Olivér

v4 v 4v

2014.12.18. 10:27

Programkereső

Mozart, Dubrovay, Dvořák – tézis, antitézis, szintézis. A Kodály Vonósnégyes tagjai adtak kvartett-koncertet a Zenetudományi Intézetben, advent harmadik vasárnapján.KRITIKA

A kiírás szerint a Kodály Vonósnégyes hangversenyéről van szó, a zenei nehézségek és finomságok megoldásánál mégis inkább négy egyszerre muzsikáló vonóst, mintsem egy közel ötven éve létező, egységben zenélő kvartettet hallottunk. A metrum tökéletes tartása és az intonáció vitathatatlan pontossága végig jelen volt a koncerten, de a közös zenélésben rejlő, még inkább annak létjogosultságot adó apróságoknak gyakran híján voltak a produkciók.

Kodály Vonósnégyes
Kodály Vonósnégyes

Elsőként Mozart K. 575-ös D-dúr vonósnégyese hangzott el. Bár a klasszikus stílus hagyományos és könnyen befogadható sémáinak köszönhetően segítség nélkül is eligazodunk a periódusok, a kisebb és nagyobb zenei egységek között, alapvető igényünk, hogy a muzsikus változatos eszközeivel kiemelje ezeket a határpontokat. A Kodály Vonósnégyes előadása mindössze néhány erre vonatkozó egyéni próbálkozást tartalmazott, ám ezek sajnos inkább kilógtak a kvartett átlagjátékából, mintsem meghatározták volna azt. A primárius Falvay Attila szuggesztív avizói csupán a kezdőhangokat intették be - azokat is mindig a pontos metrikai helyükön -, a zenei szakaszok további részeit magukra hagyták. Hiányoztak azok a finom időzítésbeli szabálytalanságok, melyek elkülönítik egy periódus kérdező és felelő négy-négy ütemét, egy kezdő és egy záró periódust, vagy még messzebbről nézve: a zenei részeket.

A bátor agogigákra, a tonális meglepetések kiemelésére való hajlam leginkább a kvartett friss tagjánál, Bangó Ferencnél mutatkozott meg. A másodhegedűs testbeszédével, a hangok megszólaltatásával egyaránt kitűnt társai közül. Vonóemelésén mindig látható volt a következő hang előretervezettsége. Reflektált a körülötte szóló hangzásokra, és alkalmazkodott is hozzájuk, ami részéről erény, az interpretáció szempontjából azonban ezúttal hátrány volt. Amennyire a négy hang között élt Bangó, annyira feledkezett bele csellójába Éder György. Élesen megszólaló hangjai olykor ellentétben álltak a stílus kívánalmaival, nem segítették az egységes affektusok zenei megvalósítását.

A négy vonós - kis túlzással - "vonósnégyestelensége" leginkább Dubrovay Geometrum 2 című 2. vonósnégyesében nyilvánult meg. Mondhatnám, hogy ez nem meglepő, hiszen a darab "négy vonós hangszerre vagy vonósnégyesre" íródott, de ez normális esetben semmiképp sem négy önálló vonósjátékost jelent. A pontatlan közös belépések, a valószínűleg egyszerre abbahagyandó hangok fokozatos elhalása nem tartoztak a mű követelményei közé. A glissandókkal és dinamikával elért pulzálások viszont elérték a kívánt hatást: egységes, elektromos hangszínre emlékeztető hangzást eredményeztek. Valósággal hullámzott a kvartett. A Dubrovay-műben Fejérvári János brácsajátéka tűnt a legkiemelkedőbbnek. A fogólapon csattanó pizzicatók, a kísérteties col legno részek, illetve a tükörsima glissandók végig fenntartották a hallgató figyelmét.

A koncert záródarabjaként Dvořák Esz-dúr vonósnégyese (op. 51) szólalt meg. A mű előadása tovább erősítette bennem a korábbi észrevételeket: ha volt is az egyéneknek elképzelésük egyes motívumokat illetően, a közös játék kizökkenthetetlen motorja elmosta őket. Alapvető gesztusok (késleltetések, gyorsítások, hangszínek) maradtak kiaknázatlanok. Ugyanolyan egyenletességgel szökött felfelé egy futam, mint ahogy később alácsorgott. A második tétel párbeszédei, apró duettjei sokkal inkább egymást követő, mintsem egymásból következő, egymásra felelő frázisok voltak. Még az alattuk pengetett cselló-kíséret is külön életet élt. Bangó Ferenc ismét ajándékozott nekünk néhány kivétel-pillanatot, mikor meghatóan síró hegedűmelódiákkal fokozta Falvay frázisait.

Kodály Vonósnégyes
Kodály Vonósnégyes

A harmadik tételben a vibratók sem találták az összhangot; jóleső együttcsengés helyett nyugtalan rezonálás lett a szimultán vibrato eredménye. A harmatkönnyű hármashangzat-felbontások metronómszerűre és erősre sikerültek. Az utolsó tételben hiányoltam a bátorságot a nyújtott ritmusok és a staccatók terén. Talán itt sem volt előre egyeztetett karakter, melyet követtek volna. A tétel felénél megjelenő unisono viszont egyik pillanatról a másikra megfagyasztotta a levegőt, odavonzva minden lustuló fület.

Az összkép a gyönyörű momentumok ellenére is tisztességesen lejátszott, de érzelemmentesnek tűnő vonósnégyes lett. Mintha kilopták volna a muzsikában rejlő fűszereket. A megszokottság teszi? Vagy tényleg bizonyos koncepciók hiánya? Vonósnégyest hallottunk? Vagy négy vonóst? Azt hiszem, a Kodály Vonósnégyes kvartettsége megkérdőjelezhetetlen, és ha technikai kiválóságukat pontosan körvonalazott, a legkisebb részleteket is érintő elképzelésekkel párosítják, feledhetetlen élményeket okozhatnak közönségüknek.