Erzsébet

Bartók: A csodálatos mandarin

2014.11.27. 10:28

Programkereső

1926-ban ezen a napon mutatták be Kölnben Bartók Béla A csodálatos mandarin című művét

Bartók 1917-ben egy folyóiratban bukkant rá Lengyel Menyhért történetére (amely eredetileg a Gyagilev-balett számára készült 1912-ben), és az ezt követő évben, 1918-ban kezd hozzá a mű megírásához. Nem sokkal vagyunk a Kékszakállú bemutatója után, Bartók nem kis részben ennek sikerétől is inspirálva kezdi a komponálást. Így ír 1918-ban feleségének: "Pokoli muzsika lesz, ha sikerül, az eleje... rettenetes zsivaj, csörömpölés, csörtetés, tülkölés; egy világváros utcai forgatagából vezetem be a hallgatót az apache-tanyára."

Egy 1919-es beszélgetésben a Csodálatos mandarin általa „csodálatosan szépnek" titulált cselekményét Bartók következőképpen fogalmazza meg: "Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy fiatal leányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket ők aztán kirabolnak. Az első egy szegény legény, a második sem különb, de a harmadik egy gazdag kínai. A fogás jó, a leány tánccal mulattatja, és a mandarinban felébred a vágy, a szerelem hevesen fellobban benne, de a leány irtózik tőle. Az apacsok megtámadják, kifosztják, a dunyhába fojtják, karddal szúrják keresztül, majd felakasztják, mindhiába, a mandarinnal nem bírnak, szerelmes és vágyakozó szemekkel néz a leányra. Az asszonyi invenció segít, a leány eleget tesz a mandarin kívánságának, mire az holtan, élettelenül terül el."

Berény Róbert: Bartók Béla arcképe
Berény Róbert: Bartók Béla arcképe

A mű 1919-re elkészül - a hangszerelést kivéve. Ehhez csak 1923-ban fog hozzá, ugyanis ígéretet kap műve bemutatójára. Az ígéretet azonban nem váltják be; a táncjátékot először 1945 végén láthatja a budapesti közönség, amikor is Bartók már halott. A mű bemutatójára végül 1926-ban kerül sor Kölnben emlékezetes botrány mellett. Az idegenkedést a szövegkönyv akkortájt szokatlanul kemény szókimondása éppúgy kiválthatta, mint a zene ezzel adekvát keserűsége, élessége. Köln főpolgármestere, Konrad Adenauer amúgy feltehetőleg nem a különös harsonaállások, hanem az orgazmus nyílt színi bemutatása miatt tiltotta be a premiert követő előadásokat. A darabnak később is sok nehézsége volt a hatóságokkal és közönséggel itthon és külföldön. A sors iróniája, hogy a Mandarin Bartók egyik legkedvesebb műve volt, és más műveit háttérbe szorítva szorgalmazta előadását.