Gyöngyi

Lakodalmas kantáta

2015.02.05. 14:31

Programkereső

A zeneszerző saját visszaemlékezése szerint egy orosz parasztlakodalmat megjelenítő kórusmű (tánckantáta) komponálásának ötlete 1912-ben, a Tavaszi áldozat munkálatai közben merült fel benne.

A librettó alapjául szolgáló orosz népi szövegek kiválasztására azonban csak 1914-ben kerül sor. A Gyagilev balett-társulata részére írott mű első befejezett verziója 1914 és 1917 között, Svájcban keletkezett, s a végleges változat csak 1923-ra készült el. Különös gondot okozott Stravinskynak a hangszerelés: első elképzelése a Sacre nagyzenekarához hasonló, 150 tagú együttes volt, aztán fölmerült egy "népibb" összeállítás ötlete, balalajkával, guzlával és gitárral, majd a mű első befejezett, kamarazenekarra készült verziója után, 1917-ben rögtön belekezdett egy mindössze öt előadót foglalkoztató terv kidolgozásába is (két cimbalom, pianola, harmónium, ütőhangszerek).

Igor Stravinsky
Igor Stravinsky

Az 1923. április 6-ára elkészült végleges változatban a négy énekszólistát és a kórust négy zongora és népes ütőhangszer-csoport kíséri. A művet szóló- és karénekkel, négy zongorával és számos, különböző ütőhangszerrel szólaltatja meg. Hamisítatlanul népi a szöveg, amely az orosz lakodalom szertartásait és hagyományos imádságait a be nem avatottak számára nem mindig egyértelműen világos utalásokkal adja vissza. A Menyegző (alcíme szerint "Orosz koreografikus jelenetek énekkel és zenével") ősbemutatója 1923. június 13-án, Párizsban volt az Orosz Balett közreműködésével, Ernest Ansermet vezényletével. A művet Stravinsky mindig is kantátának nevezte: főszereplői az énekesek és a kórus, a hangszeregyüttes mindvégig kísérő funkciót tölt be.