Jácint

Zenei telítődés

2013.12.04. 12:24

Programkereső

Kortárs művek a klasszikusok tükrében. Vajda Gergely, Eötvös Péter - Telemann tükrében. Budapesti Vonósok a Müpa Üvegtermében. A 30. nap az év novemberében. KRITIKA

Üvegterem. Üveg. Hideg, üres, süket: üveg. Nincs belakva. Nincs zene. Nincs hangulat. Hegedűsök színpadra. Többi zenész oldalra. Vajda Gergely - taps. Telemann: Gulliver-szvit. Eredetileg két hegedűre. Itt két szólam, de több hegedű. Néhol pontatlanság: belépések, ritmusok. A hangoknak nincs melegsége. Kóvályognak a térben. Erőltetett. Semmilyen. Pedig szép. Mégis unalmas. Egyik tétel a másik után. Nem élvezik. Nem élvezem. Üvegterem: zenei telítettség néhány százalék.

Budapesti Vonósok, vez: Kovács János - Bartók Maraton - 2013. február 3.
Budapesti Vonósok, vez: Kovács János - Bartók Maraton - 2013. február 3.

Földes Imre mikrofont ragad. Hiányzik ez? Beszél. Igen, hiányzik. Melegszik a terem. Oldódik a hangulat. Minden kivilágosodik. Kezd feléledni a koncert-feeling. Szórakoztató. Földes a karmester-zeneszerző Vajda Gergellyel beszélget. Az imént hallott darabról: címadásról, keletkezésről, programról. Átköt Vajda Gulliver-szvitjére. Vonósokra és csőharangra írta. Ez nem az a Gulliver. Nem Swift: ez Karinthy. Gulliver és robotok. Ennek is van programja. Csőharang = robotvilág: érdekes. Nem is szól zene, a terem zenei telítettsége mégis 34 százalék körül jár.

A beszélgetés alatt Holló Aurél ütőművész felkészült. Beállította a csőharangot és elhelyezkedett. Az eleddig oldalt ücsörésző zenészek is a helyükön. Elkezdődik a darab. Szép zene: követhető és szerethető. Az együttes immár jóval összeszedettebb. Nincs vizsgahangulat, nincs intonációs hibáktól való rettegés. Profi zenekar, az van. A csőharang hangjait Holló nem fojtja el: hosszan zúgnak. Ez a szerző koncepciója. Szokatlan, de egyáltalán nem visszataszító. Atmoszférát teremt. Négytételes mű. Valamennyi tétel egy-egy zenei ötletet bont ki. Olykor kicsit hosszú: talán nincs ennyi az adott ötletben. Egyre borongósabb, egyre modernebb, egyre kaotikusabb a muzsika. Mégsem zavaró. Megkaptuk előre a történetet, értjük a darabot, indokolt a zenei csúnyulás... Nagyon sokat segít, hogy előtte a szerző bemutatta saját művét. Nem csak közvetlenebb, közönségnek szólóbb lett, hanem befogadhatóbb, megérthetőbb is. Ez volna a lényeg! Elmagyarázni, miért olyan a mai zene, amilyen. Ez a zeneszerző, ez a szervezők és ez a befogadók érdeke egyaránt. A szerző szeretné előadatni darabját, a szervező eladni jegyeit, a közönség pedig jó zenét hallgatni. Három perc előzetes beszélgetés lám, eredményre vezethet. Olyannyira, hogy a zenei telítettség tovább emelkedett, immár a 60 százalékot nyaldossa.

Zempléni Szabolcs
Zempléni Szabolcs

Következik a „második kör": újra Telemann. Ezúttal a D-dúr kürtverseny szólal meg. A színpadon Zempléni Szabolcs kürtművész. Semmi natúrkürt, bár igaz, a zenekar sem historikus hangszereken játszik. Barokk mintának megfelelően, a tételek rövidek, frappánsak, ötletesek és szórakoztatóak. Előítéletes és szkeptikus vagyok: nem bízom a kürtzene szépségében... Kellemesen csalódom, Zempléni csodálatos hangokat varázsol ki hangszeréből. Gyönyörű pianók, virtuóz díszítések, bársonyos hangszín. A terem falai közt egy csomó meseszép melódia kavarog, melegséggel és jókedvvel töltve meg az eleinte fagyos és barátságtalan légkört. A helyszín elképzelhetetlen koncerttérből egy szűk óra alatt kellemes élményt nyújtó hangversenyteremmé változott. Zenei telítettség 88 százalék.

Kétkedve fogadtam a döntést: barokk helyett 21. századi kompozíció zárja a műsort. A 18. századi concerto - könnyed hangvételével - mindig ideális záródarab. Féltem, a gondosan felépített 88 százalékunk visszaeshet. Nem a mű minőségétől tartottam, hanem a közönség lelkesedési-mutatójának megtorpanásától. Ismét jót tett Földes Imre beszélgetése, ezúttal Eötvös Péterrel. A komponista bepillantást nyújtott az alkotói folyamatba. Megjelent előttünk az 555 Domenico Scarlatti-szonátát három nap alatt végigzongorázó Eötvös, aki irigylésre méltó kitartással kutatta a megfelelő témá(ka)t Szerelemről és más démonokról című operájának tenor áriájához. Gabriel García Márquez novellájában Don Ygnacio visszaemlékszik hajdani feleségére (a főszereplő Sierva anyjára). Az asszony Domenico Scarlattitól tanult csembalózni. A férj áriájába több, a gyakorlások során hallott Scarlatti-motívum is beúszik. És hogy miért mesélte el mindezt Eötvös? A szerző némileg áthangszerelte az áriát, de ami a leglényegesebb: a kürtre ruházta a tenor szólamot. Ebben a formában a mű még soha nem csendült fel, így a koncertre egy ősbemutató helyezte fel a koronát. Nagy öröm volt felfedezni a Scarlatti-idézeteket, és belehelyezkedni a barokk-kortárs fúzió teremtette páratlan hangulatba. Kifejezetten szórakoztató-megkapó-gyönyörködtető produkciót hallottunk. A legnagyobb elismeréssel nyugtáztam: a zenei telítettség nem vesztett korábbi értékéből, sőt, tovább szárnyalt felfelé. Az Üvegterem csordultig telt zenével...

Eötvös Péter
Eötvös Péter