Jusztina

Tíz tétel

2014.04.20. 10:22

Programkereső

Haydn egyik legenigmatikusabb műve, A megváltó hét szava a keresztfán Esterházy Péter Hét szavával új megvilágításba került. Ám ne feledkezzünk meg arról, hogy az est legalább annyira volt hangverseny, mint színház. KRITIKA

Én legalábbis hangversenyre mentem. Jó pár (talán nyolc) éve annak, hogy Klukon Edit előadta a Haydn-mű zongoraverzióját, s a Zeneakadémia akkor is szakrális térré vált, de csak annyira (vagy olyan értelemben), mint egy passiótól. Az április 16-án a BMC-ben összegyűlt, impozánsan szép számú közönség jelentős része láthatólag inkább a színházra, Esterházyra jött - ami nem baj, ők is bőven megkapták, amiért jöttek.

Nem szeretnék drámaelemzésbe bocsátkozni, azt hiszem, van olyan erős és mély Esterházy Péter librettója, hogy egyszeri nekifutásra úgyis csak azt könyvelhetjük el becsülettel, hogy újra meg kellene hallgatni, el kellene olvasni. És azt is, persze, hogy érdemes lenne - hogy Esterházy szövege jó. Jó, mert több rétege van - az ötvenes évekbeli magánpassióé, a verőtiszt szemszögéből elbeszélve; a zenei és az evangéliumi reflexióé, és még nyilván valamié, amihez kevés az első hallás, pl. a nyelvi reflexiók rétege -, és ezek a rétegek nemcsak önmagukban izgalmasak, hanem át- meg átvonatkozzák egymást. És vonatkoznak egymásra a zenével is, vagyis Esterházy nem egy tetszőleges, szöveg nélküli zenéhez írt monológot, hanem ehhez a Haydn-műhöz, melyet jól megismert, melyen nyilván sokat gondolkodott - volt is min. (Monológot írtam, holott az evangelista - nevezzük így az egyszerűség vagy épp az értelmezés kedvéért -, Mácsai Pál hangján csak az egyike volt a prózai szereplőknek, a másik - Kerekes Éva közvetítésével - az ő mondandójának kivonatát, esszenciáját és ezáltal olykor épp megkérdőjelezését adta elő.)

Esterházy Péter
Esterházy Péter

Haydn művét se szeretném elemezni, bizonyos értelemben megteszi ezt helyettem Esterházy, ami persze - mint minden értelmezés - egyszerűsít is. Azt azért érdemes tudni, hogy az ötlet Dubóczky Gergelytől, az est karmesterétől eredt, és ez nemcsak puszta tényközlés, de talán közelebb vihet a műfaj körüli töprengéshez is. A BMC-ben ugyanis passiót hallhattak, Esterházy Péter szövege ebbe az irányba vitte Haydn zenéjét, melyre a szöveg többször és rendszeresen reflektált.

Dubóczky Gergelynek mindenesetre fontos a darab, és ez szerencsére nemcsak ebből derült ki, hanem abból is, ahogy elvezényelte. Az apró részleteket, a helyes zenei mondat- és részhangsúlyozást épp oly fontosnak tekintette, mint az egyes tételek szerkezeti egybefogását, s ebben korát és alighanem megszerzett rutinját is meghazudtoló tudatosságot mutatott. Ami pedig a mű egészének strukturális átfogását vagy átfoghatatlanságát illeti: ebben segített a szöveg. Mert a még oly jó koncertélményeken vagy lemezfelvételeken is bizony a legkiábrándítóbb, amikor valaki - többnyire valaki neves idegen - elmondja a „hét szót", mintha valaki a Jupiter-szimfónia közben drámaian közölné, hogy „Menuetto & Trio. Allegretto".

Joseph Haydn
Joseph Haydn

A karmestert igen nagy akarattal és lelkesedéssel segítették a zenészek, akiket ezen az estén Budapest Sound Collective néven tisztelhettünk. Nem tudom, az együttes mennyire alkalmi ebben a felállásában, de az egyébként tartalmában és kivitelében is igen nívós szórólap tanúsága szerint - mely a zenészeket név szerint is említi - a Nemzeti Filharmonikusok kemény magjáról és barátaikról van szó. És ehhez méltó mondjuk a fúvóskar, ám a várttól elmarad a vonóskar hangzása. Na igen, egy zenekarhoz nem elég sok jó név, számos kiváló zenész. Az összeérlelés talán épp a vonóskarnál a legnehezebb.

Ezzel együtt: soha rosszabb előadásban ne kelljen Haydn-művet hallgatnom. Nemcsak Esterházy Péter szövegébe lehetett belefeledkezni, hanem a zenékbe is, s ehhez azért kellett az a zenei minőség, melynek segítségével időnként teljesen átadhattuk magunkat a meditációnak, a végén pedig a zenei katarzisunk is teljes lehetett.

Mácsai Pál és Kerekes Éva „szólói" pedig nem pusztán az irodalmi élményhez, hanem a teljes műátéléshez segítettek. Az egész est olyan távol állt bármiféle közhelyességtől, hogy magam is szeretném elkerülni olyasféle konzekvenciák levonását, hogy lám, ez a Haydn (ez a Jézus-történet, ez a magyar történelem stb., nem kívánt törlendő) mennyire aktuális... Inkább szeretném afeletti örömömet kifejezni, hogy két régi kedves szerzőm alkotásainak kölcsönhatásából magam is sokat tanulhattam.