Katalin

Egy teológus Kodály nyomában

2014.07.01. 08:15

Programkereső

Huszonöt éve, 1989. július 1-jén halt meg Rajeczky Benjamin Erkel Ferenc-díjas, posztumusz Kossuth-díjas zenetörténész, népzenekutató, római katolikus pap. MAGAZIN

1901. november 11-én született Egerben, ahol gyermekkorát is töltötte - akkor még Ferenc néven. Apja a városi szeszgyár gépésze volt. Rajeczky elmondása szerint kisgyermekkorában elragadtatással figyelte az utcákon végigvonuló katonazenekar fúvósainak zenélését. A hatodik osztály elvégzése után Zircre került, ahol novícius (szerzetesjelölt) lett. 1917-ben belépett a ciszterci rendbe, ekkor a Ferenc helyett a Benjamin rendi nevet kapta. 1920-ban Innsbruckba kérte magát, hogy folytathassa teológiai tanulmányait. A teológia mellett megismerkedett a középkori polifonikus zenével, valamint Perotinus és társai munkásságával is.

Rajeczky Benjámin
Rajeczky Benjámin

Miután 1926-ban megszerezte a teológia doktora címet, visszatért Magyarországra. Szerette volna elmélyíteni zenei ismereteit és zenetörténetből is ledoktorálni, de erre végül nem nyílt lehetősége. Budapesten középiskolai tanár lett a ciszteri Szent Imre Gimnáziumban, egészen a második világháború végéig. Hittant és ének-zenét oktatott.  1932-től rendszeresen bejárt a Zeneakadémiára, ahol Kodály Zoltán zeneszerzésóráit hallgatta, aki később meghívta a Népzenekutató Intézetbe. Közben 1933-ban a Magyar Énekoktatók Országos Egyesületének főtitkára lett. Tanárként a gyakorlatban alkalmazta a Kodály-módszert, amelynek lelkes híve volt. Cikkeivel és tankönyveivel is Kodály elképzeléseit támogatta. 1938-ban jelent meg a Kerényi Györggyel közösen írt Énekes ABC-je, a zenei írás-olvasás első, kodályi szellemben írt tankönyve, amely 1946-ig tizenhárom kiadást ért meg. Az ötvenes évek elején feloszlatták a ciszterci rendet, de Rajeczky ettől függetlenül papi hivatását élete végéig gyakorolta. A II. Vatikáni Zsinatot megelőzve jelentős szerepe volt az előbb kétnyelvű, majd magyar nyelvű liturgia - jelesül a zsolozsmázás, vesperás-éneklés elterjesztésében.

Rajeczky Benjamin és Bucsi László
Rajeczky Benjamin és Bucsi László

Az 1950-es években több népzenekutató körúton vett részt. 1950-től 1960-ig muzeológus a Néprajzi Múzeum zenei osztályán, majd az MTA Népzenekutató Csoportjának igazgatóhelyettese, 1967-től három éven át megbízott igazgatója - azaz Kodály utóda -, ugyanekkor a Zenetudományi Intézet főmunkatársa lett.  1970-ben ideológiai okokból nyugdíjazták. Tudományos tevékenységét azonban ezután is folytatta. 1974-től visszatért a tanításhoz és a Zeneakadémián oktatott paleográfiát, népzeneelméletet és népzenei bibliográfiát. Nemzetközileg is jelentős tudományos eredményeket ért el a gregorián- és a népzenekutatás területén. Jelentős szerepet játszott a népzene felvételek hanglemez kiadásának előkészítésében is, összeállította a Magyar Népzene című lemezsorozatot, amely a párizsi hanglemezversenyen nagydíjat nyert. Támogatta a gregorián dallamokat éneklő Schola Hungarica kórus megszületését. Tagja volt a Nemzetközi Népzenei Tanácsnak. Munkásságát 1978-ban Erkel Ferenc-díjjal ismerték el. Nyolcvanadik és nyolcvanötödik születésnapját  konferenciákkal ünnepelték, a Zeneakadémia pedig a professor emeritus címet adományozott neki. Nem sokkal 1989-ben Pásztón bekövetkezett halála után posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.