Nándor

Kocsis Zoltán: Találkozásaim Szvjatoszlav Richterrel II.

Richter 100

2015.03.27. 06:58

Programkereső

Szvjatoszlav Richter március 20-án, éppen száz évvel ezelőtt született. Az évforduló alkalmából a Fidelio.hu sorozatot indított, amelyben Kocsis Zoltán eleveníti fel egy-egy személyes, Richterhez fűződő emlékét. Vajon találkozott-e személyesen Fischer Annie és Richter? Ez is kiderül. MAGAZIN

1972-re közönségünknek már egyáltalán nem volt szokatlan, hogy Richter jön, mint a forgószél, átszáguld országrészeken és mire fölocsúdunk, már messze jár tőlünk, általában felejthetetlen élményeket hagyva maga után. Így volt ez február 16-án is, amikor a rádió jóvoltából a Szegedi Nemzeti Színház publikumánál lényegesen szélesebb hallgatóságnak volt módjában Schubert, Mendelssohn, Chopin és Debussy muzsikáját élvezni. A vételi minőséget vevőkészüléke válogatta persze; nekem egy - születési évemben gyártott - Orion 325 asztali rádiókísérelte meg több-kevesebb sikerrel visszaadni a koncert hangulatát. Noha valósággal rátapadtam - talán még nagyobb intenzitással, mint a Kennedy-gyilkosságot követő nyugati adások, vagy a tokiói vízilabda-döntő közvetítésének alkalmával - a hangszóróra, nem sokra emlékszem, de arra okvetlenül, hogy micsoda revelációszerű benyomást tettek rám Mendelssohn kis darabjai.

Orion 325 asztali rádió
Orion 325 asztali rádió

Nem tudni, kinek s mikor ígérte meg Richter, hogy még ugyanabban a szezonban ismét ellátogat hozzánk, de tény, hogy legközelebb csak a következő év tavaszán jött. A műsor ellen most aztán senkinek semmiféle kifogása nem lehetett. Bach: Das Wohltemperierte Klavier teljes II. füzetének két estére elosztott előadása mellett Schubert: c-moll (D 958) és B-dúr (D 960) szonátáját is eljátszotta egy harmadik koncerten, amely nem a Zeneakadémián, hanem az Erkel Színházban került lebonyolításra. Természetesen ott szorongtam - Budapest zenei és nem zenei elitjével együtt - mindhárom hangversenyen s pontosan emlékszem a barna kötésű kottára, amelyet ugyan Richter a Bach-előadásokra becipelt és letett a zongorára, de bele sem nézett. Különös, hogy ez a - lehajtott kottatartón pihenő - vastag kötet, valóságos fóliáns mégis, szinte szuggerálta a memóriazavart, ami be is következett a második koncert vége felé: a H-dúr prelúdium hetedik ütemének első felében lévő jobbkéz-figuráció sehogyan sem jutott Richter eszébe, de természetesen tovább haladt javítás nélkül. Mi sem jellemzőbb rá, művészi alapállására, hogy már első ráadásként - ilyesmiről még lesz szó a későbbiekben - újra ugyanezt a prelúdiumot játszotta, ám megint csak elakadt a hetedik ütemnél. Hiába kezdte újra: akkor és ott egyszerűen nem sikerülhetett az a fél ütem. Felejthetetlen, ahogy széttárta karjait, mozdulata egyértelműen jelezte: én is ember vagyok, ne haragudjatok (a még mindig ott fekvő kotta segítségének igénybe vétele föl sem merült). Mindenfajta színészi pátosz, ripacskodás, eltussolási kísérlet nélkül tudatta mindezt a nagyérdeművel. Nem csoda, hogy ezek után a közönség még a korábbiaknál is hosszabban és melegebben ünnepelte.

Fischer Annie és Szvatoszlav Richter
Fischer Annie és Szvatoszlav Richter

Nem mernék megesküdni, hogy Fischer Annie mindkét Bach-koncerten jelen volt. De az elsőn - március 16-án* - biztosan, hiszen Harmath István fotójának tanúsága szerint bement a művész-szobába gratulálni. Hogy közismert fenntartásaiból mit közölt Richterrel és mit nem - nos, ezt sohasem fogjuk megtudni. Talán nem is tartozik ránk. Egy szó, mint száz, ez alkalommal az egyoldalú kapcsolat hirtelen kétoldalúvá vált: Ránki Dezsővel együtt ekkor mutatott be Richternek Bors Jenő, a Hungaroton vezérigazgatója. Némi meglepetést jelentett, hogy Richter mindkettőnkről hallott már és hozzávetőlegesen ismerte tevékenységünket is. Pedig akkoriban egyikünk sem tekinthetett vissza valami irdatlan hosszú koncertező múltra. Viszont Richter - bár alapjában véve utált mindenfajta felvételtechnikát - elég sokat hallgatott hanglemezeket s meglehetősen tisztában volt az addig rögzített felvételeinkből kitetsző - már akkor is markánsan különböző - művészi irányultságunkkal.

Fejér Pál és Szvajtoszlav Richter
Fejér Pál és Szvajtoszlav Richter

Ez alkalommal ismertem meg Fejér Pált, a Magyar Állami Operaház főtitkárát is, akinek igen-igen sokat köszönhetnek a magyar zenekedvelők: Richter gyakorlatilag a vele ápolt barátság** okán fordult meg annyiszor hazánkban, ejtette útba akkor is, amikor csak egy-két szabad napja akadt két hangverseny között. Nem volt ritka, hogy Fejér Pál Ungvárig, sőt Lvovig is elautózott, hogy elhozhassa nekünk a század egyik legnagyobb előadóművészét. Az írás elején említett szegedi koncert is így valósulhatott meg.


* A két Bach-est dátuma a Szvjatoszlav Richter Magyarországon c. kiadványban (Akkord Zenei Kiadó, 2001) téves. A második koncert 18-án zajlott le.

** Szvjatoszlav Richter és Nyina Dorliac Fejér Pálhoz intézett levelei a Rózsavölgyi Kiadó gondozásában a közeljövőben jelennek meg.

Kocsis Zoltán cikksorozatának harmadik részéért kattintson ide!