Olivér

René Jacobs zenei lajtorjája

2014.12.25. 10:38

Programkereső

Avagy Johann Sebastian Bach és Renée Jacobs találkozásáról a lipcsei Tamás templomban .

Kedves Isten, kérlek ne engedd, hogy meghaljon a hörcsögöm, adj neki jó egészséget - ezt a (német nyelvű) feliratot helyezte el mellettem egy tíz év körüli kislány a lipcsei Tamás templomban az Istenhez intézett kérések falára. A faltól nem messze van Bach sírja. Valószínűleg a sírban nyugvó is mosolygott volna e szelíd és őszinte kérésen.

A sírtól be lehet látni az egész templomot, és azt szemlélvén el lehet gondolkodni azon, vajon, hogy is szólhatott ott a Máté passió, hogyan a Kantáták. Mert bár a templomot számos alkalommal átalakították, alapvonásait azért megőrizte. René Jacobs - szerintem - korszakos, jelen pillanatban majdnem felülmúlhatatlannak tetsző Máté passió előadása is ebből indul ki: hogyan nézett ki a templom, hol volt a két karzat, hogyan állt a két kórus egymással szemben. Hányan fértek fel a fecsekfészek karzatra, hányan az orgona karzatra, hogyan hatott a hangzásra a templom. Jacobs szerint, szinte két különálló zenekar szólalt meg. A két kórus meghökkentően távol állt egymástól. Ezt a tulajdonképpen furcsa hangzásélményt is akarta rekonstruálni a tavalyi év egyik legjobb lemezén.

2014 elején Jabobs vezényelte a Teremtést (Haydn művét), vagyis az itteni újévi koncertet. Elég gyorsan lecserélte a Mahler kórust a valóban sokkal jobb, sokkal egységesebb hangást produkáló Purcell Kórusra - Vashegyi György kórusára -, hogy aztán, a közös munka folyományaképpen egy közös Bach turnéra is vigye a magyarokat. Már ezen az újévi koncerten is feltűnt, de később, a Bach Motetták nyilvános próbáin is, hogy mennyire fontos Jacobsnak a hangzásarány: nagyon sokat variált, ki hova álljon, ki, ki előtt legyen. A szövegről, főleg ahhoz képest, hogy klasszika filológusnak tanult, aránylag keveset beszélt.

Jacobs ma a francia zene, a francia zene élet egyik vezetője: Gentben született, flamand családban, ahol természetes volt, hogy franciául is beszélnek. Abban a templomban kezdett énekelni, melyben minden idők egyik leglenyűgözőbb festménye áll - Van Eyck szárnyas oltára. Kontratenorból lett karmester - hogy később maga is jelentős kontratenorokat fedezzen fel.

Azokon a Bach Motetta próbákon volt egy pillanat, amikor a sok ültetés, felszínes magyarázat, egyszer csak, mintegy varázsütésre, értelmet nyert. Amikor a próba az unalmas hömpölygésből átfordult jelentős és mély kísérletezésbe. Volt egy pont - és hogy ez volt, az abszolút és csakis René Jacobs nagyságának tudható be - amikor a mű megszólalt: pontosabban megszólalt a mélység, az a lényeg, ami egyedül Baché. Az eladdig kissé vontatottnak ható folyamat hirtelen, mintegy kiélesítve a zene alapvonásait, átváltozott szertartássá: melyben, mindennek, a kéztartásnak, a hangsúlyoknak, mindennek, súlya lett. Minden fontossá vált.

Nem tudom másképp leírni ezt: mintha megemelkedett volna a terem.