Gyöngyi

Britten-centenárium a Nemzeti Filharmonikusokkal

2013.11.18. 13:01

Programkereső

A 20. század legnagyobb brit zeneszerzője, Benjamin Britten 100. születésnapjának előestéjén a szerző egyik főműve, a Háborús requiem szólal meg a Nemzeti Filharmonikusok előadásában a magyar zenei élethez erős szálakkal kötődő brit dirigens, Howard Williams vezényletével. Az esten a zenekar mellett Szabóki Tünde, Timothy Bentch, Stephan Loges, a Nemzeti Énekkar és a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara lép fel.

A gyászmise, amely zenetörténeti jelentősége ellenére a hazai koncerttermekben ritkán hallható, az angliai Coventry második világháborúban lebombázott gótikus katedrálisának újraszentelésére íródott, létrejöttében azonban szerepet játszottak a szerzőt ért háborús traumák is - Britten két világháborút is átélt, és hosszú időn át egy harmadik fenyegetésének árnyékában töltötte mindennapjait Anglia keleti partján, egy amerikai légi bázis közelében.

Benjamin Britten
Benjamin Britten

A november 21-i este karmestere, Howard Williams úgy véli, hogy a kompozíció befogadása nem igényel különösebb előzetes felkészülést. Annak megértését azonban a karmester rendkívül  fontosnak tartja, hogy az alkotás egy ízig-vérig pacifista művész szerzeménye. „Britten művét összehasonlítva például Verdi Requiemjével - Verdi munkásságának Britten őszinte csodálója volt - egyértelművé válik, hogy az angol zeneszerző alkotása nem kínál semmilyen vigaszt. Jó, ha a közönség ráérez, hogy ez a mű nem vigaszt nyújt, hanem elmélkedésre ösztönöz" - mondta a dirigens.

A darab érdekessége, hogy a latin gyászmise hagyományos tételeit az első világháborús verseiről ismert Wilfred Owen költeményei tagolják. A kétféle textust a komponista következetesen két különböző hangzási síkon zenésítette meg: a miseszöveget mindig a szoprán szólista és a vegyeskar énekli szimfonikus zenekari alátámasztással, Owen költeményeit pedig a tenor és a bariton egy 12 tagú kamarazenekar kíséretével. Időnként egy harmadik sík, egy távoli, misztikus hangzás, a kis orgonával kísért fiúkórus is megjelenik.

A karmester szerint a mű megformálása nem könnyű a feladat, mivel két együttessel kell doglozni: a nagy szimfonikus zenekar mellett egy sokszínűen hangszerelt kamarazenekart is irányítani kell. 1962-ben, az ősbemutatón két karmester dirigált: Britten a kamarazenekart, Meredith Davies pedig a nagy apparátust vezényelte. Howard Willams pályafutása alatt mindkét verzióban, az eredeti szereposztást megtartó változatban, illetve önállóan is dirigálta már ezt a nagyszabású, körülbelül másfél órás, gyönyörű, ugyanakkor megrázó művet.

Howard Williams zongorázni és hegedülni tanult, és az oxfordi valamint liverpooli egyetemeken szerzett zenei diplomát. Felsőfokú karmesteri tanulmányait a londoni Guildhall School of Music and Drama intézményében folytatta. Az Angol Nemzeti Operában vállalt korrepetitori állást, majd az ottani kórus igazgatója lett. Ezzel egy időben vezényelt a londoni Opera Factory nyitó évadjaiban. Repertoárján mára több mint 70 opera szerepel. Nagy-Britannia szinte összes jelentős zenekarát vezényelte, és sokat dolgozik külföldön is. Magyarországhoz szoros szálak fűzik, hiszen 1989-től 2000-ig a Pécsi Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és vezető karmestere volt. Ez alatt sok időt töltött más jelentős magyar szimfonikus zenekarokkal is. A magyar kortárs zene érdekében végzett tevékenységéért Artisjus-díjjal tüntették ki, és 1997-ben a magyar zene külföldi népszerűsítésért Bartók-érmet kapott. Jelenleg a Cambridge-i Sinfonia és a londoni székhelyű Choir of the 21st Century (a XXI. Század Kórusa) vezető karmestere. Repertoárja középpontjában Rossini, Verdi és Puccini művei állnak, de otthonosan mozog a barokk művek és az új alkotások világában is.