Eufrozina, Kende

"Nem lehet nem a hatása alá kerülni"

2014.04.17. 16:42

Programkereső

A Budapesti Fesztiválzenekar április 25-én a világhírű Heinz Holliger, kortárs zeneszerző, oboista és karmester közreműködésével kortárs koncertet ad a BMC-ben.

A koncertet egyedülálló esemény is kíséri, a karmester és zeneszerző kortárszenei kurzust tart a Liszt Ferenc Zeneakadémia zeneszerzés szakos hallgatói számára. A rendkívüli alkalomról és a kortárs zenéről, valamint a kortárs zeneművek oktatásáról beszélgettünk Fekete Gyulával a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés tanszékének vezetőjével.

- A szakemberek szerint Heinz Holliger olyan atmoszférát képes teremteni a kortárs zenei koncerteken, ami csak nagyon keveseknek szokott sikerülni. Mivel tud ő többet, vagy mást, mint a kortársai és szakmai társai?

- Heinz Holliger kuriózumnak számít, élő legenda. Nagyon örülünk, hogy eljön és nemcsak fellép, de tanítani is fog nálunk. A XX. század második felének kiemelkedő alakjáról van szó, aki oboistaként tűnt fel a nemzetközi zenei életben, majd karmesterként is rendkívüli jelentőségre tett szert. Pierre Boulez és Veress Sándor is tanárai voltak, akikkel együtt egy olyan generációhoz tartozik, akikről rendkívüli tisztelettel beszélünk a mai napig. Különös idők tanújaként fogadjuk, amelyekről ma már csak kevesen tudnak beszámolni. Nemcsak rendkívüli zenei tehetség, hanem lenyűgöző személyiség is, magával ragadó művész, akinek nem lehet nem a hatása alá kerülni. Nem véletlen, hogy ilyen sokféle területen alkot jelentőset és maradandót. Az ilyenre kevés példát tudunk a zenetörténelemből.

Fekete Gyula
Fekete Gyula

- Az általa komponált zeneművek mennyiben térnek el azoktól a mára talán már beépülni látszó kortárszenei oeuvre-be, amelyekről a közönség talán egyre több tapasztalattal rendelkezik?

- Holliger a huszadik század második felében tevékenykedő zeneszerzők mainstream-jéhez tartozik, tehát leginkább Stockhausen darmstadti iskolájának vonulatához lehetne sorolni, ebből a zenevilágból válogatja a repertoárját. Rendkívül autentikus előadója ennek a korszaknak, ezért is mindenképp érdemes figyelni és hallgatni őt. Abban különleges, hogy a zeneműveket (a sajátján kívülieket is), nemcsak karmesterként ismeri, hanem előadóművészként belülről, pontosan látja és tudja, hogy mik az igazán fontos elemei és kiemelendő részletei egy-egy darabnak. Azért is ismeri jól az általa interpretált darabokat, mert a komponisták, akiknek a művei most majd felcsendülnek, a barátai voltak, belelátott a fejükbe.

- Sajnos máig kevés olyan zenerajongót ismerünk, aki kifejezetten a kortárs zene iránt érdeklődik elsősorban. Mivel magyarázható ez az idegenkedés, miközben nyilvánvaló, hogy ezek a zeneművek ugyanolyan sokfélék, mint a klasszikusok által komponált darabok.

- Persze nagyon sokféle kortárszene létezik, különbözőféle iskolák és stílusok. Ma is vannak, akik követik a Stockhausen-féle iskola irányát, s a fül számára valóban nehezebben befogadható zenéket írnak. De egyre többen fordulnak a könnyebben érthető és könnyebben befogadható muzsika irányába.

-Ha  megpróbáljuk összehasonlítani  mondjuk Eötvös Péter, Ligeti, vagy a huszadik század más nagy zeneszerzőinek zenevilágát  azzal, ami mostanában születik, van-e valami hasonlóság, vagy egészen mások a mai irányok?

- A huszonegyedik század  zenéje nagyon más, mint az előző időszaké. Ez a mostani, a youtube-generáció, amely számára mindenféle zene hozzáférhető, s ezzel kiválóan tud is élni. Ezért is van, hogy nagyon széles skálán komponálnak, igazán sokféle stílusban, és rendkívül fogékonyak mindenféle zenei irányzat iránt. És az is igaz, hogy ami általuk születik, az gyakran gyorsabban és könnyebben belemászik a fülbe.