Lukács

Francia est az Óbudai Társaskörben

2013.11.14. 17:36

Programkereső

A koncertet az Óbudai Társaskör díjként ajánlotta fel Kállai Ernőnek, a Szigeti József Nemzetközi Hegedű- és Brácsaverseny legeredményesebb magyar versenyzőjének. Partnere – Balázs János – egy évvel korábban a Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraversenyen ért el kiemelkedő eredményt.

„Az utóbbi pár évben nagy hatást gyakoroltak rám a francia zeneszerzők, mindig szívesen tűzök műsorra egy-egy darabot tőlük - árulta el Kállai Ernő a koncert kapcsán - erre az estére négy kedvenc francia szerzőm, Poulenc, Saint-Saëns, Debussy és Ravel műveiből válogattam. Poulencet első sorban azért illesztettem a programba, mivel ebben az évben a szerző halálának 50. évfordulójára emlékezünk. Az első élményem Poulenckel kapcsolatban a Karmeliták párbeszédei című operája volt, ami meglátásom szerint sok zenei hasonlóságot mutat a d-moll hegedűszonátával. Ezt a kevésbé játszott remekművet Poulenc a népszerű spanyol költő és drámaíró, Federico Garcia Lorca emlékének ajánlotta, akit fiatal korában kivégeztek. Éppen ezért mind három tételnek hirtelen vége szakad, úgy ahogy a költő életének is. A darab érdekessége a második tétel, ami Garica Lorca egy verséből kiragadott sorra íródott: „A gitár álmokat sír". Mint a legtöbb francia szerzőnél, ebben a műben is nagyon erős spanyol behatásokat érezhetünk.

Kállai Ernő
Kállai Ernő

Egy másik, mostanában ritkábban játszott szonáta, Saint-Saëns d-moll hegedűszonátája. Ez a négytételes mű mindkét hangszertől nagy virtuozitást igényel, főleg az utolsó tételben, aminek a Perpetum mobile alcímet is adhatta volna a szerző. Jascha Heifetz nagy szeretettel tűzte műsorra ezt a szonátát hatalmas sikerrel.

Saint-Saëns „Etűd keringő formában" című zongoradarabja ihlette meg Eugene Ÿsaye belga hegedűművészt és zeneszerzőt, aki egy hegedű-zongora átiratot készített ebből a műből. Egy szintén hatalmas virtuozitást igénylő darab, kihasználva a hegedű összes adottságát, már-már a fizikai lehetetlenség határait súrolva. 

Debussy közismert darabja a „Holdfény" a Bergamasque-szvitből igazából mindent elárul magáról a címével. Egy vágyakozó, álmodozó, olykor visszafogott, olykor szenvedélyes, nagyon romantikus történetet mesél el.

Két Ravel művel zárom az estét, az első a „Darab habanera formában" (Georges Catherine átirata), ami tulajdonképpen egy dal, szöveg nélkül, ahol a hegedű az emberi hang megformálására törekszik. Ez a pár perces miniatűr olyan, mint egy parfüm illata, ami nagyon intenzíven hat ránk. Különleges hangulatban tárul elénk Spanyolország, kissé behízelgő, kissé lusta, mindez füstös atmoszférába burkolva.

Ravel „Tzigane" című darabját a magyar hegedűművésznőnek, Arányi Jellynek írta, akinek többek között Bartók is ajánlott művet. Ravel itt a magyar cigányzenét próbálja visszaadni egy kissé szürreális megvilágításban. Egy kicsit magyaros, kicsit spanyolos, kicsit franciás, egyfajta különös cigányzene ez. Lassú, improvizatív bekezdés a g-húron, majd kettős fogásokkal és egy kis madárcsicsergéssel fűszerezve. A zongora cimbalomszerű játékával csatlakozik a hegedű tremolóihoz és egy lassú csárdásba vezet minket, aminek több variációját is hallhatjuk. A mű utolsó részében az egyre gyorsuló friss csárdás a végsőkig fokozza az izgalmakat."  - árulta el a művész.