Kelemen, Klementina

Haydn: Esz-dúr szonáta

2014.11.25. 07:30

Programkereső

Ezzel a felvétellel emlékezünk is, ugyanis Vladimir Horowitz utolsó, 1989-es lemezét ezzel a szonátával nyitja meg. Tegnap is Csáth Gézát idéztük, maradjunk még egy rövid idézet erejéig Haydn művészeténél és a magyar írónál.

"Haydn muzsikáját gyerekkoromban nem értettem és nem szerettem. Beethovenért, Chopinért, Griegért rajongani tudtam, de bosszankodtam Haydn egyszerűségén, igénytelenségén. Nem találtam meg benne azt a narkotikus hatást, amelyet akkor mindenütt kerestem és kívántam a zenében. Azt a szuggesztív erőt, amellyel például Beethoven el tudott ragadni a Sonata appassionatájában. Meglehetősen soká tart, míg az ember eljut odáig, hogy a muzsikában az erőt nem a hang erejében, a fortékban, az apparátus nagyságában keresi, hanem valahol egész másutt.

Joseph Haydn
Joseph Haydn

Apám nyilván jól tudta ezt, mert nem is igyekezett megmagyarázni nekem Haydnt, akinek szonátáit gyakorta játszotta. Ilyenkor - ha a fekete kötésű, aranynyomású Haydn-kötetet nyitotta föl - kisomfordáltam a szobából. Valósággal ellenszenveztem Haydnnal. Éppen így haragudtam Bodrogi bácsira, zongoratanítómra, aki szemüveges, dülledt, rövidlátó szemeivel mint holmi imakönyveket nézegette a kottás polcunkról leszedett Haydn-köteteket. - Nagyképűség! - mondtam magamban. S ez így is volt rendjén. Egy kisfiúnak, aki a XIX. század utolsó évtizedeiben született, gyermekkorában semmi köze se lehet Haydnhoz, Mozarthoz, Bachhoz. Ellenben rajongtam a Lohengrin előjátékért, a Chopin G-moll balladájáért, a Grieg Peer Gynt szvitjéért. A diatonikus skála, amelyből Haydnnak, Mozartnak metodikája táplálkozik, túlságosan iskolásnak, közönségesnek, zongoragyakorlatszerűnek tetszett. És azt gondoltam, hogy ezek a szonáták mind egyformák, nincs közöttük különbség."

Zenei választásunk az idézethez illően egy Haydn szonáta: a 49-es számú Esz-dúr szonáta. A Hangversenykalauz így ír erről a darabról: "A három 'esküvői' szonáta befejezése után Haydn egy időre búcsút mondott a zongoraszonáta műfajának, hogy öt év múlva - a C-dúr szonáta után szinte váratlanul - megalkossa e hangszerre szánt legnagyobb remekművét, az Esz-dúr szonátát."