Illés

Rövid, de velős

2015.08.26. 07:20 Módosítva: 2015-09-12 10:22:58

Programkereső

A Kaposfest utolsó napja igencsak eseménydúsra sikerült, hiszen három hangversenyt is hallhatott a nagyérdemű, ahogyan a korábbi években, na de milyen hármat?! A Fidelio most a második, 17 órai koncertről számol be. KRITIKA

Az idei Kaposfest egyik legizgalmasabb fellépője a lengyel művészekből álló Kvartett, amelynek tagjait külön-külön is meg kell említenünk, hiszen négy kiváló muzsikusról van szó: Paweł Zalejski, Bartosz Zachłod (hegedű), Piotr Szumieł (brácsa) és Piotr Skweres (gordonka) a fesztivál során többször is elkápráztatott játékával.

Előző kritikai beszámolómban már dicsértem őket Webern- és Ysaÿe-interpretációjukért, nagyjából most sem tehetek mást, amikor saját hazájuk leghíresebb szerzőitől válogattak egy-egy művet. Először Chopin két jól ismert etűdjének (op. 10 No. 3 E-dúr, op. 25 no. 7 cisz-moll) vonósnégyes-átiratát szólaltatták meg, azt kell, hogy mondjam, lemezfelvételre készen. Persze ez alatt nem azt értem, hogy annyira steril lett volna az előadás, hanem mindössze azt, hogy a bensőséges hangvételű etűdök szépen, egységesen szóltak, egészséges és ízléses vibratókkal, és ami különösen nagy élmény, hogy a kezeik alatt a zene pulzált és nagyon rendben voltak a dinamikai arányok, egymás között és az összhangzás tekintetében is.

Chopin után Krzysztof Penderecki 2008-ban befejezett 3. vonósnégyesét játszotta a kvartett, amely az Egy megíratlan napló lapjai alcímet viseli. A még mind a mai napig az avantgárd műveiről, legfőképp a hirosimai áldozatok emlékére komponált vonószenekari darabjáról (Ofiarom Hiroszimy – tren) híres zeneszerző az elmúlt évtizedekben teljes mértékben retrográddá szelídült, amivel éppenséggel egyediségét, mondhatni saját hangját vesztette el. Ahogyan Loch Gergely zenetörténész fogalmazott a hangversenyt megelőző előadásában, ezzel a kvartettel

Penderecki tulajdonképpen komponált egy Sosztakovics-vonósnégyest,

ami persze nem baj, mert tényleg ötletes, és nincs híján a mesterségbeli tudásnak, csak hát – egy-két érdekesebb részt leszámítva – nem igazán mondható eredetinek. Mindezek ellenére a lengyel fiúk nagy odaadással játszották honfitársuk művét, amennyire csak lehetett, összefogták a töredezett struktúrát, a különböző vonós effekteket pedig nagyon hatásosan vezették elő. Hogy még az összbenyomásról szóljak, nagyon imponált, hogy – természetesen a csellistát kivéve – állva játszottak, ami különösen segítette egyrészt az együttjáték pontosságát, másrészt az egészséges, tiszta hangképzést.

Az Apollon Musagète Kvartett után, némi színpad-rendezést követően Mendelssohn d-moll zongoratrióját hallhatta a publikum a fesztivál művészeti vezetői, Baráti Kristóf és Várdai István, valamint Würtz Klára előadásában. Talán az Oktett mellett ez a másik leggyakrabban játszott, legnépszerűbb Mendelssohn-kamaramű, de bevallom, nem is emlékszem, mikor hallottam utoljára hangversenyen, így nagyon örültem, hogy most műsorra tűzték a Kaposfesten. Hihetetlen élmény volt mindjárt az első tétel viharos indítása, a muzsikusok intenzív jelenléte így a fesztivál végéhez közeledve, amely főleg a művészeti vezetőket nem kímélte a szereplés tekintetében.

Baráti koncentráltabban, Várdai felszabadultabban hozta a darab lendületes, szenvedélyes karakterét, Würtz Klára pedig mindezt egyszerűen, letisztultan és mély érzelmekkel tette.

A lassú tételben lírai Lieder ohne Worte-hang szólalt meg először a zongorán, majd az áradó dallamot ugyancsak átéléssel, de sohasem túlcsorduló módon szőtte tovább a hegedű és a gordonka. A lírai hang a tétel közepe táján érzékletesen vett drámai irányt, hogy aztán majd újra visszatérjen az éneklő témához. A harmadik tétel tipikus mendelssohni Scherzo, virtuózan pergő, tündértánc-szerű karaktere olyannyira lenyűgözte a hallgatóságot, hogy a megállíthatatlanul előretörő Finale után meg kellett ismételni. Persze nem mindig győz a fordított arányosság elve, hogy

minél rövidebb egy koncert, annál nagyobb az élmény,

de szerda délután a 2015-ös Kaposfest egyik legsűrűbb hangversenyének lehettünk szem- és fültanúi. És akkor még hátra volt a finálé.