Huba

Händel 330

2015.02.23. 09:16

Programkereső

1685. február 23-án született Georg Friedrich Händel. Ellentétben a vele egy évben született pályatársával, Bachhal, - akit sorsa és hivatása teljességgel Németországhoz kötött - Händel európai karriert futott be.

Szülei - ugyancsak ellentétben a Bach-család évszázados zenei hagyományaival - ellenezték zenei pályáját és egyetemi tanulmányokra kényszerítették. A hallei egyetemnél azonban jobban vonzotta a székesegyház orgonája, amelynek kedvéért rövidesen abba is hagyta jogi tanulmányait. Händel német tanulóéveinek legfontosabb állomása Hamburg volt, a szabad Hanza város, ahol 1677-ben megnyílt az első német polgári operaház, és ahol a zenei kultúra lelkes művészek és műpártolók támogatásával fejlődött. Huszonegy éves korában Händel útra kelt Itáliába. Kantáták, oratóriumok, operák és olasz stílusú vokális művek keletkeztek 1706-10 között, a zeneszerző olasz tanulmányútján.

1710-ben Angliában telepedett le, ahol az olasz operák műfaját hamarosan felcserélte az angol nyelvű oratórium népszerű, és komoly tömegbázisra számító műformájával. Londonban halt meg 1759. április 14-én. Kamarazenéjében, szvit- és koncertmuzsikájában Händel olasz és francia hagyományokat követett. Akárcsak Bach, ő is gyakorlati célú, alkalmi műveket komponált, amelyek már kortársai körében is egyértelmű sikert arattak. 1759. ápr. 14-én halt meg. A Westminster-apátságban helyezték örök nyugalomra. A mértéktelen étvágya és a következtében fellépő ólommérgezés hozzájárulhatott Händel halálához egy amerikai zenetörténész szerint. David Hunter, az austini Texas Egyetem zenetudósa úgy véli, Händel élete utolsó húsz évében elhízott, és nem tudta kontrollálni az étvágyát. Európai utazásai során hatalmas étkezési számlákat csinált. De ez a megromlott egészségi állapotban eltöltött két évtized furcsa módon igen termékenyen hatott zenei munkásságára.

Joseph Goupy - Händel karikatúra
Joseph Goupy - Händel karikatúra

Händel egyszer még a barátját, Joseph Goupyt is otthagyta, mert az túl egyszerű étellel kínálta. Goupy, a francia művész ezt egy nem túl hízelgő metszettel viszonozta: a disznóorrú Händel lovagol egy orgonán. David Hunter úgy gondolja, Händelt mérhetetlen étvágya és az asztalon mindig kéznél lévő bor mérgezhette meg. A bort ugyanis ólomot tartalmazó kancsókban tárolták. Ez megmagyarázhatja a zeneszerzőnél fellépő bénulást okozó rohamokat, gyalázatos természetét és az 1751-ben bekövetkezett időszakos vakságát is.

1751 februárjában Händel ezt írta egyik utolsó zeneművének partitúrájára: "Nem tudom folytatni, annyira gyengén látok a bal szememmel". A zenetudós szerint Händel első, 1737-es bénulása jelentősen befolyásolta a zeneszerző zenei teljesítményét, befelé fordult és az emberi szenvedésről írt zenét: az angol udvar számára írt operáktól az elmélkedőbb oratóriumok felé fordult, és 1741-ben megírta leghíresebb alkotását, a Messiást.