Jolán

"Szabadságot nem tudok tanítani"

2014.07.13. 15:39

Programkereső

Nem lakott soha 13-as számú házban, Moses und Aron című operájának címe csak 12 betűből áll a helyes Aaron helyett. Arnold Schönberg július 13. napján hunyt el hetvenhét évesen. MAGAZIN

Bécsben született. Bár nyolc éves korában kezdett hegedülni és négy évvel később már komponált, alkotói tehetsége csak Alexander von Zemlinsky növendékeként bontakozott ki. 1897-ben írt vonósnégyesét a bécsi bemutatón kedvezően fogadták, és néhány dala nyomtatásban is megjelent. Ezek a dalok azonban már megbotránkoztatták a közönséget. 1903-ban kezdett tanítani, és hamarosan köré csoportosultak a haladó szellemű fiatal muzsikusok. Alban Berg és Anton Webern is Schönberg tanítványa lett.

Arnold Schönberg
Arnold Schönberg

Schönberg neve a köztudatban egyet jelent a tizenkétfokú hangrendszer (dodekafónia) és az ennek megfelelő zeneszerzési technika kialakításával. A valóságban nem ő, hanem az osztrák Joseph Mathias Hauer (1883-1959) fedezte fel az új hangrendszer és a hangok ismétlődését kiküszöbölő kompozíciós szabályok elméletét és gyakorlatát, amelyet 1912-ben közzétett Törvény című zongoradarabjában valósított meg elsőként. Schönberg zeneszerzői fejlődése a későromantika kromatikus harmóniavilágából és lélegzet nélkül áradó dallamosságából indult ki (Verklärte Nacht, 1899.), és Mahler, illetve Strauss nyomdokain haladt tovább (Guerre-Lieder, 1901). Csakhamar úgy vélte, hogy ennek a stílusnak minden lehetőségét kimerítették már, és ez a zenei nyelv nem alkalmas többé a művész időszerű mondanivalójának kifejezésére.

Megpróbált kiszabadulni a tonalitás kötelékeiből, a konszonancia és disszonancia addigi határainak eltörlésével, és újfajta, expresszionista eszközök létrehozásával kísérletezett. 1911-ben a berlini Szépművészeti Akadémián és a Stern-féle Konzervatóriumban kezdett tanítani. Berlini működését az első világháború szakította félbe. A háború után Bécsben részt vett a magánhangversenyeket rendező társaság megszervezésében.

A tonalitás feloldása Schönberg számára nem művészi szabadságot, hanem anarchiát jelentett: új törvényekre, az eddiginél még szigorúbb logikai rendszer kialakítására volt szüksége ahhoz, hogy gondolatainak fegyelmezett irányt szabhasson. A tizenkétfokú rendszer - amelynek elméletét 1923-ban dolgozta ki - megfelelt ennek a követelménynek. A zongorára írt Öt darab (op. 23) és a Szerenád (op. 24) című kamarazenekari mű egy-egy tétele sikerrel váltotta valóra az elméleti rendszert és az 1923-ban befejezett Zongoraszvit (op. 25) már teljes egészében dodekafon kompozíció.

1925-ben Berlinben Busoni utóda lett a Szépművészeti Akadémián. 1933-ban az Egyesült Államokba vándorolt ki, ahol több felsőoktatási intézményben tanított. Húsz éven át ebben a rendszerben alkotott Schönberg, művészetének tetőpontjára azonban csak a negyvenes években érkezett el. Ekkor írta azokat a műveit, amelyeknek nem logikai bravúrja, hanem megrázó emberi tartalma ragad meg elsősorban. Ennek a kései korszakának kimagasló alkotásai: a Napóleon-óda (1942), a zenekarra írt Téma és változatok (1943), valamint az Egy varsói menekült című kantáta (1947).

A szeptember 13-án született zeneszerző a triszkaidekafóbia betegségtől szenvedett, amely a 13-as számtól való félelmet jelenti. Ezért nem lakott soha 13. számú házban, ezért lett operájának címe a csak 12 betűből álló Moses und Aron a helyes Aaron helyett, és ezért rettegett attól, hogy 76 éves legyen, mert a két számjegy összege 13. Egy évvel később, 1951 júliusában halt meg éppen július 13. napján a kaliforniai Brentwoodban.