Olivér

Messiaen hittestvérei lehetünk

2014.12.20. 12:06

Programkereső

Messiaen édesanyja nem túl ismert költőnő volt: legnépszerűbb verseiben éppen anyaságát énekli meg.

Mosoly című költeménye fia Három dalába él tovább - a ciklus két másik dalának szövegét maga Messiaen, ez a különcnek, rendkívüli gondolkodónak is mondható francia írta meg. Messiaen zenéjét egyik legfontosabb hobbijából, valamint betegségéből érthetjük meg: a hobbi az ornitológia. Ez nem csak azt jelenti, hogy Messiaen leírta a madarak énekét, majd ezeket a dallamokat használta fel kompozícióhoz, a szeriális zene szabályai szerint, hanem egyfajta szemléletet is: a türelmes, a természet csodáiért lelkesedő ember, a természetre figyelő ember lelkesültségét és átszellemültségét érezni kompozícióiban. A csodálatot, ami megnyilvánul nem csak egy madárhang, hanem az erdő rezdülései miatt is. A csodálatot, amit nem tudott kioltani a második világháború - leghíresebb, Kvartett az idő végezetére című alkotását egy lágerben adták elő, nagy hidegben, ötezer fogoly előtt - sem.

Messiaen hívő katolikus volt, pontosabban jezsuita, sok tekintetben Pascal követője: mi sem jellemzőbb hitére, elkötelezettségére, mint az, hogy bár élete végéig templomi orgonistaként is szolgált (a párizsi Sainte-Trinité-ben), sosem írt liturgikus zenét. Csak olyan műveket, melyek a jezsuita hitgyakorlás egyik sarkkövének, a meditációnak, az Istenre figyelő tekintetnek gyümölcsei.

Messiaen buddhista is volt, katolikus is. Aki hallott már Jálics atyáról, arról, hogy ez a magyar jezsuita miképpen hasznosította hosszú - argentin - börtönévei alatt a keleti meditációs technikákat, miképpen jutott ezek segítségével közelebb Krisztushoz, nem gondolja azt, hogy ez a két vallás, szemlélet, kioltja egymást. Ahogy nem gondolta ezt szerzőnk sem. Messiaen egyik legfontosabb műve, az 1944-ben született 20 pillantás a gyermek Jézusra nem más, mint 20 meditációs objektum. Húsz mű, amiben el kell merülni, aminek nem az a lényege, hogy végighallgatjuk ezeket a műveket, és az érzelmeket generál bennünk, hanem az, hogy hallgatva azokat elmélyedünk, elvetjük azt, amit röviden egónak lehet nevezni. És átengedjük magunkat az égből áradó energiáknak.

A betegség, amiben Messiaen szenvedett, a szinesztézia. Vagyis a huszadik század eme fontos szerzője, nem csak hallotta, hanem látta is a hangokat. Hangmagasságtól, hangszíntől, hangerőtől függött, éppen milyet. Ha el kell képzelnem, milyen színeket látott, mikor a 20 pillantást komponálta, mindig a glóriák aranyszíne jut eszembe.