel fővárosban novemberben fesztivállal ünneplik a jubiláló zeneszerzőt, ahol többek között Anne-Sophie Mutter hegedűművész és Lorin Maazel karmester is fellép majd, a Lengyel Nemzeti Bank pedig Penderecki képével díszített gyűjtői bankjegyet bocsát ki.

A nagy múltú Bécsi Zenebarátok Társasága (Gesellschaft der Musikfreunde) megalapításának bicentenáriumára komponálta Penderecki kamarazenei fogantatású, egytételes Kettősversenyét, amelyet 2012 októberében mutattak be. Három énekes szólistára, vegyes karra és szimfonikus zenekarra írt eddigi legfrissebb, VIII. szimfóniáját pedig 2005-ben fejezte be. Három évvel később azonban kibővítette, így született meg a Művészetek Palotájában elhangzó, körülbelül ötvenperces alkotás német költők, például Eichendorff, Hesse és Rilke verseire. A tizenkét zenekari dal egyfajta személyes hangvételű, önéletrajzi ihletésű dalciklus, amelynek Penderecki az Elmúlás dalai címet adta.

Az 1974-es születésű Lendvay József Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész zenészdinasztia sarja. Nagyapja idősebb Lendvai Csócsi József, a Rajkó zenekar főprímása, édesapja és első tanára pedig Lendvai Csócsi József, a prímáskirály. A Zeneakadémián Halász Ferenc és Szenthelyi Miklós tanítványa volt, 1996-ban a svájci Varga Tibor Nemzetközi Hegedűverseny első helyezettjeként végzett, a következő évben pedig a megmérettetés abszolút győztese lett. Magyarországon elsősorban a Budapesti Fesztiválzenekar koncertjeinek vendége, és közreműködött az együttes Liszt- és Brahms-lemezeinek felvételein is, azonban repertoárja nem szűkül csupán a komolyzene műfajára: nevével népzenei és világzenei koncerteken és lemezfelvételeken is találkozhatunk.

Ryszard Groblewski
Ryszard Groblewski

Ryszard Groblewski brácsaművész 1983-ban született Varsóban. Zenei tanulmányait hétévesen kezdte, 2007-ben kitüntetéssel diplomázott a Varsói Zeneakadémián, ahol Piotr Reichert volt a tanára. Jelenleg a tanszék tanársegédjeként brácsát oktat, és előadóművészi karrierje a kezdetektől fogva lendületesen ível felfelé: 2008 novemberében elnyerte a Zürichi Kamarazenekar szólóbrácsista pozícióját, és eddig olyan művészekkel lépett fel, mint Tabea Zimmermann, Nobuko Imai, Kim Kashkashian, Takács-Nagy Gábor, Wolfgang Marschner, Andrzej Bauer, Emmanuel Ax és Ralf Gothóni. Groblewski az első lengyel brácsista, aki díjat nyert a rangos müncheni ARD versenyén (2004, II. helyezés), emellett a pörtschachi, esseni és bledi brácsaversenyeken a dobogó legfelső fokán állt. Magyar vonatkozású hír a szólistával kapcsolatban, hogy ő játszotta Bartók Brácsaversenyének Bartók Péter által közreadott változata lengyelországi ősbemutatóját 2005 májusában.