Cecília

Orgona fényárban: Bernhard Haas a Müpában

2014.01.30. 22:28

Programkereső

Szokatlan összeállítású műsor, budapesti díjnyertes német orgonista, valamint két magyar médiaművész a főszereplői a Művészetek Palotája február 4-i orgonaestjének, amely a szó szoros értelmében fényárba fogja öltöztetni a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet.

Bernhard Haas német orgonaművész régit és újat felvonultató műsorában barokk és 20. századi klasszikusok egyaránt felcsendülnek, miközben két hazai médiaművész, Besnyő Dániel és Battha Gáspár az orgonán megszólaló hangokhoz illeszkedő interaktív fényfestéssel öltözteti új ruhába a hangversenytermet. 

Bernard Haas
Bernard Haas

A hangszerek királynőjének nevezik az orgonát, mert az instrumentumok között ez a legnagyobb méretű és a legnagyobb hangterjedelmű, továbbá valamennyi hangszer színét képes reprodukálni és egyedülálló módon kombinálni. A 20 század első feléig nem is létezett komolyabb eszköz, amely ennyire élethűen volt képes „kikeverni" más hangszerek játékát. Ám a megtisztelő „cím" azt is sugallja, hogy az orgona nehézkes, arisztokratikus, tekintélyt parancsoló, megközelíthetetlen. Pedig ez a hatalmas instrumentum - ha olyan művész kezeli, mint Bernhard Haas - igenis lehet könnyed, dinamikus, és kapcsolódhat merészen újító szellemmel. A többek között Simon Albertnél, valamint a Müpában nemrég koncertezett Szathmáry Zsigmondnál és Jean Guillou-nál tanult, az 1988-as budapesti Liszt Orgonaversenyen első helyen végzett Haas nem játszik Bachot, olyan zeneszerzőket viszont igen, akiket nem szokás.

A koncert első felében barokk és 20. századi modern művek váltják egymást, ám ez a szokatlan váltás csak első pillantásra tűnik kontrasztosnak. A barokk és a modern kor zenéje több szempontból hasonlít egymásra, hiszen mindkét korszak művészetére jellemző volt az erős absztrakció, a matematikai kompozíciós modellek térhódítása, és számos fontos alkotás az „abszolút művészet" jegyében fogant. Hallhatjuk a 17. század második felében élt, életművében az európai nemzetek kultúráját keverő Georg Muffat és a XIV. Lajos által is csodált, de csak a 20. század közepén felfedezett, innovatív Louis Couperin - a több nemzedékes zenészcsalád legkorábban született, híressé vált tagja, a „nagy Couperin" nagybátyja - egy-egy kompozícióját, valamint a 20. század két klasszikusának egy-egy alkotását.

A Souvenir című, 1984-es keltezésű mű rendhagyó módon keletkezett darab a Cage-életműben. Cage, miután honoráriuma felét már előlegként megkapta az Amerikai Orgonisták Egyesületétől, rádöbbent, hogy megrendelői olyan darabot várnak tőle, amely túlzottan hasonlítana 1948-as, Dream című alkotására, ezért az önismétlést elvből tagadó művész visszautasította a megbízást, és a vele járó pénzt is. Az egyesület kisvártatva újraküldte a csekket, ezúttal már biztosítva arról is Cage-et, hogy olyan darabot írhat, amilyet szeretne - a zeneszerző a művészi szabadságtól ihletetten végül az eredeti kérésnek tett eleget, és a korai Cage-műhöz hasonlóan dallamos darabot írt.

Művészetek Palotája
Művészetek Palotája

Ez a darab persze - mondhatnánk - egészen szimpla műnek tűnik Iannis Xenakis tíz évvel korábbra datált, Gmeeoorh című orgonaművéhez képest. A görög származású, hazájából a diktatúra elől emigrálni kényszerült - később a rezsim által halálra ítélt - avantgárd zeneszerző nem kevesebbre vállalkozott ebben az alkotásában, mint hogy reprodukálja az összes létező hangszínt és hangot, amelyet a hangszerek királynője képes megszólaltatni.

Természetesen leginkább a műsor modern darabjai lesznek kitűnő terep a Vj Centrum alkotóműhely alapítója, Besnyő Dániel és a médiaművészeti tanulmányait Berlinben végző Battha Gáspár számára, akik az orgonán megszólaló hangokhoz illeszkedő interaktív fényfestéssel öltöztetik új ruhába nemcsak a színpadot, de a hangvető ernyőt és az orgona sípjait is. Nem egyszerű fényjátékról van szó, hanem olyan, két- és háromdimenziós mozgóképes animációról, amely virtuálisan megmozdítja a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, valamint az orgona részeit, lenyűgöző látványt és élményt társítva a lenyűgöző zenéhez.

A hangverseny második részét Liszt h-moll szonátája alkotja, Haas saját átiratában - az eredeti művet olyan színekkel gazdagítva, amelyeket csak a hangszerek királynője képes "kikeverni".

A koncertet 18.30 órai kezdettel Előhang címmel pódiumbeszélgetés előzi meg, amelyen Fassang László orgonista műsorvezetésével a fellépő művésszel és a műsoron szereplő művekkel, valamint a fényfestést megvalósító fiatal médiaművészekkel ismerkedhetnek meg közelebbről az előadásra jeggyel rendelkezők.