Lukács

A PFZ és a Kiscsillag randevúja

2015.02.12. 13:36

Programkereső

A Pannon Filharmonikusok és a Kiscsillag első, február 14-i találkozását nem csak a két zenekar várja nagy izgalommal, hanem a közönség is. A második randevúra rögtön egy nappal később, február 15-én kerül sor.

A Pannon Filharmonikusok számára a Valentin-nap mindig egy apropó arra, hogy kezet nyújtson tőle szokatlan műfajoknak, és ezzel újabb és újabb kapcsolatot építsen a szimfonikus és a könnyűzenei világ között. Ezek a kapcsolatok sok tekintetben hasonlítanak egy szerelemre, hiszen ilyenkor egy koncert és néhány próba erejéig a Pannon Filharmonikusok együtt lélegzik egy másik zenekarral vagy előadóművésszel, egymás mellé kerül két közlési vágy, amiket közelíteni kell, és különös kapcsolat szövődik muzsikus és énekes, illetve dalszerző és zeneszerző között.

Lovasi András és a Kiscsillag Zenekar
Lovasi András és a Kiscsillag Zenekar

Az idei Valentin-napi koncert tökéletesen illeszkedik az elmúlt évek során kialakult szokásrendbe, mégis más egy picit. A mostani hangverseny abban hoz újdonságot, hogy ezúttal a kézfogó alanya nem a popzene, hanem az alterrock műfajából kerül ki, ami egyébként a zenei palettának egy rendkívül széles és színes szelete. A Kiscsillag zenekar első találkozása a Pannon Filharmonikusokkal olyan, mint egy első randevú: csupa izgalom, csupa szenvedély.

A repertoárt egyrészt olyan dalok adják, melyek nagyzenekarra történő hangszerelése már korábban megtörtént, de lesz a dalok között olyan is - pl. a címadó dal, az Örökre -, melynek átirata kifejezetten erre az alkalomra készült. A dalok között említhetjük a Szeles, a Menetszél, a Légyszíves, a Ha én lennék, a Földre, valamint a Kockacukor című dalt, és még sok másik Kiscsillag-szerzeményt, illetve unicumként elhangzik egy Kispál-dal is.

Pannon Filharmónikusok
Pannon Filharmónikusok

„Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként fogadja a pécsi közönség ilyen formában a Kiscsillag-dalokat. És persze arra is, hogy ebben a teremben ennyi kiváló muzsikussal játszani milyen érzés lesz. Valahogy úgy képzelem (és persze 1-2 alkalommal volt szerencsém átélni már), hogy amikor igazán megszólal egy szimfonikus zenekar körülöttem, az olyasmi, mintha az ember a felhőkön ülve, azokkal együtt száguldana, és tudja, hogy valamiért nem eshet le. Mint álmomban, mikor tudok repülni, és olyan egyszerűnek tűnik, nem is értem, eddig miért nem csináltam. Ritkán szoktam ilyet álmodni, de akkor sokáig emlékszem rá. Talán ez is ilyen élmény lesz. És talán nem csak nekem." /Lovasi András/