Nándor

Ahol a neoklasszika kezdődik

2015.02.03. 13:34

Programkereső

A Pulcinella című táncjáték nemcsak a Stravinsky életművében jelez fordulatot - keletkezésétől számítják a modern zene úgynevezett neoklasszikus irányának kezdetét is.

A szerző különös kettősséget teremtett a XX. század zenei nyelve és az újjáélesztett barokk hangzásvilág között. Áhítattal pillantott a XVIII. század tükrébe, de a fényt úgy irányította a tükörképre, hogy ott mégis mai önmagát lássa viszont. Érdes hangzat-súrlódások, szellemesen eltolt ritmusok figyelmeztetik a Pergolesi-dallamok édességébe belefelejtkező hallgatót a bemutató idejére és helyére: 1920, Párizs! A táncjáték kosztümjeit és díszleteit Picasso tervezte. A bemutató hatalmas feltűnést keltett, és Stravinsky hamarosan kamarazenekari szvit formájában is feldolgozta a Pulcinella zenéjét.

Igor Stravinsky
Igor Stravinsky

Famulusával, Robert Crafttal folytatott beszélgetéseiben Stravinsky részletesen elmondja a Pulcinella keletkezésének történetét. Szergej Gyagilev, az Orosz Balett vezetője adta az ötletet és nyomott a komponista kezébe néhány ragyogó 18. századi művet, köztük Pergolesi műveit. Pergolesitől Stravinsky addig csak a Stabat Matert és Az úrhatnám szolgálót ismerte, és mint elmondta, a legcsekélyebb mértékig sem volt elragadtatva ezektől. Gyagilev kérésének eleget téve azonban, mint fogalmaz: "...belenéztem és beleszerettem. Azok a darabok, amelyeket végül is kiválasztottam, csak részben voltak Gyagilev példái, más részük nyomtatott kiadványból származott, de én Pergolesi valamennyi elérhető darabját végigjátszottam, mielőtt választottam volna. Első lépésem az volt, hogy a cselekmény tervét rögzítsem, és ehhez a kísérő darabok sorrendjét megállapítsam. Gyagilev talált Rómában egy Pulcinella történeteket tartalmazó könyvet.

 

Ezt együtt tanulmányoztuk, és bizonyos epizódokat kiválasztottunk. Mindenfajta előítélet vagy esztétikai eltökéltség nélkül fogtam hozzá, semmit sem tudtam előre az eredményről. Azt tudtam, hogy nem állíthatok elő egy "Pergolesi-hamisítványt", mivel az én beidegzettségeim annyira mások; legjobb esetben a magam dialektusával tudnám őt ismételni. Az, hogy az eredmény bizonyos mértékben szatíra lett, nyilvánvalóan elkerülhetetlen volt - ki nyúlhatott volna 1919-ben ehhez az anyaghoz anélkül, hogy szatirikus volna? -, de ezt is csak utólag jegyzem meg: nem azzal ültem neki, hogy szatírát komponálok, és természetesen Gyagilev ilyesminek még a lehetőségére sem gondolt. (...) A Pulcinellában fedeztem fel a múltat, ez volt az én keresztségem, amelynek révén egész későbbi munkásságom lehetővé vált. Visszatekintés volt természetesen - az első az én ez irányú sok szerelmi viszonyom közül - de egyúttal tükörbe tekintés is." - meséli Stravinsky.


A Budapesti Fesztiválzenekar és a Művészetek Palotája 2015. február 7-én Stravinsky-maratont tart, ahol délelőtt 10:30-tól este 21:00-ig élvezhetjük a 20. század egyik legmeghatározóbb zeneszerzőjének műveit.