Jenő

Új színekkel a hagyományok útján

2014.01.23. 09:00

Programkereső

Tavasz, nyár, ősz, tél – a tavaszra még várnunk kell, de a másik három évszak hagyományosan a nagy múltú kortárs zenei fesztiválok ideje is. A Mini Fesztivál köztük a legfiatalabb, bár már ez a rendezvénysorozat is több mint negyedszázados. A fesztivált életre hívó és azt a Művészétek Palotájával közösen rendező Magyar Zeneművészeti Társaság elnökét, Körmendi Klára zongoraművészt kérdeztük a részletekről.

- Profilját, tematikáját tekintve miben más a hagyományosan januárban jelentkező Mini Fesztivál, mint az októberi Korunk Zenéje vagy a júliusi Bartók Fesztivál?

- A mi fesztiválunk elsősorban magyar zeneszerzők műveinek jelent elhangzási lehetőséget, magyar előadóművészek tolmácsolásában. Testvérrendezvényeinkhez hasonlóan korábban mi is kezdeményeztük, hogy legyenek műsoron külföldi alkotások is, de olyan sok magyar zenemű születik, hogy úgy gondoltuk, bőven elegendő erre a területre összpontosítani.

Körmendi Klára
Körmendi Klára

- Sokat alakult a kortárs zenei színtér az 1989-es első Mini Fesztivál óta. Miben változott a profil, és mihez maradtak hűek?

- A Durkó Zsolt elnökletével létrejött Magyar Zeneművészeti Társaság azért alapította meg ezt a fesztivált, hogy fórumot teremtsen a kortárs és a második világháború utáni magyar zenének. Ez a törekvésünk ma is. A társaság elnökeként ugyanakkor igyekszem a fiatal zeneszerzőket, előadókat is minél nagyobb számban bevonni, így 2008 óta megfiatalodott a mezőny. Egy időben rendszeresen érkezett külföldi előadóegyüttes, és minden évben egy-egy külföldi ország zenéjét is bemutattuk a magyar művek mellett. Ez a színfolt az utóbbi években ismét megjelent a programban. Ugyanakkor a helyszín is valamennyire meghatározta a fesztivál jellegét. Sokáig a Pesti Vigadó adott otthont a rendezvénynek, majd jött pár „hontalan" év az MTA Dísztermében, az ELTE Jogi Karának dísztermében, míg 2007-ben a Művészetek Palotája befogadott minket.

- Mit jelent ez a gyakorlatban?

- Minden esztendőben egy koncert megrendezését a Müpa vállalja magára, idén ez Eötvös Péter új operájának a magyarországi bemutatója lesz a Neue Oper Wien produkciójában, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, de az elmúlt két évben a London Sinfonietta és a wrocławi Leopoldinum Kamarazenekara is színesítette programunkat. A Müpa nagyvonalú vállalása alapján biztosítja továbbá a helyszínt, a szervezést, a hírverést, a lebonyolítást, a hangtechnikát. Költségeinket pályázatokból fedezzük, minden évben pályázunk a Nemzeti Kulturális Alaphoz, a Magyar Művészeti Akadémiához és az Artisjushoz.

- Milyen érdekességeket kínál a mostani műsor?

- A csütörtöki operabemutatóról már esett szó; a pénteki koncertet a Budapest Music Centerben hallhatja a közönség - itt az Évad művésze, Perényi Miklós játszik egy félidőt a neki ajánlott, valamint az általa írt kompozíciókból, a második részben a harmincéves Amadinda Ütőegyüttes lép fel. Szombaton Bozay Attila életműzáró alkotását, Az öt utolsó szín című operát vetítjük le az Előadóteremben, a zárónapon pedig ezúttal is zenekari estet hallhat a közönség: többek között Durkó Zsolt emblematikus oratóriuma, a Halotti beszéd csendül fel a Fesztivál Színházban.

- A közönség mindig felkészülten hallgathatja a műveket, hiszen a programfüzetben kézbe kapja a többnyire a szerzők által jegyzett műismertetőket, sőt a függelékben oldalakon keresztül listázzák a korábbi fesztiválokon elhangzott alkotásokat. Most hány műnél, hány névnél tartanak?

- Az eddigi huszonöt Mini Fesztiválon majdnem kétszáz zeneszerzőtől összesen több mint hatszáz művet hallhatott a közönség. Természetesen nem kell ahhoz a Magyar Zeneművészeti Társaság tagjának lenni, hogy valakinek az alkotását műsorra tűzzük. A programot a nyolctagú elnökség állítja össze, de hagyomány, hogy az alapító elnök Durkó Zsolt, illetve Bozay Attila műveit játsszuk. Szintén sok kompozícióval van jelen a fesztivál történetében Dubrovay László, Farkas Ferenc, Kocsár Miklós, Sugár Miklós és Szokolay Sándor.

- Ön két évtizede tanítja a Zeneakadémián a 20. századi zongoramuzsika előadói gyakorlata elnevezésű tárgyat. Hogyan viszonyulnak a muzsikusnak készülő fiatalok ehhez a repertoárhoz?

- Már itt megmutatkoznak a kortárs zenével szembeni alaptalan félelmek, vélt aggodalmak. A növendékek megrekednek a romantikánál, Bartókot is keveset játszanak, nem beszélve Kodályról, Weinerről, Dohnányiról. Jellemző, hogy nem ismerik Schönberg, Stravinsky, vagy a franciák közül Honegger, Milhaud, Messiaen, Satie zongorás életművét - óriási a lemaradás. Először megriadnak, amikor viszont elkezdik tanulni a kiválasztott darabot, örömmel tapasztalják, hogy noha nem könnyű, de nem is nehezebb egy ötszólamú Bach-fúgánál, egy Liszt-etűdnél vagy egy Rahmanyinov-zongoraversenynél.