Jolán

Eddig ismeretlen Rachmaninov-kézirat talált új gazdára

2014.05.21. 12:21

Programkereső

Az előzetesen becsült áron, 1,2 millió fontért (449,8 millió forintért) árverezték el Londonban Sergey Rachmaninov orosz zongoravirtuóz és zeneszerző II. szimfóniájának kéziratát, amelyet fél évszázadon át elveszettnek hittek. Az autográfra egy magángyűjtő csapott le az aukción.

Az aukciósház az árverést megelőzően az orosz romantikus repertoár egyik legfontosabb darabjának nevezte az 1873 és 1943 között élt Rachmaninov II. szimfóniáját, amelynek kézzel írt partitúrájáról szólva úgy fogalmazott: egyike azon kevés szimfónia-kéziratoknak, amelyek még magánkézben vannak. A kézirat olyan részleteket is tartalmaz, amelyek egyetlen kiadásban sincsenek benne. Rachmaninov Drezdában írta a művet, ahol 1906 és 1909 között élt.

A zeneszerző vezényletével 1908-ban Szentpéterváron bemutatott II. szimfónia kéziratát az elmúlt tíz évben a British Museum őrizte. A kottát a Leedsi Nemzetközi Zongoraversenyt is szponzoráló Tabor Foundation adta kölcsön a londoni intézménynek. A Sotheby's nem árulta el, hogy a kéziratot az alapítvány bocsátotta-e árverésre, csupán annyit közölt, hogy "névtelen" eladó áll a háttérben. A háromszázhúsz oldalas kéziratot mintegy fél évszázadon át elveszettnek hitték, mígnem 2004-ben felfedezték egy európai magángyűjtő hagyatékában. Még abban az évben árverésre bocsátották, ám végül visszavonták a licitről egy tulajdonjogi igény miatt, amelyet azóta tisztáztak.

Sergey Rachmaninov
Sergey Rachmaninov

A fedőlap nélküli kézirat eredetiségét Geoffrey Norris vezető brit Rachmaninov-szakértő igazolta. A The Telegraph című lapnak írt 2007-es cikkében Norris rámutatott, hogy a kézírás, a javítások módja és még a papír típusa is egyértelműen azt bizonyította, hogy a kézirat eredeti. "A rengeteg módosítás, különösen a hangszerelés tekintetében, megmutatta, hogy még a tisztázat elkészítése után is miként változtak Rachmaninov elképzelései, miután levezényelte a művet" - írta a szakértő. A darabnak meglehetősen hányatott az előadás-története: mivel sok karmester nehezen kezelhetőnek találja az eredetileg egy órás verziót, ezért számos "vágott" változat létezik, amelyek közül némelyik alig harmincöt perces. A közelmúltban azonban már visszatértek a szimfónia vágatlan változatához.