Emma

Asszonydalok

2015.01.07. 06:58

Programkereső

Az évkezdés álommámorában talán meglepőnek tűnik, hogy egy szombati daldélután mekkora tömeget vonz az Operába. Ám aki hallotta Megyesi Schwartz Lúcia hangversenyét, az inkább azon csodálkozik, hogy milyen kicsi a Székely Bertalan terem. KRITIKA

Megyesi Schwartz Lúciát elsősorban operaénekesként ismerjük, noha anyaintézménye képességeihez viszonyítva kissé alul foglalkoztatja. Ha hihetünk az Opera külsőre kiemelkedően profi, de jelen működésére nézve meglehetősen bizonytalan honlapjának, megállapíthatjuk, ebben az évadban bizony január 3-án hallhattuk a művésznőt utoljára, előtte az ősszel a Carmenben ötször, A trubadúrban háromszor szerepelhetett. Noha Megyesi Schwartz Lúcia mindent tud: úgy értem, nemcsak énekelni, hanem színészkedni, ezen túl - láthatólag - közönséget szervezni, emberekkel bánni, megköszönni mindenkinek a segítséget - és még szép is. De hát túl van azon a hamvas koron, amikor elég egy igéző mosoly, s talán énekelni se kell tudni annyira egy jó szerepért.

Megyesi Schwartz Lúcia
Megyesi Schwartz Lúcia

Nem udvariatlankodni szeretnék a művésznővel: a mostani "est" egyik lényeges eleme - a műsor és az előadás szempontjából is -, hogy negyven felett, egy négygyermekes(!) anyának is van miért színpadra állnia. Erre utal az előadás címe (Asszonyszerelmek, asszonysorsok) is, melyben Schumann megidézett ciklusából egy ráadás hangzott el, ám annál több olyan mű, mely az élet mélyebb tudásán, az első (és sokadik) csalódásán túli nő, asszony érzéseiről szól. Rögtön az elején az egyik legnagyobb kihívás, Haydn 1789/90-ben komponált kantátája, az Ariadné Naxoszban, melyet rejtély, hogy Haydn - levélben is megfogalmazott szándékaival ellentétben - miért nem hangszerelte meg, noha zárószakaszát egy 1795-ös műben (Scena di Berenice) is felhasználta. Az egybefüggő, ám legalább öt nagyobb egységből felépülő mű olykor szinte hangversenyária, máskor a befelé fordulás meditatív drámája, de mindenképpen dráma, s ez a műnem Megyesi Schwarz Lúciának alighanem a kedvence - tehát sikerrel vezeti végig közönségét az elhagyott krétai királylány kételyein, gyötrődésein és ráeszmélésén.

Megyesi Schwartz Lúcia
Megyesi Schwartz Lúcia

A koncert másik nagyobb egységét Schumann Stuart Mária-dalai adták. Az 1852-ben írott dalciklus kettős csavarral áll elénk: míg a szöveg alighanem valóban Stuart Mária szövegeit dolgozza fel, a keletkezésekor már erősen meghasonlott zeneszerző is önarcképként írja meg, vagyis azonosul az élettől végső soron vereséget szenvedő királynővel. Emiatt a mű sokkal kevésbé "nemes" (vagyis nem kapcsolódik kizárólag sem a női, sem a férfi princípiumhoz), mint az est többi dala, sokkal inkább a transzcendencia eltávolítása, elemelkedése jellemzi. Az énekesnő ezt az érett, bölcs szerepet is hitelesen tolmácsolja. Az ezt követő két Brahms-dal (Május éj, Első szerelem) ugyan egy négyrészes ciklus első két darabja, ám a négy mű között nincs különösebb kapcsolat túl azon, hogy nagyjából egy időben keletkeztek (1866). A Május éj a magány, a brahmsi "éjszaka zenéje" líraibb, míg az Első szerelem népies témája cseppet sem népies, drámai feldolgozást kap. Az est fénypontja talán épp ez utóbbi mű volt. A fiú okossága fölé emelkedő női bölcsesség, tudás zeneileg is nagyon fel van építve, de ehhez nagyon be kell osztani az indulatokat, az erőt, hogy a végén igazán átlépjünk egy másik univerzumba, az asszonysorsokéba - és ez mesterien sikerült az énekesnőnek.

Megyesi Schwartz Lúcia
Megyesi Schwartz Lúcia

A műsoron szereplő három Kodály-dal sem egyetlen világ: a korai (1907-es) Nauszikaa egy tervezett Odüsszeusz-opera töredéke, Bálint Aranka szövegére, míg az 1924-32 közt keletkezett Magyar népzene IV. fejezetében szereplő két mű is igencsak eltérő. A nővérek című talán a "leglucásabb", ebben a sok versszakos műben jön elő igazán, mennyire finom eszközökkel, zenei és zenén túli gesztusokkal képes a művésznő mindig egy icipicit másképp előadni, hogy a végén csattanjon a poén. A Barcsairól, erről a véres balladáról viszont senki sem gondolhatta komolyan, hogy lezárhat egy ilyen estet, bár ennek előadása is igazi operaénekesre, színészre vall. A három ráadás (Kodály, Schumann és Schubert) is illett a koncert címéhez, ismertebb, népszerűbb dalokon mutatva meg, hogy Megyesi Schwartz Lúciának állóképessége is van. Az énekesnő ugyanis éneklésben is mindent tud, amit tudhat, amire képességei predesztinálják. A mezzoszoprán hang fent drámaivá válik, de nem bántóan élessé, alul talán kevésbé erőteljes, amit profi technikával ellensúlyoz. A zenei jó ízlés mellett a drámai, színészi tudás Megyesi Schwartz legfőbb erénye, a soha nem szűnő színpadi jelenlét, a közönséggel való folyamatos kommunikáció, mely biztos nem mindenkinek állna jól, nála azonban sosem csap át mórikálásba. Ez az éneklés tehát nem ösztönös, noha kétségkívül egy széles ösztönös bázisra épül, sokkal inkább rutinos vagy profi, jó értelemben mondva, és jól hallható, hogy az énekesnő dolgozik a hangján, folyamatosan fejleszti technikáját.

Megyesi Schwartz Lúcia
Megyesi Schwartz Lúcia

Gábor József zongorakísérete pedig ideális egy ilyen szólóesthez: ha nem is mindig makulátlanul kidolgozott, de mindig ízléses és végiggondolt, kommunikatív zongorázás olyan biztos alap, melyre lehet támaszkodni, de sose kell attól tartani, hogy zeneileg felülemelkedik az énekesen. Szinte bármelyik elhangzott műből elképzelhető lenne "kétoldalúbb" tolmácsolás is - ez az est azonban elsősorban az énekesről, az énekhangról szólt.