Katalin

Noël, avagy francia zene karácsonyra

2014.12.24. 12:07

Programkereső

Két karácsonyi lemezt is ajánlok a Fidelio olvasóinak szíves figyelmébe: mindkettőnek Noël a címe.

Pontosabban az egyiknek Noël, Noël, Noël, vagyis háromszoros karácsonyt kíván, a másik simán Noël. Az első lemezen hallható zenék abból az időből valók, amikor még nem volt divat a karácsonyfa állítás, a másikon mai karácsonyi slágerek hallhatóak, különleges feldolgozásban. A csupán Noël címmel ellátott lemezt a Musica Profana adta ki, és meglepő módon, nemcsak francia, hanem angol karácsonyi zenék is hallhatóak rajta. Angol és francia barokk karácsonyi zenéből állította össze a régizenés magyar együttes. Lemezükről méltatlanul keveset írtak. Ugyanis nagyon bensőséges, az ünnep lényegét - az egymás felé odafordulást - megragadó előadásban hallhatóak Byrd, White és főként Charpentier szerzeményei.

Ezeket a zenéket egyébként Európa-szerte énekelték, főként főúri házakban. Az angol és a francia kultúra kölcsönös egymásra hatásának szép példája, hogy Charpentier dalai, szerzeményei egykor az angol családok otthonában is emelték a karácsonyesték fényét.

A karácsonyfa-állítás alapvetően német szokás, a fa a német polgár otthonok dísze volt. A faállítással egy időben jelenik meg a kötelező kis dalocska is, a Stille Nacht, vagyis a Csendes éj. Az egyszerűbb, könnyebben előadható dalocskák foglalják el a szent estéket a bonyolultabb szerkezetük dalok helyébe lépve. A jazz-korszakban jelenik meg a legtöbb példányban eladott karácsonyi lemez: Irvin Berlin szerzeménye, a White Christmas. Ma már, plázákban, áruházakban, szinte csak angolszász karácsonyi dalokat hallani. Holott, mint mondtuk, a Musica Profana lemez kapcsán, egykor az angol otthonokban is megszólalt francia dalok. Az elsősorban filmzenéiről, ám jazz előadóként is ismert Michel Legrand karácsonyi lemeze (ennek címe a háromszoros Noël), azért különleges, mert francára fordítja le a neves angolszász és német slágerszámokat. Olyan előadók lépnek fel ezen a nagyon vidám, helyenként kifejezetten ironikus albumon, mint a Little drummer boy-t éneklő Iggy Pop, Ayo, Jamie Cullum (neki jutott a Let it snow), az idén álunk is koncertező Rufus Wainwright, meg Madeleine Peyroux. Ha van lemez, amit jó szívvel lehet ajánlani, a pláza nyáltenger ellensúlyozására - éppen iróniája okán - az ez.