Sámuel, Hajna

Klasszikus ember klasszikus zenét játszik

2015.02.04. 14:20

Programkereső

A Pannon Filharmonikusok február 5-én Pécsen, 6-án pedig Budapesten ad koncertet. A szólista mindkét alkalommal a Finnországban élő orosz csellista Szergej Szlovacsevszkij lesz. A koncertekről a Rosztropovics tanítvánnyal beszélgettünk. INTERJÚ

- Járt már Magyarországon vagy ez lesz az első fellépése hazánkban?

- Már több alkalommal volt szerencsém Magyarországra látogatni magán utón is, de főként a Szentpétervári Filharmonikusokkal léptem fel itt többször. Számomra a két legkedvesebb európai ország Magyarország és Ausztria. Lenyűgöző természeti szépségekkel rendelkeznek és a két főváros is gyönyörű. Külön kiemelném azt a különleges, nem csak zenei kultúrát, amivel itt találkoztam. A kultúra nem más mint egy társadalomformáló erő, ami ezekben az országokban igen mélyen gyökerezik, és nagy hagyománnyal rendelkezik.

Szergej Szlovacsevszkij
Szergej Szlovacsevszkij

- Milyen a kapcsolata a Pannon Filharmonikusokkal?

- A zenekarral még sosem találkoztam, ez lesz az első közös fellépésünk. Az együttes vezető karmestere Bogányi Tibor hívott meg Magyarországra. Az első koncert Pécsen lesz, a második pedig Budapesten. Tiborral mindketten nagyon sok időt töltünk Finnországban, az évek során nagyon jó barátság alakult ki kettőnk között. Rengeteg közös fellépésünk volt már úgy, hogy az ő keze alatt én voltam a szólista. Nagyon érdekes és különös a mi barátságunk abból a szempontból is, hogy a művészi pályánk szinte teljesen egymás mellett működik, hiszen mindkettőnknek a cselló a szólóhangszere és mindketten karmesteri felkéréseket is vállalunk. Azt mondhatom, hogy ennek ellenére soha nem volt köztünk versengés vagy rivalizálás. A mostani két koncert is a személyes és szakmai barátságunkat példázza.

Szergej Szlovacsevszkij
Szergej Szlovacsevszkij

- A koncerteken Sosztakovics I. gordonkaversenyét játssza majd, ami kifejezetten Rosztropovics számára készült.

- Ez valóban így van, én pedig abban a szerencsés és kitüntetett helyzetben vagyok, hogy Rosztropovicsot a tanáraim között tudhattam. Rosztropovics egy nagyon kellemes személyiség és egy éles eszű figura volt, kitűnő humorral rendelkezett, szünet nélkül viccelődött. Azt hiszen, éppen ez a koncert egyik különlegessége, hogy a versenymű kapcsán olyan információkat tudok megosztani a zenekarral, amiket még Rosztropovicstól hallottam, ő pedig természetesen a zeneszerzőtől. Ezek olyan nüanszok, amiket más nemigen tudhat erről a darabról.

Szergej Szlovacsevszkij
Szergej Szlovacsevszkij

Sosztakovicsnak minden műve valamilyen módon kapcsolódik a második világháborúhoz. A második tétel például igen nagy hasonlóságot mutat a híres VII. (Leningrád) szimfónia témájával, amely a város közel 900 napig tartó fogságának áldozataira emlékezik. A mű végén az utolsó tételben pedig feltűnik egy ismert grúz népdal motívuma, amely szintén kapcsolódik a háborúhoz és burkoltan magát Sztálint figurázza ki. Erről persze annak idején nem lehetett beszélni, de most már egyértelmű, hogy Sztálin Sosztakovics zenei humorának áldozata lett ebben a műben is.

- Hallott már a pécsi Kodály Központról és annak különleges akusztikájáról?

- A teremben én még nem játszottam, csak képeken láttam, viszont zenésztársaimtól már nagyon sok pozitívumot hallottam róla, így nagyon kíváncsian várom a fellépést.

- Ki azok a zenészek, akik nagy hatással vannak vagy voltak az ön pályájára?

- Elsősorban a kitűnő csellistát Natalia Gutmant említhetem, akitől temérdek hangszertechnikai tudást leshettem el. A dirigensek közül Jurij Tyemirkanov hatott rám a leginkább, akivel huszonöt éve dolgozom együtt a Szentpétervári Filharmóniánál. Alapvetően a francia csellóiskolát követem így Pierre Fournier, Arthur Boutillier és Jacqueline du Pré állnak példaként előttem. Abszolút tradicionalistának érzem magam. Klasszikus ember vagyok, aki klasszikus zenét játszik.