Menyhért, Mirjam

Rocksztár a hangversenyteremben

2015.03.30. 06:58

Programkereső

A Grammy-díjas Steven Mackey egyszerre rocksztár, improvizációs művész, zeneszerző és tanár. Nála Jimi Hendrix és Bartók Béla kiválóan megférnek egymás mellett. Magyarországon legközelebb a Budapesti Fesztiválzenekar játssza el az egyik darabját. INTERJÚ

- A pályája elején rock-zenekarokban játszott, és mind a mai napig fellép előadóként is. Hogy találkozik egymással a komolyzenei komponista és a rockzenész világa?

- Szerencsés vagyok, amiért sokféle közegben zenélhetek. Kisebb kísérleti helyszíneken szabad improvizációval foglalkozom, de van egy Big Farm nevű együttesem is, amivel hagyományos éjszakai bárokban játszom. Írtam már zenét elektromos gitárra és kamaraegyüttesre is, például vonósnégyesre. Ezek a darabjaim többnyire hagyományos koncerttermekben hangzanak el. De szereztem több versenyművet is, amelyek már nagy koncerttermekben, több ezer ember előtt szólalnak meg. Ezek az utak egytől-egyig nagyon inspirálóan hatnak rám. Azt mondanám, hogy inkább érzem magam "rocksztárnak" akkor, amikor egy nagy szimfonikus zenekarral egy nagy koncertteremben játszom, mint amikor fiatalkoromban tényleg rockzenét játszottam.

Steven Mackey
Steven Mackey

- Mi az, ami az éjszakai bárokból a komponáló asztalig sodorta?

- Az a gondolat, hogy az ember hangzó élménybe sűríti az életet, mindig is csodálattal töltött el. Ez mindig nagy kihívás, ami teljesen magával ragad és leköt. Lenyűgöz, ahogy a különböző hangfrekvenciák (hangmagasságok) és az időintervallumok variálásával (ritmus) a fizikai mozgás, sebesség, letargia, akrobatikus mutatványok, vagy éppen ügyetlenség illúzióját kelthetjük. Nagyon sok olyan zene létezik, ami nagyon tetszik, de amit én magam nem feltétlenül szeretnék megírni. Szeretem azt a zenét, amit írok, de amit még ennél is fontosabbnak tartok, az maga az írás folyamata.

- Vannak zeneszerző bálványai?

- A kedvenc zeneszerzőim Mozart, Stravinsky és Bartók.

- A popzenében is akadnak ilyen példaképek?

- Sok olyan popzenész van, akinek csodálom a játékát vagy a hangját. Régen, kamaszkoromban természetesen sok más mellett Jimi Hendrix, a Led Zeppelin és a Beatles voltak a kedvenceim. Ma inkább a Dirty Projectors, St. Vincent, és természetesen a Radiohead a favorit.

Steven Mackey
Steven Mackey

- A Budapesti Fesztiválzenekar áprilisban játssza el a Slide című szvitjét. Mire számíthat a magyar közönség?

- Ebben a műben minden egyes tételnek megvan a maga elmondható narratívája, illetve felvázolható cselekménye. Karakterei összetettek, hangzása  élénk, derűs, játékos és színgazdag. Maga a mű nem más, mint a Slide című színdarab kísérőzenéjéből összegyúrt és összeállított szvit.

- Ezen az estén hallhatjuk David Lang These broken wings című alkotását, Pierre Boulez Le marteau sans maitre-jét és egy fiatal magyar zeneszerző, Bella Máté díjnyertes szerzeményét, ami Chuang Tzu's Dream címen fut. Lát valamilyen összefüggést ezek között a művek között?

- Lang és Bella művét nem ismerem, de Boulez művéhez hasonlóan az én darabom is rövid, nagyon karakterisztikus miniatűrökből áll össze. Ami viszont a művem nyelvét illeti, úgy fogalmaznék, hogy az nyitottabb, mint Boulezé, és inkább Lang zenei nyelvére hasonlít. Lang zenéje általában erősebben törekszik a folyamatosságra, és logikusabb, mint az enyém, amelyben több a rejtett narratíva, a meglepetés és hajlamosabb az elkalandozásra.

Steven Mackey
Steven Mackey

- Tanít is zenét. Mi a titok, amivel a XXI. században meg lehet ragadni a fiatalok figyelmét?

- Titkot nem ismerek, inkább hagyom, hogy a zene önmagáért beszéljen. Diákkoromban, amikor először hallottam a Tavaszi áldozatot, rengeteg dolog töltött el csodálattal: hogyan tud egyetlen egy ember ennyi mindent elképzelni és leírni? Ez indított el, meg akartam tudni, meg akartam tanulni ezt, és azóta is egyfolytában tanulok. Diákjaimnak abban próbálok segíteni, hogy csodálják a zenét.

- Mi jut először eszébe először, ha azt a szót hallja: Magyarország?

- Bartók és Ligeti.