Hedvig

Egyenrangúak párbeszéde

2014.10.11. 07:05

Programkereső

A budai kertben a csönd-zsák száját mindennap megoldják. Ahol három (plusz egy) zongora "üzemel”, és a stúdióból kiszűrődő muzsikára a madarak felelnek, ott a hangok fontos szerepet játszanak. Ránki Dezső, Klukon Edit és most már Ránki Fülöp számára is a faház az örökös tanulószoba és munkahely. Tennivalókban, eseményekben bőséges évadot hagytak maguk mögött. MÜPA MAGAZIN

A kétszeres Kossuth-díjas Ránki Dezsőt idén tavasszal Budapest díszpolgára címmel ismerték el, majd a Művészetek Palotája kérte fel, hogy a 2014/15-ös évadban, amikor a Müpa megnyitásának 10. évfordulóját ünnepli, legyen Az Évad Művésze.

"Örültem és meglepődtem - mondja a zongoraművész. - Rezidens művészként három hangversenyből álló sorozatra kértek fel. Ez a Müpa-évad felidézi számomra azoknak a tematikus sorozatoknak a szép emlékét, amelyeket egy évtizeddel ezelőtt a Filharmónia Budapest szervezésében játszottam-játszottunk: a Beethoven, Schubert, Bach, Bartók műveinek szentelt ciklusokat."

Az egész évtized alatt kötődtek az intézményhez és az épülethez, a Müpa-rendezésű műsorok mellett különböző koncert- rendezők, zenekarok meghívására a nyitás óta eltelt kilenc év alatt éppen 46-szor léptek fel a nagyteremben. Szakértelmüket pedig az első perctől igénybe vette a Művészetek Palotája: 2005-ben az első négy Steinway zongorát és 2013-ban a legújabbat is ők választották ki Hamburgban.

A hangszerekről külön is szó esik majd, de előbb megpróbáljuk sorrendbe szedni a közelmúlt eseményeit, immár hármuk naptára alapján.  "Október 27-én, öt nappal a Zeneakadémia újranyitása után együtt játszhattunk a nagyteremben, Dukay Barnabás háromzongorás Bach-átdolgozásainak ősbemutatója, valamint eredeti, ugyancsak háromzongorás Dukay-művek mellett Liszt Karácsonyfa című ciklusának négykezes, a szerző által készített változata hangzott el" - sorolja Klukon Edit. 

Ránki Dezső és Klukon Edit
Ránki Dezső és Klukon Edit

Ezeknek a daraboknak a külföldi szerepléseiken és az új évadban is jelentőségük volt és lesz, hiszen a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál egyik rangos hangversenye az október 10-i estjük, amelyen ezekből az alkotásokból is hallható néhány. "Fontosnak és rendkívül megtisztelőnek tartjuk, hogy a zeneszerző bennünket kért fel a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián elhangzott júniusi akadémiai székfoglaló-koncertjére, amelyben kétzongorás Dukay-kompozíciók mellett az általa készített Couperin- és Satie-átdolgozásokat is újra eljátszottuk" - hangsúlyozza Klukon Edit.

Nem túl sűrűn, inkább szeszélyesen alakult az előző szezon - böngészi okostelefonját Ránki Dezső. A tenyérnyi szerkezetből évtizedekre visszatekintő "leltár" olvasható ki. "Az október és a november meglehetősen zsúfolt, a december kicsit csöndesebb volt. Januártól megint sűrűsödtek a koncertek, márciustól júniusig hét országban léptem fel."

Alig értek haza Saarbrückenből, készülniük kellett az említett székfoglalóra, majd csomagolhattak, hogy a franciaországi Tours-ba induljanak. "A Saarbrücken-i Kongresshalle-ban két zenekari koncerten léptünk fel, Bach eredetileg két csembalóra komponált, 1060-as és 1062-es jegyzékszámú kettősversenyeit játszottunk, természetesen két zongorán. Tours-ban Kurtág György csodálatos Bach-átdolgozásaiból tizenkettőt játszottunk el, majd Liszt Via Crucisát" - részletezi Klukon Edit, kiemelve, hogy Kurtág Bach-átiratai a CAFe Budapest keretében adandó műsorban is jelentős szerepet kapnak.

Az október 10-i műsor ősbemutatóval kezdődik, Dukay Barnabás új, két zongorára írt művével. Az ő Bach-átdolgozásait, valamint A hegy fái című alkotását három zongorán szólaltatják meg. A nyár mindhármuk számára a gyakorlás, tanulás időszaka - itt kapcsolódik a beszélgetésbe a zeneakadémiai óráról hazatérő Ránki Fülöp, akinek a legnagyobb falat jutott.

Ránki Dezső a legnagyobb megértéssel beszél arról, hogy Messiaen Des canyons aux étoiles című 90 perces, 12 tételes monumentális nagyzenekari alkotásának zongoraszólamát tanulhatja meg Fülöp. Rácz Zoltán - ezúttal karmesterként - kérte fel a Concerto Budapest és az UMZE Kamarazenekar közös, új sorozatának október 19-i nyitóhangversenyére Fülöpöt. (Ha még emlékszik az olvasó: egy szilveszteri Amadinda-programban léptek először így hárman a nagyobb nyilvánosság elé.) "Messiaen saját, kottába írt megjegyzése szerint is igen nehéz mű, két teljes tételnyi zongoraszólóval, csupán egyben - ez szólókürtre íródott - nincs zongora. A többi olyan, mint valami óriási zongoraverseny" -jellemzi a feladatot Ránki Dezső. "Bár 494 oldal a partitúra, van rá négy hónapom, ennek elégnek kell lennie" - jegyzi meg hidegvérrel Fülöp.

A bensőséges, befelé fordulónak látszó családi légkör náluk széles társadalmi érdeklődéssel és együttérzéssel párosul. Klukon Edit ellenállhatatlan. Elérte, hogy a bayreuthi temetőben álló Liszt-sírkápolnába a Liszt-emlékévben egy megindítóan költői, kisdedét ölelő Mária-szobor kerüljön. (Mátyássy László szobrászművész, a kisplasztika alkotója elkészítette a kompozíció négyméteres, bronzból készült változatát, amely 2013 ősze óta a budai vár déli falán áll.)

Szeptemberben a Hospice-ért szóló jótékonysági hangversenyen Ránki Fülöp két mestere is vállalta a fellépést: Jandó Jenő és Lantos István. A tanár urak szűk családi körben persze nem ilyen hivatalosan szólíttatnak, hiszen több évtizedes közöttük a baráti viszony, Klukon Edit Jandó növendéke volt a Zeneakadémián, Lantos István pedig - mint mondja - fiatalkorának csodált pianista nagysága. Székfoglalóját a Magyar Művészeti Akadémián meghatottan hallgatták meg.

A mesterekről kérlelésre is szűkszavúan, de tárgyszerűen beszél a mai egyetemista: "Inkább hallgatni kell őket. A színhasználatot és az e mögött/előtt lévő külső és belső tényezők egységességét alapozták meg nálam, ami, úgy érzem, jelentős változást idézett elő a játékomban. Konkrét problémákat vetnek fel, megoldásbeli kívánalmakra és lehetőségekre világítanak rá, ezzel általános értelemben is új utakat nyitva meg előttem. Régebbi felvételeimről például az hallatszik, hogy 10-12 éves koromban is ugyanazt akartam csinálni, amit most, csupán az eszközeim voltak még a maiaknál is hiányosabbak - az e téren való fejlődés ösvényén vezetnek és az ottani önálló eligazodásra nevelnek nagyszerű tanáraim."

Az ide-oda kanyargó beszélgetésbe mindössze egy köszönés erejéig szól bele Ránki Soma, aki idén szerezte meg diplomáját a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építész-szakán. Kiderül: egyenrangú intellektusok párbeszéde jellemzi a belső viszonyokat, tradicionális értelemben vett nevelés sosem folyt. „Meghallgatjuk egymást, elmondjuk, hogy ki mit gondol egy adott ügyről, zeneműről.

Fülöp például sok mindent lefaragott rólunk, hiszen - szerencsére - ő egészen másképp szocializálódott, mint mi" - véli Klukon Edit. Valahogy az operaműfajra és Lisztre terelődik a szó. "Mindeddig nem sikerült felnőnöm a teljes értékű operába járáshoz, mivel a zene hallgatása minden egyéb érzékemet, így a látásomat is háttérbe szorítja. Ha viszont a szememmel figyelek, az a hallásomat homályosítja el - ezt pedig még kevésbé szeretném" - ismeri el Ránki Fülöp. A Müpa Ringje és Trisztánja azért tetszett, de a Wagner-előadásokra is elsősorban azért volt kíváncsi, hogy meggyőződjön róla, miért szerette Wagnert a 19. század nagy újítója, Liszt Ferenc. A Siegfried első felvonásából kiderül" - mondja. "Általában lebecsülik a fiatalkori, többnyire virtuóz Liszt-műveket - csatlakozik Ránki Dezső. - Igaz, hogy ezek közül sokat saját bevallása szerint is a közönség kielégítésére írt, de már itt is megjelenik számos későbbi zenei ötlet, újítás csírája."

Ránki Fülöp
Ránki Fülöp

"Itt van például a Malédiction, az 1830-as évek első felében komponálta, majd félretette, és az életében kiadatlan is maradt."- kapcsolódik vissza Fülöp. - Egészen megdöbbentő darab, a kezdetének sokkoló harmóniái különlegesek, a főtémája pedig megelőlegezi a Faust-szimfónia egyik lényeges momentumát. A cím nem Liszttől származik - teszi hozzá Ránki Dezső. A műben megjelenő karaktereket egy-egy szóval jelölte a kéziratban: büszkeség, álmok, könnyek, játék, átok - mivel ez utóbbit írta a darab elejére, a kiadó ezzel a címmel jelentette meg 1914-ben.

Az októberi fesztiválkoncert után az évad művésze A Zongora című sorozatban lép fel november végén. „A műsor első felében g-hangnemű szonátákat játszom, köztük egy Haydn-művet, a második részben Chopin 24 prelűdje hangzik el. A Dukay-kompozíciók mellett Haydn szelleme is átível az egész sorozaton. Keller Andrással, aki a február 8-i hangversenyen fogja a Concerto Budapest zenekart vezényelni, úgy állítottuk össze a programot, hogy két Haydn-szimfónia fogja közre Liszt Haláltáncát és Haydn D-dúr zongoraversenyét, valamint Dukay A lenyugvó Naphoz című zenekari alkotását. A május 19-i szólóestemen pedig csak Haydn-szonáták hangzanak el."

Tavasszal Ránki Dezső egyfajta Mozart-maratont játszik, két egymást követő vasárnapon négy-négy, összesen tehát nyolc zongoraversenyt, ugyancsak a Concerto Budapesttel, Keller Andrással. „Még sosem vállalkoztam ilyesmire" - jegyzi meg Ránki Dezső. Divatos kérdés: nem gondolt rá, hogy a bécsi klasszikusokat fortepianón játssza? „Ugyan mit lehetne hallani a Müpában egy fortepianóból? Kisebb teremben van létjogosultsága, különösen akkor, ha valaki ennek a hangszernek az avatott mestere, és nem csak „kirándul" errefelé. Az biztos, hogy bármin is játszunk, a korabeli stílust - már amennyire rekonstruálható - tanulmányozni kell, hiszen erre a zongoraelődre írták az akkori műveket. Fortepianón persze sok mindent meg lehet csinálni, amit mai zongorán nem, de ez fordítva talán még inkább igaz. Meg kell itt jegyeznem, nem szeretem maradéktalanul a mostani, modern koncertzongorákat. A konstruktőrök a hatalmas termekbe hatalmas hangú hangszereket próbálnak készíteni. Fizikailag is nehéz munka, sokszor kínlódás ilyenen játszani, és ez nem kedvez a finomságoknak. Mindazonáltal érzékelem az utóbbi években, hogy megpróbálnak ezen segíteni, mostanában könnyebben engedelmeskedő új zongorákkal találkozunk. Ilyen »kezesebb« instrumentum az is, amit legutóbb választottunk a Művészetek Palotája számára. Januárban éppen úgy érkezett meg, hogy Brahms B-dúr zongoraversenyét már azon játszhattam, és nagyszerűen éreztem magam."