Katalin

Beethoven: II. (D-dúr) szimfónia

2014.12.12. 07:28

Programkereső

A bécsi klasszikusokkal foglalkozó sorozatunkban az elkövetkező három napban Beethoven D-dúrban írt műveiből válogatunk. Elsőként a II. szimfóniát mutatjuk be. A Heiligenstadti végrendelettel egy időben írott szimfónia tele van fiatalos erővel és derűvel

Kiindulópontunkat az egyik Beethoven életéről szóló könyv részlete adja, amely Beethoven és Goethe kapcsolatával foglalkozik. Beethoven a költőt sokra tartotta, és egyszer így szólt: "Goethe mindig ragyogó D-dúrban ír." Nem sokat kellett gondolkoznunk, hogy mi legyen az a három D-dúrban írott mű, amelyet az elkövetkező napokban bemutatunk: elsőként a II. szimfóniát, aztán a csodálatos Hegedűversenyt, végül pedig a Missa Solemnist osztjuk majd meg egy-egy rövid ismertető társaságában. Az elmúlt napok szomorkás és komor kamaraműveit így napfényes és ragyogó zenekari darabok követik.

Beethoven
Beethoven

Szimfóniái közül a második íródott D-dúrban. A művön Beethoven 1801 és 1802 között dolgozott: ez az időszak egybeesik a Heiligenstadti végrendelettel (1802. október 6.). Beethoven ekkor már tudta, hogy teljes süketség és társadalmon kívüliség vár rá; ebben a vigasztalhatatlan lelkiállapotban írta meg ezt a szimfóniát, amely szöges ellentéte a külső világnak: bizakodás, derű és az élet szeretete jellemzi. Ahogyan Tóth Dénes írja: "Alig van mű Beethoven életében, mely hangulatában, tartalmában annyira ellentmondana a költő külső életviszonyainak."

A végrendelet utolsó sorai: "Így hát elvégeztetett. Örömmel megyek a halál elébe. Ha korábban jönne, semmint alkalmam nyílna tehetségem kifejtésére: súlyos sorsom is túlkorán érkezik s én későbbre várnám... De akkor is megnyugszom benne; hiszen végnélküli szenvedéstől vált meg. Jöjj hát, amikor tetszik, én bátran fogadlak. - Éljetek boldogul s holtom után ne feledjetek el egészen; megérdemlem, mert én is sokszor gondoltam rátok, hogy boldoggá tehesselek bennetek - legyetek is, kívánom!" A vigasztalhatatlan lelkiállapotot tükröző idézet után hallgassuk a valóban ragyogó és napfényes II. szimfóniát!