Sámuel, Hajna

Mozart Jupiter-szimfónia II. tétel

2014.10.17. 18:31

Programkereső

"Olyan, mint a kölni dóm" - mondja Glazunov Mozart 41. (C-dúr) szimfóniájáról, mely a "Jupiter" becenevet kapta. A mű befejezésének dátumát (1788) maga Mozart írta fel 1784 óta több-kevesebb rendszerességgel vezetett műjegyzékébe.

Haydn egy levelében így ostorozza magát: "Magamon kívül voltam. Csak sajnálni tudom, hogy még életében nem tudta meggyőzni nagyságáról az angolokat, akik e téren sötétben tapogatóznak. ... Mindent elkövetek, hogy özvegye érdekében előmozdítsam művei sorsát. Írtam a szerencsétlen asszonynak, és megígértem neki, hogy amikor kedvenc fia eléri a megfelelő kort, legjobb tudásom szerint és ingyen fogom őt zeneszerzésre tanítani."

Wolfgang Amadeus Mozart
Wolfgang Amadeus Mozart

Különös, hogy az első dokumentum, amelyben a "Jupiter-szimfónia" név megjelenik, valószínűleg a londoni Royal Philharmonic Orchestra egy programfüzete volt, 1821. március 26-án. 1822-ben Muzio Clementi zongorára dolgozta át a művet, aminek a címében a „Jupiter" név szerepel, és ahol Jupiter isten felhőkön trónol, kezében mennydörgés és villámlás. A nagyszabású szonátaszerkezetű tételt Andante cantabile feliratú, azaz "éneklő", helyenként azonban deklamáló, szinte beszédes-szónokias lassútétel követi. A cantabile előírást az egész tétel alapvető jellegére érti Mozart, a már említett méltóságteljes lépő-dallam éppúgy énekel a hangszereken, mint az apróbb díszítmény vagy a tematikus jellegű motívumok. A tétel kódájában a kürt hangzásával teremt varázslatos búcsú-hangulatot a zeneszerző.