Erzsébet

Mesterek az Operában

2014.11.20. 10:09

Programkereső

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának karmesteri emelvénye az év végén ki sem tud majd hűlni a világhíres karmesterek érkezése között. Az érdemdús dirigensek felléptetését meggyőző eredményeik felsorolásával lehet alátámasztani. OPERA MAGAZIN

Az idén január 1-jén hivatalba lépett új elnök-karnagy, Pinchas Steinberg az Egyesült Államokban tanult hegedülni, majd Berlinben karmestermesterséget. Első mestere Antonio Votto volt, majd sikeres alkotói kapcsolatot épített ki a Bécsi Állami Operaházzal és a Bécsi Rádió Szimfonikus Zenekarával. Budapestre érkezését követő első interjújában nem bókolt, s legfontosabb céljának a Filharmóniai Társaság Zenekara művészeti színvonalának emelését tűzte ki célul. Alighanem elérkezettnek látta az időt, hogy a zenekar az év végén már próbára tegye magát, s három igen szellemesen szerkesztett, egymással elsőre talán nem is felfedezhető módon kapcsolatban álló koncerttel zárja az első, s kezdje a második közösen eltöltött munkás esztendőt. Eközben persze önmagát, s közönségét is kiemelkedő színvonalú dirigensek felléptetésével pallérozza, szórakoztatja, s remélhetőleg ámulatba ejti.

Vásáry Tamás
Vásáry Tamás

Okkal-joggal maga Steinberg állt a sor elejére, hogy november 24-én Varga Tamás gordonkaművésszel kiegészülve adjon a zenei versenyszellem jegyében fogant műsort. Kabalevszkij 1937-es keltezésű, Colas Bregnon elnevezésű operájának nyitánya vezeti fel a koncsertáló programdarabokat, amelyet követően elandalodásra esélyt sem kínál. A Romain Rolland-regényt megidéző alkotást ugyanis két kifejezetten igényes és önmagukat nehezen megadó szólószólamokkal gazdagon teletűzdelt zenedarab - Dvořák h-moll gordonkaversenye, illetve Bartók Béla zenekari Concertója - követi. A viszonylag ritkán előadott gordonkaverseny az átlagosnál nehezebben játszható szólisztikus részeket tartalmaz, ám a bartóki - a Bostoni Szimfonikusokat akkortájt irányító Serge Koussevitzky megrendelésére alkotott - mű is valamennyi érintett hangszerjátékostól (legyen az rézfúvós vagy vonós) bizonyos szintű virtuozitást követel meg.

Pinchas Steinberg
Pinchas Steinberg

December 22-e már jócskán az adventi, csodákat óhajtó időszak végét jelenti, ehhez igyekszik is felnőni a zenekar, amikor a 2014-es évet egy igazi világsztár, John Axelrod társaságában búcsúztatja. A klasszikus zenét a rockkal szívesen elegyítő, a luzerni, Loire-menti Megyék Szimfonikus Zenekarának zenei igazgatója, 2011-ben a milánói Giuseppe Verdi Szimfonikus Zenekar főkarmesteri posztját foglalta el. Idolja, a Koussevitzky-tanítvány Leonard Bernstein egy ízben meglátogatta Houstont, Axelrod szülővárosát, s a mindössze tizenhat esztendős John mindent megtett, hogy találkozhasson vele. Axelrod a későbbiekben Bernstein mellé szegődött, s három hónap alatt - ahogy fogalmazott - „kijárta mellette a konzervatórium három esztendejét", hogy később egy másik zenei híresség, Ilja Muszin kegyeibe ajánlja magát. Pályafutása során eddig százötven zenekarral dolgozott együtt, így a velencei Teatro La Fenice, a lipcsei Gewandhaus, az Accademia Nazionale di Santa Cecilia együttesével, a Londoni, a Krakkói vagy az Izraeli Szimfonikusokkal, vagy épp a Berlini Rádiózenekarral. Operaszínpadon 2006-ban, Párizsban mi mással is debütálhatott volna, mint példaképe Candide-jával, de vezényelte már a Trisztán és Izoldát, az Idomeneót, a Rigolettót, a Falstaffot vagy a Don Giovannit is. Repertoárja kortárs elemeket is tartalmaz, mint például az Atlantis Császára, melyet a második világháború borzalmai ihlettek.

John Axelrod
John Axelrod

Míg az előző koncert programját a verseny, addig Axelrod műsorát a tánc és első mestere iránti tisztelet alakítja. Nyitásként Bernstein a város imádatának jegyében alkotott, két hangra - B (azaz H) mint Boston, és C mint centenárium - épülő Divertimentóját kínálja, amelyet mestere 1980-ban komponált nem más, mint a centenáriumát ünneplő Bostoni Szimfonikusok számára, s amely zömében táncdarabokat - egyebek mellett keringőt, mazurkát és szambát - tartalmaz. Ezt a West Side Storyból önálló darabbá szervezett szimfonikus táncok követik, ahol a mambó és a csacsacsa lép elő jelentős szervező erővé. A megmutatkozás végén a Porgy és Bess keresztmetszete kerül a hallgató elé, amelyet 1932-ben épp Koussevtzky mutatott be épp a Bostoni Szimfonikusokkal, épp a zongorát megszólaltató Gershwinnel együtt. Isten áldja a konceptuális műsorszerkesztést! Ha az óesztendőt a zenei csoda ígéretével kívánja búcsúztatni a zenekar, az újat egy valamikor csodagyerekként tisztelt zongora-, majd a hangszert a teremtő pálcára cserélő alkotóművész felléptetésével indítja. Január 19-én Vásáry Tamás áll a dobogóra, akit az amerikai hírnév felé Széll György indított el. Az a Széll, aki alatt koncertmesterként az elnök-karnagy Steinberg egy ízben dolgozott is, s akit amúgy bálványoz. A Nemzet Művésze címmel, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjjal is kitüntetett művész szólistaként olyan alkotóművészekkel lépett fel, mint Fricsai Ferenc, Claudio Abbado, Simon Rattle, Eugen Jockhum, Doráti Antal, Bernard Haitink, Solti György vagy Neville Marriner. Dirigensként pedig a Berlini, a New York-i, a Londoni Filharmonikusok, a Royal Philharmonic Orchestra vagy az Accademia Nazionale di Santa Cecilia jutott neki. Műsorát egykori mentora, Kodály Zoltán Felszállott a páva-variációival nyitja, amelyet Liszt Ferenc Magyar fantáziája követ. A koncertet Ludwig van Beethoven Napóleon előtt fejet hajtó III. (Eroica) szimfóniája zárja.