Lukács

Az Éneklő Ifjúság megalapítója

2014.10.01. 09:11

Programkereső

Bárdos Lajos zeneszerző, zenepedagógus, karnagy, a XX. századi magyar zenetörténet egyik meghatározó alakja, 1899. október 1-jén született Budapesten. MAGAZIN

1919-ben brácsával felvételizik a Zeneakadémiára, de mivel ilyen tanszak nincs, nem nyer felvételt. 1919-1920-ban a következő évi felvételire készül. Ezúttal a zeneszerzés tanszakot célozza meg, mivel karmester szeretne lenni, s ahhoz a zeneszerzésen keresztül vezet az út. A Zeneakadémia zeneszerzés szakán egy évet Siklós Albertnál, négy évet Kodály Zoltánnál végzett. Gimnáziumi énektanári állása mellett elvállalja a városmajori templom Cecília Kórusának vezetését, melyből nemzetközileg is elismert és a hazai kóruskultúrában fogalommá vált együttest formál. Huszonnyolc évesen meghívást kap Harmat Artúrtól a Zeneakadémia egyházkarnagy-képző tanszakára. Később a középiskolai énektanár- és karvezetőképző valamint a zenetudományi tanszakon is tanít. Legtöbb tantárgyának anyagát is maga dolgozza ki.

Bárdos Lajos
Bárdos Lajos

1929-től a Palestrina Kórus élén főleg oratóriumokat mutat be. 1941-ben a Palestrina és a Cecília Kórus egyesítésével megalapítja a Budapesti Kórust. 1942-1962-ig a budavári Mátyás-templom ének- és zenekarának karnagya. 1931-ben - Kerényi György és Kertész Gyula társaságában - megalapítja a Magyar Kórus folyóiratot és azonos nevű kiadóvállalatot. Húsz év alatt kb. 2000 művet adnak ki egyfelől régi mesterek, másfelől fiatalabb magyar zeneszerzők tollából. A kiadott gazdag zeneirodalom bemutatására sok iskola részvételével hangversenyeket szerveznek, ezzel elindítják az Éneklő Ifjúság mozgalmat, amely pezsgő életet vitt hazánk kóruséletébe. Lankadatlan szorgalommal és lelkesedéssel vett részt az ország kóruskultúrájának fellendítésében, élete végéig tartó rendszeres utazásai során látta el jó tanácsaival a legeldugottabb települések karnagyait is.

A cserkészmozgalmon belül megindítja és elterjeszti a városi ifjúság körében is a népdaléneklést. Gazdag zeneszerzői munkásságát népdalfeldolgozások, misék, motetták, költők verseire írt kórusművek, színpadi és drámai kísérőzenék, dalok, hangszeres művek alkotják. Zenetudósként tankönyveket, tanulmányokat, könyveket írt. Kiemelendőek tanulmánykötetei - Harminc írás (1929-69); Tíz újabb írás (1969-74), Bartók és Kodály elemzései (1970-85), a Modális Harmóniák (1961) és a Liszt Ferenc a jövő zenésze (1976) című kötet. Munkássága több jelentős elismerésben is részesül. Szent Gergely Lovagrend (XII. Pius Pápa adományozása - 1948); Erkel-díj (1953); Érdemes művész (1954); Kossuth-díj (1955); Kiváló Művész (1970).

"Bárdosék Margit körúti lakásában a nyilas rendszer elől bujdosók leltek menedékre, és nemcsak a négy fal biztonságát kapták tőlük, hanem a nap és az éjszaka minden percében vigasztalást, bíztatást, reménykedést is. 1944 Karácsonyán Bárdos Lajos, hogy elterelje a rémületet, a zongorához ült, és féktelen hangerővel jazz muzsikát játszott mindaddig, amíg a bombazápor le nem kergette az egész társaságot, (hamis papírostúl!) az óvóhelyre." írja Gách Marianna a Muzsikában, 1969-ben. Ez a történet is hozzátartozik az emberségért, a meggyőződésért önmagát is veszélybe sodró, de a hitet és a derűt soha fel nem adó Bárdos Lajos sokszínű egyéniségéhez, aki oly sok muzsikusnak vált példaképévé. 1986. november 18-án tért örök nyugalomra.


Október elsején 15 órakor Koszorúzást tartanak lakóházánál (II. Margit körút 64/b). Megemlékezést tart Márkusné Natter-Nád Klára a Magyar Kodály Társaság elnökségének tagja. Közreműködik a Marczibányi téri Kodály Iskola Kicsinyek Kórusa. Vezényel Uhereczky Eszter és Őri Csilla.