Nándor

Zeneszerzés élesben

Programkereső

Az alkalmazott zeneszerzés egyik legfontosabb terepe a színház-, illetve filmművészet, ezért a Zeneakadémia Zeneszerzés Tanszékének 2011-ben indult új szakiránya szoros kapcsolatot alakított ki a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel. A szakirányról elsőként diplomázó hallgatók két este állították színpadra a közös produkcióban megvalósult vizsgadarabjaikat a Solti teremben, énekes és színész növendékek előadásában. INTERJÚ

Az első estén május 22-én két Oscar Wilde feldolgozást hallhattunk: Lustyik Ákos zenés színházi darabját, A boldog herceget és Mátyássy Szabolcs kamaraoperáját Szöllősi Barnabás librettója alapján: A csalogány és a rózsa címmel. A két színpadi mű között Zámbó Jonatán Intermezzo című műve hangzott el. Mátyássy Szabolccsal tanulmányairól beszélgettünk és arról, hogy mennyi művészi szabadság marad, ha alkalmazott zenét kell írni.

- A tanszék három szakiránya közül miért döntöttél az alkalmazott zeneszerzés és nem pedig a klasszikus vagy az elektronikus szakirány mellett?

- Dolgoztam már színháznál és filmzenét is készítettem. Nagyon csábító volt, hogy a klasszikus zeneszerzés szakirány óráin kívül, itt specializált képzésen vehetek részt, ami kifejezetten abban segít, hogy minél könnyebben boldoguljak, ha a jövőben filmes, vagy színházi megkeresést kapok.

- Milyen más tárgyak szerepelnek a tanmenetben a klasszikus szakirány óráihoz képest?

- Említhetném például a művelődési ismereteket, ami gyakorlatilag nem más, mint drámatörténet és drámaelemzés. A műveket természetesen főként zenei szempontból vizsgáljuk. Foglalkozunk film-és színházanalízissel, de lehetőség van könnyűzenei gyakorlatra, valamint a digitális hangszerelés és hangfelvétel elsajátítására is. Ezek a tárgyak persze mind a klasszikus szakirány kötelező óráin - hangszerelés, prozódia, formatan és analízis, szabad kompozíció, és klasszikus kompozíció - felül szerepelnek. Nekem személy szerint a tavalyi év második félévében, nagyon sok, huszonegy tantárgyam volt.

A második estén két színpadi klasszikust láthattunk új olvasatban: Garcia Lorca Bernarda Alba háza című darabját Bakk-Dávid László hangszerelte meg a zenés színpad számára, Csokonai művéből, Az özvegy Karnyónéból pedig Kovács Adrián írt musicalt Kendrey Beatrix librettója nyomán. Bakk-Dávid László 2009-ben zenei vezetőként dolgozott szülővárosában a Kézdivásárhelyi Városi Színházban. A vizsgadarabjáról és az egyéni szerzői hangról kérdeztük őt.

- Mennyire nyílik lehetőség egyéni zeneszerzői hang kialakítására a szakirányon?

- Vezető tanárainktól Fekete Gyulától és Tallér Zsófiától mindig is szabad kezet kaptunk. Azt hiszem, ezt a diplomadarabjaink teljes mértékben alátámasztják. Az évfolyamon mind nagyon különbözőek vagyunk, és a személyiségünk tükröződik is a műveken, ami szerintem köszönhető oktatóinknak is.

- Milyen más eszközök állnak rendelkezésetekre, akár elektronikus instrumentumok?

- Van egy elektronikus-zeneszerzés terem, ahol a programok lehetővé teszik a számítógépes zeneszerzést és a hangrögzítést, ha esetleg olyan feladat adódik. A módszer egyébként már nagyon elterjedt, szinte minden zeneszerző digitális kottát ír, ezzel is felgyorsítva a rendelkezésére álló időt.

- Mi volt a fő szempont amikor írtátok a most elhangzó vizsgadarabjaitokat, és követtetek-e zeneszerzés-technikailag valamilyen irányzatot?

- Nem, kifejezetten kerülöm, hogy a műveim besorolhatóak legyenek, ettől persze érnek hatások, ami nyilván hallatszik is. Lustyik Ákos és én (Mátyássy Szabolcs) közös estén diplomáztunk. Marton Lászlótól, akinek a negyedéves hallgatókból álló osztályával együtt dolgoztunk, két Oscar Wilde mesét kaptunk szabad felhasználásra. Én egy kamaraoperát írtam a Csalogány és a rózsából, három énekhangra és egy kamaraegyüttesre. A diplomakoncert után pozitív visszajelzéseket kaptam és én is úgy éreztem, hogy jól sikerült.

Karnyoné
Karnyoné

- Eddig igyekeztem (Bakk-Dávid László) minden darabommal más-más irányt megcélozni. Widder Kristóffal, aki a darabot rendezte, rendszeresen találkoztunk, hogy megmutassam neki, hol tartok éppen. Ezeket a találkozókat megelőzően ő megírt egyfajta "forgatókönyvet": mivel mozgás-színházról van szó ezért leírást készített, hogy milyen érzéseket, történéseket képzel el az egyes jelenetekben. Én ezekre a leírásokra igyekeztem zeneileg reflektálni. Technikailag pedig legfőképpen arra kellett figyelnem, hogy hány percesek legyenek  az egyes jelenetek. Természetesen nem sikerült mindet betartani, de Kristóffal ebből a szempontból rugalmasan lehet együtt dolgozni. Tekintve, hogy ez egy alapvetően kortárs színpadi feldolgozása az eredeti drámának, ezért adott volt, hogy a zenének is valamiféleképpen ebbe az irányba kell mutatnia. Igyekeztem megfelelőképpen összehozni a"hagyományt"- amelynek egy fajta beteges, szörnyszülött változata alapmotívumként van jelen az eredeti darabban - és az elektronikát. A darab során a hagyományos hangszerek (csembaló, angolkürt, fuvola, gitár) szinte sosem szólalnak meg autentikus módon, és ezt - a digitális meghangszerelésen kívül - úgy értem el, hogy számos alkalommal a megszokottól eltérő összetételben szólaltattam meg őket: pl. hat gitár, csembaló és elektronika együtt.

Az előadás szünetében kérdésünkre Fekete Gyula tanszékvezető egyetemi docens elmondta, hogy az idén négy hallgató szerezte meg elsőként a diplomáját, és a következő évfolyamok is hasonlóan tehetséges fiatalokat és magas színvonalú munkákat tartogatnak.