Ilona

"Stravinsky nem a hagyományok embere"

2015.02.06. 06:58

Programkereső

Igor Stravinsky áll a Budapesti Fesztiválzenekar és a Művészetek Palotája következő, február 7-i koncertmaratonjának középpontjában. A koncertsorozat délelőtt veszi kezdetét, ekkor lép színpadra a Pannon Filharmonikusok a Nemzeti Énekkarral és Fejérvári Zoltán zongoraművésszel. A szólistával beszélgettünk. INTERJÚ

- Tavaly decemberben a zeneművészet kategória Junior Prima-díját vehetted át. Mit jelent számodra az elismerés?

- Visszagondolva arra, hogy az elmúlt hét évben kik részesültek a díjban nagyon megtisztelő és örömteli az elismerés. Egyrészt - néhány egykori díjazotton kívül - a többség a profi zenei pályán helyezkedett el, és képvisel ma is megkerülhetetlen és magas színvonalú kulturális értékeket, meghatározói mind a hazai, mind pedig a nemzetközi zenei életnek. Másrészt pedig, a díj pozitív gondolkodásra serkent és ösztönzőleg hat a jövőre nézve.

Fejérvári Zoltán
Fejérvári Zoltán

- Milyen konkrét hozadékai vannak a díjnak?

- Egyelőre egy olyan koncert van előkészületben, ami kifejezetten a díj következménye. A díjnak úgy vélem elsődlegesen kommunikációs szerepe van. Nem arra számítok, hogy emiatt elárasztanak majd a fellépések. A megkereséseim eddig is természetesen alakultak: az egyik magával hozta a másikat. Az a legfontosabb, hogyha az ember kap egy lehetőséget megállja a helyét, és olyan produkciót nyújtson, ami miatt később is vissza fogják hívni. A koncertekkel lehetőséget kapunk, hogy tapasztalt zenészekkel találkozzunk és bekerüljünk a zenei élet vérkeringésébe. Emellett úgy vélem a díj inkább a zenei közélet és a zenekedvelő közönség számára ad egyfajta eligazodási lehetőséget arról, hogy kik azok a fiatal pályakezdő zenészek, akikre felfigyelt az itthoni szakma.

- Már többször vettél részt zenei maratonon. Februárban a Pannon Filharmonikusok partnere leszel a Stravinsky-maratonon.

- Az elmúlt években számos olyan egész napos zenei maraton szerveződött, ami egyetlen szerző munkásságát járta körül. Az első maratoni részvételem a Bartók Béla műveinek szentelt napon volt. Akkor a Kontrasztokban, illetve a szerző Zene húros hangszerekre és cselesztára című művében közreműködtem. Tavaly a Bach-maratonon léptem fel, ahol már a Pannon Filharmonikusok voltak a partnereim. Bach zongoraversenyeket játszottunk Kemenes András és Palojtay János barátaimmal. Ha a jelentétem nem is száz százalékban biztosított, de azt hiszem, számítanak már rám a maratonok kapcsán. A Pannon Filharmonikusokkal már többször dolgoztunk együtt, az első a már említett Bach-maraton volt, a második pedig egy pécsi koncert, ahol Haydn D-dúr zongoraversenyében közreműködtem.

A Pannon Filharmonikusok a Berlini Filharmónián
A Pannon Filharmonikusok a Berlini Filharmónián

- Mi az a zenei stílus, ami hozzád közel áll, és beleillik-e ebbe Stravinsky?

- Bartók és Stravinsky kapcsolatáról éppen a közelgő Stravinsky-maraton miatt gondolkodtam. Ha csak a két kortárs zeneszerzőt említem, kevés magyarázatra szorul, ha azt mondom, Bartók nyelvét sokkal jobban beszélem és értem, hiszen egy zenei hagyományba születtünk. Úgy vélem, Bartók korai alkotói szakaszában éppen Stravinsky művészetét érezte magához a legközelebb. Még az úgynevezett neostílusok előtt, szinte ugyanúgy próbálta meg beépíteni hazájának népzenei kultúráját a klasszikus zenei hagyományba, ahogy az Stravinsky is tette. Stravinskyt én egy elképesztően szellemes és szabad léleknek gondolom, ami alatt azt értem, hogy gyakorlatilag alig kötötte valamiféle zenei hagyomány. Meglátásom szerint sokkal kevésbé csatlakozott be a Beethoventől Liszten keresztül húzódó zeneszerzői hagyományba, nem engedte, hogy túlzottan lekössék a tradíciók. Stravinsky különös szabadsággal és játékkal bánik mindenféle zenei anyaggal a reneszánsztól a kora barokkon át a jazzig és a kabarézenéig.

- Az idén február 7-én a Capricciót fogod játszani a Művészetek Palotájában.

- A Capricco nem egy hagyományos zongorakoncert, talán inkább kamara-zongoraverseny. A műben a szimfonikus zenekart szólisztikus hangszerek egészítik ki, melyek közül a zongora kapja a főszerepet. A vonóskar olyan módon van elosztva, - második hegedű nélkül, négy szólamot különböztet meg Stravinsky -, hogy minden szólamból egy hangszer vezető szerephez jusson. Elsősorban ezek felelgetnek a zongorának, illetve folyamatos párbeszéd alakul ki a darabban, így a zongora mindig a rivalda fényben tud maradni, de szüntelenül ellene beszélnek más szólamok. Bogányi Tibor karmesterrel, akivel most először dolgozom együtt, abban maradtunk, hogy a zongora furcsa szerepe miatt a próbafolyamatok során fogjuk eldönteni, hogy egy magányos szólóhangszerként kezeljük, vagy megpróbáljuk minél jobban elhelyezni a szimfonikus zenekaron belül. A mű neoklasszikus stílusban íródott, ami elsősorban a formán mutatkozik meg, de a belső tartalmakat mégis Stravinksy tölti meg. Ez a kettősség adja a mű iróniáját. A magam részéről a kompozíció játékos kamarajellegét szeretném kihangsúlyozni.

- A darab kifejezetten ritkán hallható az együttesek repertoárján.

Ez így igaz, és meg sem tudom mondani, hogy hallottam-e egyáltalán itthon. A mostani maratonon több olyan műs is előadásra kerül majd, amelyek az ismertebb opusok mellet méltatlanul keveset hallhatók koncertpódiumon. Érdekesség és egyben az abszolút véletlennek köszönhető, hogy áprilisban az Óbudai Danubia Zenekarral fogom majd a Capricciót játszani Kocsis Zoltán vezényletével.