Cecília

A tökéletes forma története

2014.04.10. 09:38

Programkereső

Nyolcvan éve született Durkó Zsolt Kossuth-díjas zeneszerző. Művei sikerdarabokká váltak, a hatvanas évek közepén Durkó Zsolt lett a külföldön legtöbbet játszott kortárs magyar zeneszerző. MAGAZIN

Szegeden született, ahol apja református hitoktató lelkészként gimnáziumokban tanított. Durkó Zsolt zenei tehetségét, abszolút hallását tizenegy éves korában fedezte fel zeneileg képzett ügyvéd nagybátyja. Két évvel később már a szegedi Konzervatóriumban tanult zongorát és zeneszerzést, emellett versenyszerűen sakkozott. Első kompozíciói Mozart stílusában születtek, majd egy "harsogó fortissimókkal teli" szimfóniát írt.

A soproni ifjúsági improvizációs Bach-versenyen 1950-ben első díjat nyert, ennek köszönhetően Budapestre került a Bartók kollégiumba, Sugár Rezső zeneszerzés osztályába és Sándor Renée zongoranövendékeinek sorába. Huszonegy évesen felvételt nyert a Zeneakadémia zeneszerző tanszakára, ahol többek között Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Szabolcsi Bence voltak a tanárai, Farkas Ferenc óráin a modern európai zenével ismerkedett. 1961-ben diplomázott, majd Rómában, a Santa Cecilia Akadémián képezhette magát.

Durkó Zsolt
Durkó Zsolt

Római tartózkodása alatt több száz etűdöt komponált, amelyek Stravinsky, Boulez és Bartók zenéjéből merítettek. Durkó tudatosan próbált egyszerre magyar és európai hangvételt keresni, kapcsolatot találni a tradícióval és az új törekvésekkel - műveinek saját maga által összeállított jegyzéke egy 1962-es darabbal kezdődik. 11 darab címmel közreadott válogatása a színek, az effektusok egész arzenálját vonultatta fel, s körvonalazódott deklamáló stílusa is, későbbi pályafutásának egyik fő jellemzője. 1964-ben készült az Organismi hegedűre és zenekarra, amelynek központi gondolata az organikus, az önmagát megújító szerves fejlődés, a kivirágzás gondolata.

Miután 1965-ben hazatért, film- és színházi kísérőzenéket kezdett írni, ő komponálta Huszárik Zoltán világsikert aratott Elégia című kisfilmjének muzsikáját is. Ekkor írott műveiben feltűntek a jellegzetes tételtípusok, ugyanakkor zenei nyelve megnyílt az improvizáció felé, ezt hangsúlyozta már címadásával is a fúvósötösre komponált Improvisazioni. 1965-ben aratott nagy sikert a Magyar rapszódia, mely már címében is állásfoglalást jelentett, hiszen ritmikájával, hangvételével egyértelműen a magyar nyelv szabályaihoz kötődött, a Fiorituré újítása a zenekarhoz társuló szövegtelen kamarakórus volt.

Művei sikerdarabokká váltak, a hatvanas évek közepén Durkó Zsolt lett a külföldön legtöbbet játszott kortárs magyar zeneszerző. Az Organismi balettváltozatát ötvenszer tűzte műsorára az Ausztrál Balett, a Fioriturét a New Philharmonic Orchestra szólaltatta meg, lemezfelvétele 1971-ben Koussevitzky-díjat kapott. Kodály támogatásával amerikai megrendelésre készült a Dartmouth Concerto. A Jeunesses Musicales Nemzetközi zeneszerzőversenyen harmadik díjat nyert I. vonósnégyese, a Korunk Zenéje Fesztiválon 1974-ben neki rendeztek először szerzői estet, amelyre zsúfolásig megtelt a Zeneakadémia.

Durkó Zsolt 1997. április 2-án hunyt el budapesti otthonában, két hónappal utolsó oratóriuma, a Jelenések könyvének bemutatója előtt. Művészetének elismeréséül 1968-ban, majd 1975-ben Erkel Ferenc-díjjal jutalmazták, 1978-ban Kossuth-díjat, 1983-ban érdemes művész címet, 1985-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat, 1987-ben Kiváló művész-díjat kapott. A Budapest Music Centerben a zeneszerző születésének 80. évfordulóján ősbemutatóra kerül sor, első alkalommal hangzik el teljes egészében A gömb története című ciklusa.