Lukács

"meg úgy... na..."

2015.08.06. 13:10

Programkereső

A Bősze Ádám Zenei Antikváriumba nap mint nap érkeznek nemcsak egyszerű használt kiadványok, hanem olyanok, amelyek mögött egy-egy érdekes történet lapul. A Fidelio.hu sorozatában egy Szokolay Sándor által dedikált kottát mutatunk most be. MAGAZIN

Egy kotta értékét növelheti, ha első kiadású, ha különösen igényes kiállítású, vagy ha szerzője dedikálta azt. Ez utóbbi csoportból is kiemelkednek azok, amelyeknek nemcsak ajánlója, hanem az ajánlás címzettje is neves ember. Mekkora különbség, ha egy Kosztolányi Dezső által dedikált kötet címzettje - mondjuk - Babits Mihály. Így van ez a kották esetében is. Milyen szép lenne egy Beethoven által Schubertnek ajánlott zongoraszonáta! A kézírásos dedikáció divatja azonban a 19. század elején még nem jött el: az elsősorban a romantika korától számított kedvelt gyakorlatnak.

Szokolay Sándor: Istar pokoljárása
Szokolay Sándor: Istar pokoljárása

Innen számítjuk a zenei emlékkönyvek (hány és hány "Albumlap" című darab létezik!), a dedikált kották, vagy éppen a kottás ajánlással írt emléklapok korát. A most bemutatott két füzetből álló kotta Szokolay Sándor egy kevésbé ismert művét tartalmazza, s minden valószínűség szerint annak első kiadása. Ugyan a zeneművet Szokolay Gulyás Györgynek és a Debreceni Kodály Kórusnak dedikálta, ezt a példányt külön kézírásos ajánlással látta el, mely Fodor Lajos karnagynak, későbbi zenekritikusnak, zeneírónak szól: "Szeretettel Fodor Lajosnak / a debreceni napok örömére / és az elvi viták / köszönetéül... / meg úgy... na... / Bp. 1961. szept. 19. / Szokolay Sanyi"