Nándor

Beethoven: IX. szimfónia

2014.12.21. 07:29

Programkereső

Sorozatunk Karácsony előtti utolsó műve Beethoven IX. szimfóniája. Tizenkét évvel a VIII. szimfónia után, 1824 májusában lép nyilvánosság elé Beethoven a IX. szimfóniával.

Az ősbemutatóra annak a koncertnek a keretében került sor, amelyet Beethoven 1824. május 7-én a Kärtnertor színházban rendezett. A koncert a Házszentelő (op. 124) nyitánnyal kezdődött, utána részletek következtek a Missa Solemnisből (op. 123). Ezután feltehetően szünet következett, majd felhangzott a IX. szimfónia (op. 125). Az ősbemutató szólistái Henriette Sontag (szoprán), Carolina Unger (alt), Anton Haitzinger (tenor) és Joseph Seipelt (bariton) voltak. Beethoven, aki akkoriban már teljesen süket volt, a zárótételnél a közönségnek háttal állt és a szavakat az énekesek szájáról olvasta le. Az előadás után a közönség frenetikus tapsban tört ki. Márkus János Muzsikus-anekdoták című válogatása így ír erről: "A majdnem teljesen süket Mester legcsodásabb teremtményét, a Kilencediket, a zsenialitás legtökéletesebb példáját vezényelte. Néma csendben, megigézve, elragadtatva hallgatta a közönség a hangokat, amelyek szétáradtak a teremben. Azután felhangzott az "Örömóda", a szeretet és az emberi jóság hangokba öntött vallomása, és az utolsó hangok után a közönséget nem lehetett megfékezni. Tomboltak, kiabáltak, ünnepeltek, integettek, eszeveszetten zajongtak.

Beethoven
Beethoven

Beethoven azonban a saját művétől megrendülve, háttal a közönségnek állt a karmesteri pulton, némán és elbágyadva lapozgatott a partitúrában - és nem hallott semmit. A közelében állt az elbűvölő Karoline Unger, aki az alt szólót énekelte. Villámgyorsan átlátta a helyzetet, hozzárohant, mindkét vállánál megragadta a mestert, a közönség felé fordította, és megmutatta neki, hogyan ünnepli a lelkes közönség. Mindenki egy pillanat alatt felismerte a tragikus helyzetet, azt az iszonyatot, hogy ember, aki ilyet tudott megalkotni, nem hallhatott semmit, és csak látni tudta, hogyan ünneplik. Orkán zúdul a teremre, sírnak, többen elalélnak, felugrálnak a székekre, integetnek és hadonásznak - és ekkor megérti Beethoven, hogy őt ünneplik. Az arcán mosoly suhant át - annak a boldogságnak érzése, amelyet olyan csodálatosan megénekelt." Ahogyan a bevezetőben írtuk, sorozatunk Karácsony előtti utolsó része a mai cikk. Köszönjük kedves Olvasónk négy hete tartó figyelmét; boldog Karácsonyt kívánunk Önöknek!