Gyöngyi

"Csinálni kell a jót"

2015.04.13. 06:58

Programkereső

Harminc éves a Dobszay László által elindított, a Schola Cantorumok hagyományait ápoló magyarországi énekes iskola intézménye, művészeti és oktatási módszertana. A jubileum kapcsán a Budapesti Énekes Iskola művészeti vezetőjével Mezei Jánossal beszélgettünk. INTERJÚ

- A 20. század második felében az egyházzene-pedagógia útkereséseinek eredménye az úgynevezett énekes iskola.

- A Zeneakadémián az Egyházzenei Tanszéket 1989-ben megalapító Dobszay Lászlónak támadt még évekkel korábban az az ötlete, hogy érdemes volna kisebb csoportokban, különböző profillal, más-más művész-egyéniségek vezetésével zeneoktatást folytatni, már kisiskolás kortól. Az első ilyen iskolai keretek között működő szakkörszerű foglalkozások 1984-ben Óbudán, az akkor még Leövey Klára (mai nevén: Andor Ilona) Zenei Általános Iskolában kezdődtek el, Bánlaky László igazgató és Szabó Helga zenepedagógus bábáskodása mellett. Elindult egyfajta zenei műhelymunka, amelyen a gyermekek az általános közismereti tárgyak után délutánonként vehettek részt. Ebben a kísérleti munkában olyan oktatók közreműködtek, mint Párkai István, a Zeneakadémia professzora (egykori tanárom), Rohmann Imre nemzetközi hírű zongoraművész, Soós András karnagy és zeneszerző, Sirák Péter orgonaművész, vagy Kéringer László énekművész-karnagy. Jómagam is még szinte pályakezdő karnagyként vállaltam egy csoport vezetését.

Mezei János
Mezei János

- Mennyire látszott sikeresnek a kezdeményezés az első években?

- Három éves kísérleti időszak kezdődött el a Soros Alapítvány támogatásával. A profil persze még nem volt egységes, hiszen minden oktató a maga hangszerét, vagy szakterületét helyezte előtérbe csoportja arculatának kialakításakor. Bár a kezdeti lelkesedés nagyon izgalmas és sokszínű eredményeket hozott, összességében a projekt mégsem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, elsősorban azért, mert nem volt mögötte egy egységes és összehangolt koncepció. A legtöbb csoport meg is szűnt a kísérleti évek után, csupán Kéringer László folytatta az megkezdett munkát Szombathelyen, az ottani énekes iskola létrehozásával valamint mi - már Bubnó Tamás kollégámmal együtt - itt Budapesten. Úgy láttuk Tamással, hogy az énekes iskola koncepciója mögé olyan intézményes hátteret kell felépíteni, amely biztosítja az egységes tananyagot, a módszertant, és az iskolán kívüli tevékenységét is összehangolja. Az iskola az iskolában módszert kellett alkalmaznunk, mert saját épületet nem kaphattunk. Ez ma is így működik.

- Mik voltak azok a módszertani alapok, amire építeni lehetett?

- A Schola Cantorumok az első évezred második felétől kezdve mindmáig a magas színvonalú egyházi ének letéteményesei. Nyugat-Európában több száz éve sikerrel működik például a cambridge-i King's College, a montserrat-i bencés kolostor szkólája, a bázeli Schola Cantorum, a római Cappella Sistina, a lipcsei Tamás-templom kórusa, vagy a Wiener Sängerknaben. Ezeken az alapokon egy mai magyar adaptációt szerettünk volna létrehozni, amely önálló művészi profillal rendelkezik. Úgy gondoltuk-gondoljuk, hogy ez valójában nem más, mint egyfajta továbbvitele annak a méltán világhírű Kodály-módszernek is, melynek egyik alapelve, hogy értékes, jó népzenei és műzenei anyagon tanítsuk a gyermekeket, és vezessük be őket a zene birodalmába.

Deák Diák Énekes Iskola Kórusa
Deák Diák Énekes Iskola Kórusa

- Hogyan működik ma a Budapesti Énekes Iskola?

- Az egyházzenei alkotások Bachig, de talán azt is mondhatom, hogy Mozartig a zeneirodalom nagyobbik, de mindenképpen fajsúlyosabb részét teszik ki. Fontos, hogy ez a fajta zenei közeg bekerüljön a tananyagba, de talán még jelentősebb, hogy ez gyakorlati alkalmazást is nyerjen. Ebből kifolyólag oktatási rendszerünknek ma is két pillére van. Mind az alsós, mind pedig a felsős gyermekek rendszeres egyházzenei szolgálatot látnak el: a felsősök szerdánként vesperást énekelnek a Belvárosi Fő-plébániatemplomban, hetenként más-más osztály, vasárnap pedig alsós diákjaink az Avilai Szent Teréz-templomban énekelnek szentmisén. Ebből a rendszeres egyházzenei szolgálatból nőtt ki egy rendszeres koncerttevékenység, aminek során olyan együttesekkel lépünk fel, mint a Tomkins Énekegyüttes, a Budapesti Vonósok, a Budapesti Kamaraszimfonikusok, a Budapesti Fesztiválzenekar, vagy a Capella Savaria. Sikerült tehát állandó kapcsolatot létesíteni a professzionista magyar zeneélettel. Sokszor megkeresnek bennünket olyan célból is, hogy operaprodukciókba delegáljunk gyermek-szólistákat, vagy színházi produkcióba zenei közreműködőket - erre különösen büszkék vagyunk.

- Jelenleg a Deák Diák Iskola fogadja be a diákokat.

- Amikor a Leövey alapítványi iskolává alakult és felvette az Andor Ilona nevet, az akkor felvázolt koncepcióba sajnos a mi délutáni foglalkozásaink már nem fértek bele. Ebben az időszakban találkozott Bubnó Tamás a Deák Diák Általános Iskola igazgatójával, dr. Várnai Andrásnéval, aki örömmel fogadott minket. Az iskolához 1996-97-es tanévtől kezdődően kapcsolódunk szorosabban. A tanulók itt kapják meg a közismereti képzést (az énekoktatást már az énekes iskolás tanárok által), míg a hangszeres és elméleti oktatáshoz a Józsefvárosi Zeneiskola biztosít kereteket, de ez is az általános iskola épületében folyik! Az énekes tagozat számára két párhuzamos osztály indul. Az első osztálytól kezdődően heti két énekórát biztosítunk, amihez második osztálytól két szolfézsóra kapcsolódik. Harmadik és negyedik osztályban az eddigiekhez délután heti húsz perc egyéni hangképzés és egy óra hangszeroktatás társul, legjobbak számára pedig a koncertkórus heti két próbája. Harminc év után már némileg bizonyítottnak látjuk, hogy ez az oktatási forma képes működni a mai Magyarországon, sőt a magyar zeneoktatásnak - amely az elmúlt években több, létét is fenyegető változást szenvedett el - komoly pillérévé nőheti ki magát. Az egyházzenei szolgálaton keresztül, amikor a gyermekek szülőkkel, tanáraikkal és a hívők közösségével együtt, a szertartás kereteibe ágyazottan együtt énekelnek, a zene olyan hatást fejthet ki, ami kulcsfontosságú az egymást személyesen ismerő kisközösségek létrejöttében és életében.

Bubnó Tamás
Bubnó Tamás

- Hogyan választják ki a leendő tanulókat?

- Bár mottónk az énekközpontúság, még ennél is fontosabb az elszántság - a gyermeké és a szülőé is. Ez azt jelenti, hogy aki hozzánk jelentkezik, az valóban a zenei javak birtokába akarjon jutni és ezért hajlandó legyen erőfeszítést tenni, és ha kell, áldozatot hozni. Természetesen zenei képességfelmérés is van a felvételin, és felekezeti hovatartozástól függetlenül jelentkezhetnek hozzánk bárki, sőt a vallási elkötelezettséget sem kívánjuk meg, csupán a szerepléseken szükséges fegyelmet és toleranciát, hiszen a fellépések nagy része templomban zajlik.

- Milyen az egyházzenei repertoár?

- Minden felekezettel keressük a kapcsolatot, mivel meggyőződésünk, hogy valamennyi felekezet értékes zenei hagyománya szükségképpen visszavezet bennünket a közös gyökerekhez. Ezért énekeltünk-éneklünk katolikus misén, vesperáson, de éneklünk protestáns vesperát, görög katolikus és bizánci, vagy anglikán tételeket is. Készítettünk már közös felvételt a Lauder Jahvne Iskola kórusával, és jó kapcsolatot tartunk fenn a Zsidó Kulturális Egyesülettel is. Tevékenységünk összhangban van a Zeneakadémia Egyházzene Tanszékének programjával. Tamás is és én is tanítunk az egyetemen, amely szintén részben felekezetek fölötti, részben felekezeti profilú oktatást folytat.

- Nemrég jelent meg egy új hangfelvétel a BMC-nél.

- Ez már a tizedik lemezünk. Mindig kiemelten fontosnak tartottuk, hogy a kortárs zene mind a liturgiában mind pedig a világi zenében jelen legyen, és ezek az alkotások meg is öröklődjenek. A mostani lemezünkön két kortárs szerző, Serei Zsolt és Zombola Péter egy-egy vesperás-ciklushoz írt tételeit szólaltatjuk meg.

- Mivel készülnek a jubileumra?

- Az ünnepi hangverseny május 6-án este lesz az óbudai Péter-Pál templomban ahol az 1992 óta - megjelent tíz lemezünkből adunk egy keresztmetszetet. Meghívtuk harminc év teljes kórustagságát; növendékeket, tanárokat, ismerősöket és barátainkat. A koncert után az Óbudai Társaskörben tartunk kötetlen találkozót, beszélgetést. Számunkra az a megnyugtató, hogy amit eddig felépítettünk gyakorlatilag bárki, aki átlátja, érti és érzi azt, amit mi csinálunk, itthon és bárhol a világon továbbviheti. Csupán egy elszánt, megfelelően képzett énektanár, egy együttműködő iskolaigazgató és az igényes, méltó liturgia iránt elkötelezetett lelkész/pap szükséges. A célunk az, hogy ez a szellemiség éljen tovább és minél több sejt - iskola, szakkör, tagozat - jöjjön létre, ami aztán tovább tud majd terjedni. Remek példa erre a Szent István Énekes Iskola, a Szent Angéla Énekes Iskola, a Budapesti Énekes Iskola Albertfalvai tagozata, a Budajenői Schola és a frissen létrejött Zsámbéki Énekes Iskola működése. Sokszor eszembe jut egy Dobszay Lászlóval folytatott beszélgetés, amikor ő azt mondta, hogy "csinálni kell a jót, aztán majd valahonnan lesz rá pénz is."