Jenő

Ravel: Szökőkút

2014.11.17. 17:35

Programkereső

A sok fajsúlyos zenekari darab után tegyünk egy könnyed sétát Ravel meseszép világába és hallgassuk együtt a zongorairodalom egyik gyöngyszemét.

1901-ben - miközben sikertelenül pályázott a Római Díjra - komponálta Ravel e művét, amelyet Gabriel Faurénak ajánlott, és amely a világhír útján elindította a fiatal zeneszerzőt. A zongorahangzás Liszt példáját követi (Az Este-villa szökőkútjainak vízi káprázatát idézve fel újból), a formálás félig-meddig klasszikus: két témával, szonáta módjára rendezett konstrukció, amely azonban nem tartja meg a klasszikus hangnemi rendet. Következetesen szabályos - metrikájában egyenesen barokkos - a ritmika egyenletes lüktetése. Bár a kortársak - nem véve figyelembe e mű keletkezésének a Debussyénél korábbi időpontját - gyakran úgy vontak párhuzamot a két zeneszerző impresszionista stílusa között, mintha Ravel utánozta volna a Reflets dans l'eau zongoratechnikáját, tárgyilagos elemzés számára e két kifejezésmód alapvető különbözősége már e korai Ravel-műből kiviláglik.

Maurice Ravel
Maurice Ravel

Szigorúbb - olykor ridegebb - vonásokkal rajzoltak Ravel zongoradarabjai, kevesebb bennük a szín és az illat, mint Debussy álomlátásaiban; ábrázolásában több az éles kiszögellés, harmóniái érdesebbek, dallamai - amelyek nagy része gonddal kivésett mikromelódia - jellegzetesebb arcélűek. Ravel egyébként nem számított a Szökőkút hatalmas sikerére: olyannyira nem, hogy Demets kiadót lebeszélte a közzététel kizárólagos jogának biztosításáról, s ilyen módon csak az Egyesült Államokban mintegy húsz kalózkiadás került forgalomba a Jeux d'eau-ból. A darab mottója Henri de Régnier verssora: "A folyó istene nevet az őt simogató vízre." A darabot Ravel gyermekkori barátja, Ricardo Viñes mutatta be 1902-ben a Société Nationale párizsi hangversenyén. Ugyanez alkalommal hangzott fel első ízben a Pavane is."