Lukács

Mélyvízben

2015.02.08. 06:58

Programkereső

Wagner Wesendonck-dalait és Liszt Faust-szimfóniáját játszotta a Miskolci Szimfonikus Zenekar Gál Tamás vezényletével a Zeneakadémia nagytermében január 29-én. Az elsőben az énekesnek és az együttesnek az arányérzékét, a másodikban a nagyzenekar virtuozitását és a zenei narratíva pontos megjelenítését kéri számon a szerző. KRITIKA

A kiszenekarra hangszerelt dalciklus Mathilde von Wesendonck öt költeményére komponált dalokat tartalmaz, amelyet eredetileg énekhangra és zongorára írt a romantika nagymestere. Ebben az összeállításban a Trisztán kistestvérének hat a darab, nem csoda hát, hogy az értelmezés, az interpretáció időnként tanácstalan: hol inkább távolságtartóbb, dalszerűbb, máskor dús, operai érzelmeket felkorbácsoló előadást hallhatunk. Ez utóbbiak közé tartozott Németh Judit alakítása is. A kiváló Wagner-mezzoszoprán rengeteg színben és fényben gazdag, telt hangzással ajándékozott meg bennünket, az öt kis vers hangulatát nagyszerűen adta vissza. Az együttes igyekezett minden rezdülést kísérni és bemutatni, ez leginkább a harmadik versnél mutatkozott meg. Az Im Treibhaus (A melegházban) címet viselő költeményben a magány és az elhagyatottság remek zenei képét hallhattuk a fojtott csellófigurák mögött, a súlyos könnycseppekként hulló, disszonáns kisszekundok remekül és metszően hangzottak bele a zenei folyamatba, és egységesen sikerült a kietlenség, a reménytelenség érzetét megcsillantani. Ez az egység hellyel-közzel végig jelen volt, és Németh Judit, valóban áriaszerűen, minden drámai lehetőséget megmutatott a dallami kontrasztokban, a nyitva maradó harmóniai feszültségekben, a fájó disszonanciákban.

Németh Judit és a Miskolci Szimfonikus Zenekar
Németh Judit és a Miskolci Szimfonikus Zenekar

A Faust-szimfónia, a romantikus zene egyik csúcsteljesítménye, nehezen adja meg magát. Ahogyan egy másik szimfonikus zenekar egyik tagja mondta nekem régebben, amikor szintén ezt a művet próbálták: "az a nehéz benne, hogy tele van meglepetésekkel, mindig valami váratlan érkezik, végig nagyon figyelni kell". Gál Tamás pálcája igyekezett minden tempóváltást és karaktert pontosan megjeleníteni, azonban az összhangzással, sajnos akadtak zavarok. A nyitó ütemek mélyvonós-hármasai nem voltak tiszták, akadt a fafúvók között némi összehangolási probléma, valamint a forte akkordok közötti csendbe belenyisszentő hegedű is. Ezek miatt (is) sokszor volt töredezettség-érzésem, nem mindig valósult meg a rengeteg motivikus kavargásból egy folyamatos zenei elbeszélés. Az első tétel melléktémáját a kürt szépen mutatta be, a kamarahangzás itt jól váltotta a fortissimo első ütemeket, a hősi zárótémát pedig ragyogóan adták vissza a szép fényű trombiták, akik viszont nagyon jó napot fogtak ki. A kidolgozási rész után a visszatérés már pontosabban, elmélyültebben sikerült, ott már láthatóan el tudták magukat engedni a játékosok, és fel tudták villantani a liszti motívumkezelés minden csínját-bínját. A trombita piano szólója nagyon szépen sikerült, utána azonban az egyre gyorsulni akaró izgatott hegedű/brácsa-zakatolást már nem volt hová gyorsítani, akkora tempóban kezdték el. A tétel utolsó ütemei feles lassításban, nagyon karakteresen szóltak, drámai sötétséggel, szép lezárással. 

Németh Judit
Németh Judit

A Margit-tétel szép fafúvós kezdete egy kicsit bolyongós volt, nem nagyon tudtam érzékelni, honnan indulnak és hová érkeznek meg a motívumok. A hol vonósnégyest, hol hegedűduót, hol vonósszextettet idéző, csodaszép és rendkívül kényes szólófeladatok sajnos, nem sikerültek makulátlanul, pedig láthatóan - s ez az egész estén igaz volt - mindenki igyekezett tudása legjavát adni és minél precízebben játszani. A csellószólam vezetői-szólistái szép artikulációval, jó hangzással járultak hozzá a tétel legjobb pillanataihoz. Nagyon puhán, bársonyosan sikerültek a Faust-témák nagyzenekari idézetei, itt megint élvezettel és összeszokottan játszottak a muzsikusok, és éterire sikerült a tétel magas fekvésű, fényes befejezése is.

A Miskolci Szimfonikus Zenekar a Zeneakadémián
A Miskolci Szimfonikus Zenekar a Zeneakadémián

A Mefisztó-tétel ördögi pillanatai a Faust-témák torz változatainak felvillantása, amelyeket egy korát meghaladóan virtuóz zenekari darab lapjain ad elénk a szerző. Itt aztán minden taktusra kétszeres figyelem esik, a folyamatosan persziflált, átalakított témák még a kíséret szólamaiban is záporoznak ránk. Néhol egy-két elkésett, vagy elfelejtett belépés (fagott!) borzolta a kedélyeket, viszont ezt leszámítva már sokkal több élvezetes, kedvvel történő muzsikálásnak örvendhettünk. A fúga kellően sziporkázott és precízen játszották, a zárókórusban a Nyíregyházi Cantemus Kórus férfiszólama tökéletesen, magas színvonalon énekelt, Fekete Attila szép dallamívekkel, markáns, pontos frázisokkal hozta szólamát.

Gál Tamás
Gál Tamás

Az járt a fejemben - miközben a kipirult arccal hajlongó zenészeket néztem, akik egymásnak is gratuláltak -, hogy csak akkor fejlődik egy zenekar, hogyha mindig egy gondolatnyival nehezebb darabot próbálnak meg elmuzsikálni, mint amire éppen képesek. Lehet, hogy ehhez a műhöz még több próba kellett volna, lehet, hogy csak indiszponált volt néhány tag - nem tudom. Azt viszont igen, hogy lelkesedésük, örömmel való muzsikálásuk messziről látszott rajtuk, s ez garancia arra, hogy a zenekar egyre komplexebb feladatokat tudjon megoldani az estén nagyon precízen és világosan dirigáló Gál Tamás vezénylete alatt.