Emma

Húsz éve halt meg Cziffra György zongoraművész

2014.01.13. 16:15

Programkereső

1994. január 15-én halt meg Franciaországban Cziffra György virtuóz improvizációs képességű zongoraművész.

1921. november 5-én született Budapesten. Cigányzenész családból származott, nélkülözésekkel teli gyermekéveit egy nyomorúságos angyalföldi barakktelepen töltötte. Tehetségét édesapja ismerte fel, csodagyerekként már ötéves korában cirkuszban zongorázott, improvizált. A Zeneakadémiára egy házaló jóslata révén került, aki nagy jövőt ígért neki, és azt állította, hogy beajánlotta Dohnányi Ernőhöz. Ez nem volt igaz, ám a Zeneakadémia főigazgatója mégis meghallgatta és felvette a nyolcéves fiút. „Ez nem gyöngyszem, ez maga a Koh-i-Noor gyémánt" - mondta.

Cziffra Görgy kicsi
Cziffra Görgy kicsi

Az ifjú Cziffra sikert sikerre halmozott, bár inkább a közönség körében, a kritikusok fanyalogva fogadták játékát. Tanulmányait anyagi okok miatt nem fejezhette be, kénytelen volt bárzongoristaként keresni a kenyerét, miközben magánúton tanult tovább.
1943-ban kikerült a frontra, s ott zongorajátéka annyira megbabonázta a Wehrmacht tisztjeit, hogy felajánlották neki: elviszik Berlinbe, ahol karriert csinálhat. Ő ezt származása miatt sem vállalta, inkább átszökött a partizánokhoz. 1946-tól ismét itthon, kiskocsmákban és eszpresszókban lépett fel, koncertezni szókimondó magatartása miatt nem engedték. 1950-ben feleségével és kisfiával együtt megpróbált disszidálni, de elfogták és kényszermunkatáborba zárták, ahol a durva munkától és a kegyetlen bánásmódtól (kőtömböket kellett törnie Recsken) kezei maradandó sérüléseket szenvedtek. 1953-ban szabadult, s bár kezei a durva munkát megsínylették, újra a zongorázással próbálkozott a pesti éjszakában.
1956. október 22-én Bartók II. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián, olyan tomboló sikerrel, hogy sokak szerint ennek a hangversenynek nem kis része volt az október 23-i hangulat alakításában. 1956-ban családjával emigrált, s Párizs közelében, egy kisvárosban telepedett le, ahol ünnepelt előadóművészként élt.
Cziffra főleg a virtuóz jellegű romantikus zongorairodalomnak - Chopin, Grieg, Liszt, Schumann műveinek - volt a mestere, de játszotta saját Liszt-átiratait, a barokk és a bécsi klasszicizmus nagyjait is. Sokszor hasonlították Liszthez, nemcsak káprázatos improvizációs készsége miatt, hanem azért is, mert virtuóz átirataiban szinte kifejti a szerző vázlatosan maradt zenei gondolatait. Érett korára a 20. század legnagyobb pianistái, Rubinstein és Richter mellé emelkedett, elégedett azonban soha nem volt magával, állandóan tökéletesíteni igyekezett tudását.
1966-tól Chaise-Dieu-ben zenei fesztiválokat szervezett, 1969-ben ifjú zongoristák számára megalapította a versailles-i Cziffra György Zongoraversenyt, majd Senlisben, Párizs közelében létrehozta a Cziffra Alapítványt. Megvett egy garázsnak használt 12. századi gótikus kápolnát, amelyet a művészetek templomává alakíttatott át, és amelyet Liszt Ferenc Auditóriumnak nevezett el. Alapítványa elsősorban tehetséges ifjú művészek, muzsikusok és képzőművészek pályáját egyengette.
Cziffra régészettel, a francia-magyar történelmi kapcsolatok kutatásával is foglalkozott, s évente fesztiválokat rendezett Festival du Graal néven. Fia, ifjabb Cziffra György is zenész, karmester lett, akivel annak 1982-es tragikus haláláig többször adott közös koncertet.
Cziffra György munkásságát hazájában 1956-ban Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták. 1968-ban francia állampolgár lett, 1993-ban megkapta a francia Becsületrend tisztikeresztjét is, de mindig magyarnak vallotta magát. 1973-ban látogatott először haza, hangversenyén tombolva ünnepelte a közönség. 1986-tól mesterkurzusokat vezetett a keszthelyi Helikon Zenei Fesztiválon. Tiszteletbeli elnöke volt a 100 tagú Budapest Cigányzenekarnak, 1986-ban Kőszeg díszpolgára lett, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.
Önéletrajza magyarul Ágyúk és virágok címmel 1983-ban jelent meg. Ebben írja: „A küldetés nem más, mint a többi ember érzelmi forrásainak őrzése".
1994. január 15-én végzett vele a súlyos betegség egy Párizs környéki klinikán. Angyalföldön 2013-ban parkot neveztek el a világszerte ismert előadóművész tiszteletére.