Lukács

Egyensúly és műhelymunka

2015.04.02. 06:58

Programkereső

Első fuvolaleckéit nyolcévesen vette. Fiatalon elnyerte a Concertino Prague első díját, felvételeket készített a Naxosszal, 1992-ben debütált karmesterként. Drahos Béla április 14-én ünnepli hatvanadik születésnapját. INTERJÚ

- Hogyan választotta a fuvolát mint hangszert?

- Egy négygyermekes család legkisebb tagjaként láttam meg a napvilágot. Bár a szüleim nem voltak szakképzett muzsikusok, mindenki zenélt körülöttem. A Vavrinecz család egyik tagja figyelt fel a legidősebb bátyámra, aztán pedig sorra jöttünk mi. A kaposvári zeneiskolában kezdtem hegedülni, de balkezes lévén még az áthúrozott hangszert sem éreztem a magaménak. Később a Csupor-házaspár a városba költözött. Egy szólókoncertjük alkalmával döntöttem a fuvola mellett. Mindenki kinevetett, még iskoláskorú sem voltam. A hangszert nem vehettem kézbe, de Csupor László megfújatta velem a fúvókát. Majdnem kijött a közfal. Egy hét múlva a Kossuth Rádió Csoda, hogy gyerek című műsorában Telemann-menüettet játszhattam.

Drahos Béla
Drahos Béla

- A szólókarrier mellett zenekari művész volt, később pedig a vezénylés felé fordult. Ma hol van a súlypont?

- A Rádiózenekarban játszottam, mígnem Kobayashi Ken-Ichiro asszisztense lehettem az akkori ÁHZ-nál. Karmesterként Erkel Tibor jóvoltából a Rádiónál is kaptam koncerteket. A legemlékezetesebb hangverseny az volt, amikor Falvay Attila játszotta Beethoven Hegedűversenyét, a második részben pedig a II. szimfóniát adtuk elő. A Naxos meg is adta a jogot egy Haydn-Beethoven-összkiadásra. Ha nehézségem támad karmesterként, sokszor a kezembe veszem a hangszert, ekkor újra a zenekarban érzem magam és abban a pillanatban megtalálom a megoldást.

- Hogyan került Székesfehérvárra?

- Tizenhat évvel ezelőtt éppen egy új-zélandi projektről tértem haza, amikor megkerestek. Úgy álltam ehhez a feladathoz, ami tulajdonképpen egy együttesépítést jelentett, mint amikor egy szólista a pályája elején etűdöket kezd el gyakorolni. Műhelymunkát szerettem volna létrehozni, amit régebben, az igazán profi tagokból álló fővárosi zenekaroknál sosem tapasztaltam. Rendre olyan szólistákat hívtam meg, akiktől én is és a zenekari tagok is csak tanulhattunk. A sikert az mutatja, hogy a városvezetés úgy döntött, nem olvasztja be vagy szünteti meg az együttest, sőt egy önálló intézményként működhetünk tovább.

Drahos Béla
Drahos Béla

- Mi változik most a zenekar életében?

- Eddig amatőr szinten működtünk kisegítőkkel. A város tartott fent minket, de nem voltunk jegyzett zenekar. Nem lehetett pályázni, külső forrásokat bevonni. Százegy év után most jogilag is létezik az Alba Regia Szimfonikus Zenekar. Ez a tény kihívást is jelent, hiszen három éven belül kell átalakulnunk és státuszokkal feltöltenünk a helyeket. Az évi ötven koncert és húszezer néző vállalása óriási, amit számon is fognak kérni rajtunk. Zenekari igazgatónkat Ifj. Major István csellista személyében találtuk meg. Az anyagi fedezetünk nem lett több, a bérgazdálkodást tekintve viszont növekedni fognak a kiadásaink. Örömteli a változás, de hogy hogyan tudunk továbblépni, az egy másik kérdés.

Drahos Béla
Drahos Béla

- A Zeneakadémián és Pécsen is tanít.

- Pécsen a doktori iskola munkájában veszek részt. Nekem felnőtt fejjel kellett megszereznem ezt a jogosítványt. Volt bennem némi ellenszenv, de ma már látom a hozadékát. Fontos, hogyha egy fiatal tehetségnek kérdése van, az ember a fizika törvényeit alapul véve igenis tudjon magyarázatot adni a hangszer mechanikájának kihasználhatóságára. Dolgozni kell a megfelelő hangzás kialakításán, hiszen a fuvolának is meg kell állnia a helyét a több tízezres koncerttermekben.

- Milyen hangversenyekkel ünnepel?

- Március 27-29. között a kaposvári Jeney Zoltán Fuvolaverseny elnökének kértek fel. Ennek keretében a lányommal játszom a IV. brandenburgi versenyt, utána pedig egy Doppler-művet adunk elő hárman az édesanyjával. A koncert második felében Víg Andrea lesz a partnerem. Egy nappal a születésnap előtt a Zeneakadémia 10-es termében előadom Bach majd' összes szonátáját. Ezek a művek fontosak az életemben, hiszen évről évre eljátszom őket, de még egyszer sem szóltak ugyanúgy. Ahogy Jean-Pierre Louis Rampal mondta egy budapesti koncertje után: "Lehet, hogy nem így kell Bachot játszani, de nekem így tetszik".