Vendel

"A Párbeszéd ma is zajlik"

2015.02.16. 12:38

Programkereső

Kurtág György és ifj. Kurtág György Párbeszéd című, tizenöt éve folyamatosan alakuló alkotásából Olivier Cuendet készített versenyművet, melyet teljes terjedelmében a magyar közönség hallhat először. ifj. Kurtág Györggyel beszélgettünk. INTERJÚ

- A " Zwiegespräch - Dialógus szintetizátorra és zenekarra"című darabot február 19-től öt napon keresztül tartja műsorán a BFZ Takács-Nagy Gábor vezényletével. Ez az édesapjával közösen írt darab nagyzenekari változata. Mi az előtörténet?

- Ezt a közös kompozíciót 1999-ben, tehát 15 éve írjuk édesapámmal, Kurtág Györggyel. Eredetileg a baseli Sacher Alapítvány rendelte tőlünk, s akkor vonósnégyesről volt szó, de az eltelt idő alatt egy szintetizátorokra írt versenyművé alakult. A most Magyarországon hallható darabot ezelőtt két évvel rövidített formájában már előadtuk, de mostanra kész lett a teljes verzió, s ezt fogja hallani a magyar közönség.

Kurtág György
Kurtág György

- Hogyan került a darabba a szintetizátor, és miért alakult így át az eredeti elképzelés?

- Annak idején egy svájci zeneszerző barátunk, Thomas Kessler állt elő azzal az ötlettel, hogy milyen érdekes lenne, ha ezt a két zenei világot, a hangszeres kamarazenét és az elektronikus élőzenét valamilyen módon össze tudnánk kapcsolni. Ez a gondolat nekünk is megtetszett, és apámmal elkezdtünk gondolkodni egy olyan zenei nyelv megteremtésén, ami szintetizálja a két világot. Ez persze nem ment egyik pillanatról a másikra. Hosszú és nehéz folyamatot kell elképzelni, amely során lassan alakult a közös munka.

- Eszerint sokat vitatkoztak, mert apa és fia mást gondoltak a zenéről? Mennyiben volt igazi szóbeli párbeszéd?

- Nehezen indult a közös munka. Először nem nagyon tudtunk mit kezdeni a feladattal. Aztán az évek során valahogy kitisztult. Össze kellett hangolnunk két teljesen különböző időbeli struktúrát. Apámét, amely hihetetlenül gyors gesztusokból és nagyon rövid darabokból áll, és az enyémet, amely sokkal lassabb, mert az elektronikában ahhoz, hogy a hangok élni tudjanak, idő kell. Tehát az egyik világ másodpercekben gondolkodik, a másik inkább percekben. És ezt a kettőt kellett úgy összehangolnunk, hogy tulajdonképpen mindkettőnk számára egy új nyelvet teremtsünk.

- Mennyire kellett feladniuk a saját addigi zenei gondolkodásmódjukat ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak egymáshoz?

- Erre nagyon jó példa, hogy amikor az egyik próbán a vonósnégyes valamelyik zenésze megkérdezte tőlünk, kettőnk közül ki a főnök, mind a ketten gondolkodás nélkül és egyszerre vágtuk rá, hogy a zene! Tulajdonképpen ez volt az igazi összekötő kapocs. Én rettenetesen tisztelem a hangokat, édesapám rettenetesen tiszteli magát a zenét, és ebben a kettőben egy közös pontot találni nem volt olyan lehetetlen, mint amilyennek első hallásra elképzelné az ember.

Kürtág György és Ifj, Kurtág György
Kürtág György és Ifj, Kurtág György

- Ez a zenei párbeszéd ma is zajlik kettejük között?

- Igen, ez így van. A készülés úgy zajlott, hogy amikor valami elkészült, például az első vonósnégyes, és úgy éreztük, hogy jó, kidobtuk és elkezdtünk újat írni.

- Hogyhogy nem a selejtet dobták ki?

- Mert a párbeszéd maga sokkal érdekesebb volt, mint a letisztult, kerek késztermék. Most már nem olyan könnyű a zenekarra hangszerelt változattal ugyanúgy "elbánni", mint annak idején a kamarazenekarra, vagy az elektronikára írt változattal.

- A svájci zeneszerző, Olivier Cuendet által írt verzió új értelmezést ad az eredeti kettős által létrehozott műnek. Nem zavarja meg a korábbi - apa és fia közötti intim párbeszédet egy ilyen áthangolás?

- Egy idő után úgy éreztük, szükségünk van egy külső fülre, vagy fültanúra, méghozzá olyanra, mint Cuendet, aki nagyon avatott előadója édesapám zenekarra írt műveinek. Ő hangszerelte például a két évvel ezelőtt Budapesten is bemutatott Kurtág "Játékok" átiratot. Ő mindkettőnk zenei világát kiválóan ismeri és valójában az ötlet, hogy az elkészült részekből egy versenymű szülessen, tőle származik. Persze a próbák idején a párbeszéd továbbra is folytatódott közöttünk, de akkor már egy kicsit más alapon.

- Az első tétel címe: "Könnyek". Mire kell gondolnunk?

- Arra az ötletemre, amit apám is boldogan fogadott, hogy milyen izgalmas, amikor az ereszcsatorna alján összegyűlik a víz és már látjuk, hogy le fog esni, de még nem tudjuk, mikor. Aztán lassan, mint egy könnycsepp lecsöppen.  Ezt kellene zeneileg megfogalmaznunk. Ebből ő írt egy akkordsorozatot, amelyet szabadon lehet előadni - hisz nem tudjuk, mikor esik le a csepp - és ennek továbbfejlesztett változatából lett a mű első része.

- A következő tétel Müezzin címmel szerepel. A kántáló, elnyúló, hosszított hangsorok miatt?

- Pontosan egy ilyen hangfelvételből indult, amelyben hat, vagy hét müezzin versenyez, hogy ki tudja hosszabban éltetni Allahot. Mivel úgy éreztük, hogy egy evidensen beszélgetős tételre van szükségünk, ehhez nyúltunk.

- A Love-song, a harmadik tétel a szerelemre rezonál?

- Ez az én darabom a 90-es évekből, s erre reagált apám, majd Cuendet. Ez valójában az egész mű alapját képezi, s erre felel az utolsó tétel, a Solis, a Vigasz. Ezeket a címeket apám adta, de ebben teljes volt az egyetértés. Ami eleinte komoly gondot okozott, hogy hogyan tudnánk mindketten egyformán hallani az elhangzó darabrészeket, mert mást és mást tartottunk fontos hangnak. De aztán lassan meg tudtunk egyezni. Mára teljes köztünk a harmónia.

- A februári koncerten Mendelssohn és Schumann darabjai is felcsendülnek. Hogyan bírja el egy ilyen kortárs mű, hogy mellette - körülötte - klasszikus darabok szólalnak meg?

- A korábbi verzió bemutatóján már sikerrel szerepelt a klasszikus komponisták művei mellett. Ez egyébként a karmester, Takács-Nagy Gábor döntése volt, hogy épp ez a két mű hangozzon el a koncerten a mi darabunk mellett. A gondolat abszolút jó, hiszen édesapám alkotásainak szinte minden hangja valamiféle referencia korábbi mesterek műveire. Ha van három hang, ami a zenéjében megjelenik, azokhoz a zeneirodalomból legalább húsz régebbi hangzás rendelhető. Az ő számára az Hommage gondolata első helyen áll.

- Ön is így gondolkodik?

- Én azt tartom fontosnak ebben a döntésben, hogy szerintem és a karmester, Takács-Nagy Gábor szerint sincs választóvonal a modern és a klasszikus zene között.