Jenő

Haydn: Búcsú szimfónia

2014.12.31. 07:29

Programkereső

A bécsi klasszikusokkal foglalkozó sorozatunkat Haydn szimfóniával nyitottuk meg, és Haydn muzsikával is zárjuk - stílszerűen a Búcsú szimfóniával.

A mű keletkezésének ideje: 1772. A "Búcsú" melléknév története a következő: Esterházy herceg egy ízben szokatlanul hosszú "hangversenyévadra" kötelezte zenekarának muzsikusait, mivel ő maga szívesen és sokáig tartózkodott Eszterházán. A zenészek - akik családjuktól távol nem sok örömet leltek a magyarországi rezidencián - Haydnt kérték meg, járjon közbe ügyükben a hercegnél. A "közbenjárás" céljára Haydn legalkalmasabbnak a fisz-moll szimfóniát vélte, amelynek befejező tételébe a szó szoros értelmében belekomponálta a zenészek egyenkénti távozását. Végül csak két hegedűs maradt a helyszínen - feltehetően maga Haydn és Tomasini. Amikor ők is távozni készültek, Esterházy Miklós ráébredt a szimfónia "mondanivalójára", és beleegyezett, hogy másnap az udvar Bécsbe költözzék.

Joseph Haydn
Joseph Haydn

Sorozatunkban már többször szóltuk Haydn zenetörténeti jelentőségéről, ezt még az alábbiakkal egészítjük ki: "Igazán újszerű zenei megoldások az 1770-es években jelentkeztek művészetében. Ezekben az években Haydn több, akkoriban szokatlan hangnemben írott művet alkotott (ilyen szokatlan hangnem volt az f-moll, az e-moll, a fisz-moll, a H-dúr), ezzel már a romantika korszakát vetítette előre. Ekkoriban írt művei jelentős részében a korszakban formabontónak számító akkordokat alkalmazott, valamint hirtelen hangnemváltásokat és átmeneteket, illetve moll-harmóniákat. Összességében elmondható, hogy Haydn zenetörténeti jelentősége a szonátaforma tökéletesítése mellett a vonósnégyes és a szimfónia klasszikus formájának kifejlesztésében áll, ezen kívül nagy jelentőségűek német nyelvű oratóriumai is."

Ahogyan a bevezetőben írtuk, sorozatunk utolsó része ez: köszönjük szépen kitartó figyelmüket, boldog új évet kívánunk minden kedves Olvasóknak! Íme, a teljes mű Fischer Ádám vezényletével: