Jolán

Haydn és Beethoven kapcsolata

2014.11.28. 07:30

Programkereső

Sorozatunk előző cikkében többször is felmerült Haydn neve Beethoven hegedű-zongora szonátai kapcsán. Érdemes röviden szólni kettejük különös kapcsolatáról is, a lenti idézetek Alsvang Beethoven című könyvéből származnak.

Miután 1792-ben Beethoven Bécsbe érkezett, felkereste Haydnt, aki még Bonnban tett ígéretet, hogy foglalkozik majd vele. A tanítás mindössze egy évig tartott, és nem volt feszültségektől mentes. "A tanítvány, akiben szenvedélyes szabadságszeretet lobogott, aki tiszteletet érzett a forradalom iránt, éles kijelentéseivel és megállapításaival megrémítette a fejedelmek iránt hódolattal viseltető, istenfélő Haydnt. Az öreg zeneszerzőnek nem tetszettek tanítványa forradalmi hévvel telített zenei gondolatai sem. 1795-ben például Beethoven Lichnowsky hercegnél előadta három zongoratrióját. A meghívottak között ott volt Haydn is. Nagyon tartózkodóan nyilatkozott a harmadik trióról (c-moll) (...) és nem javasolta, hogy abban a formában kiadásra kerüljön. Beethovent ez nagyon elkeserítette; irigységgel gyanúsította mesterét, holott az öreg csupán őszintén kifejezést adott véleményének. Ő a legteljesebb jóindulattal sem tudott rokonszenvezni ennek a lángolóleklű fiatalembernek a muzsikájával.

Beethoven
Beethoven

Romain Rolland Beethoven utolsó vonósnégyeseiről írt könyvében idézi Louis Drouet-nak, a híres fuvolaművésznek jegyzeteit, melyek közül az egyik leír egy párbeszédet Haydn és az ifjú Beethoven között. Rolland ennek a leírásnak teljes hitelt ad.

'Amikor Beethoven megkérte az öreg Haydnt, hogy mondja meg őszintén véleményét első munkáiról, az egy sor bókot mondott a bennük megnyilatkozó képzelet nagy, soha nem hallott méretű, szinte már iszonyú gazdagságáról, azután a következő mélyértelmű megjegyzést tette:

-  Ön olyan ember benyomását kelti bennem, akinek több feje, több szíve és több lelke van.

És miután Beethoven unszolta - 'Szomorú leszek, ha nem mond el mindent, amire gondol' - hozzátette, bár valóban félt, hogy megszomorítja:

- Rendben van. Kívánságára megmondom, hogy véleményem szerint az Ön alkotásaiban van valami, amit ha nem is neveznénk különösnek, de valami váratlan, szokatlan - más szóval az Ön dolgai nagyszerűek, sőt csodálatosak, de hol itt, hol ott felbukkan valami különös, valami komor; éppen úgy, mint ahogyan önben is van valami mogorvaság és furcsaság. Hiszen a zeneszerző stílusa olyan, mint amilyen ő maga..."

Zenei választásunk a fentebb említett trió, az Op. 1-es sorozat harmadik, c-moll darabja: