Jolán

Bartók, Balkán, Pärt

2015.09.06. 07:58 Módosítva: 2015-09-22 16:11:59

Programkereső

A Söndörgő és a Kelemen Kvartett, a magyar Nemzeti táncegyüttes és a Budafoki Dohnányi zenekar, Tõnu Kaljuste és a Tallinni Kamarazenekar, Szergej Krilov és a litván Kamarazenekar, Bartók, Lutosławski, Dubrovay, Pärt, Sosztakovics és Balassa, népzene, műzene, tánc és opera – előzetes az idei CAFe Budapest színes programkínálatából. MÜPA MAGAZIN

A magyar nép és a magyarokkal hosszú évszázadok óta együtt élő etnikumok, elsősorban a szlovákok, a románok és a délszláv népek parasztzenéjét intenzíven kutató Bartók Bélát a délszláv anyag bizonyos elemeinek sajátos idegensége egész életében izgatta. Az Európán kívüli civilizációkkal és a környező népek zenéjével állandó interakcióban lévő, s valamilyen módon az európai történelem kezdeteihez visszavezető, hallatlanul színes balkáni muzsika több ízben is felcsendül a CAFe Budapest Kortárs Összművészeti Fesztiválon. Bartók törökországi népdalgyűjtésének egyik legelső tapasztalata volt, hogy az anatóliai parasztzene egyes fordulatai fellelhetőek a kelet-közép-európai népek dalaiban – „a törököknél mindenütt ismertek az ú. n. »esőt kérő« dalok; ezek szövegileg is, dallamilag is teljesen megfelelnek a délszlávoknál és románoknál közismert hasonló célú »dodola« vagy »paparuda« daloknak. Dallamaik olyasfélék, mint a magyar, tót, sőt egyes nyugat-európai népek gyermekmondókáinak, gyermekjátékainak dallamai” –, másfelől viszont meglepve vette észre, hogy „bizonyos bővített-másodlépéses, keleties (arabos?) jellegű hangsor, amely pedig annyira elterjedt az egész Balkánon, teljesen ismeretlen az adana-vidéki török falvakban”. Felteszi a kérdést: „ha nem a törököktől, akkor ugyan honnan, kiktől kerülhetett ez a hangsorféleség a Balkánra?”

E zene különösségének kérdése az amerikai években is foglalkoztatta. Milman Parry (1901–1935) harvardi professzor és növendéke, Albert Bates Lord (1912–1991) az 1930-as évek derekán végzett gyűjtőmunkát Jugoszláviában. Parry főleg az epikus hősi énekek iránt érdeklődött, „az volt a célja ugyanis – írta később Bates lord –, hogy a tradicionális jugoszláv epikus énekesek segítségével jusson el Homérosz Iliászának és Odüsszeiájának jobb megértéséhez. Parry gyűjtése 12 000 szöveget tartalmazott, ezek között volt 2500 epikus ének, a többi asszonyi ének, lírai dal.” Hatalmas anyag volt ez, melyet azonban váratlan halála miatt már nem tudott feldolgozni. A „Milman Parry Népköltési Gyűjteményt” Bartók Amerikában ismerte meg, a lemezek zenei anyagának lejegyzését 1941 márciusában kezdte el, majd 1942 végéig dolgozott rajta.

Ám őt nem annyira a „homéroszi kérdés”, sokkal inkább a „lírai dalok” foglalkoztatták. így írt egy levelében: Ez az egyedülálló, több mint 2600 fonográflemezből álló gyűjtemény – tudomásom szerint az egyetlen akusztikailag rögzített jugoszláv népzenei gyűjtemény – nagy tömeg epikus dalt foglal magába, amelyet primitív egyhúros hangszer, a guzla kísér. Ezeknek a heroikus daloknak stílusa és zenei kezelésmódja talán annyira áll közel a homéroszi versekéhez, amennyire ma talált bármilyen népzenestílus csak állhat. Történelmi, irodalmi és zenei szempontból ez az anyag felbecsülhetetlen, azonban zeneesztétikai szempontból a gyűjteményben szereplő lírai dalok vagy »női dalok« és hangszeres darabok hálásabbak.” A Söndörgő és a Kelemen-kvartett műsorának kiindulópontja Bartók Béla 1912-es bánáti szerb gyűjtése. Ám a muzsikusok ezúttal nem azt tartják fontosnak, hogy az „autentikus” népzenei anyagot és annak művészi reflexióját egymás tőszomszédságában mutassák meg, sokkal inkább egy olyan zenei párbeszéd kialakítására törekednek majd, melyben a népzene és a komponált zene közötti hatásmechanizmusokat szélesebb perspektívából láthatjuk. A hatás – ezúttal a bartóki életműé – áll a magyar Nemzeti táncegyüttes és a Budafoki Dohnányi zenekar zenét, költészetet és táncot egyesítő koncertjének középpontjában. Witold Lutosławski és Dubrovay László egy-egy, Bartókra közvetlenül reflektáló nagyzenekari darabja mellett egy izgalmasnak ígérkező tánckölteménnyel is találkozhatunk, melyet a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című kompozíció ihletett. Az est mottója Illyés Gyula híres versének egyik sora is lehetne: „Ím, a példa, hogy ki szépen kimondja / a rettenetet, azzal föl is oldja.” A megelőző évek gyakorlatát követve az Új magyar zenei Fórum zeneszerzőversenyének zsűrije idén is arra lesz kíváncsi, hogy milyen viszonyt alakítanak ki a fiatal zeneszerző-generáció képviselői egy-egy jelentős életművel.

Korábban Liszt Ferenc és Ligeti György volt a verseny ihletője, 2015-ben, a zeneszerző halálának 70. évfordulóján Bartók Béla szellemét megidéző – kamaraegyüttesre vagy szimfonikus zenekarra komponált – alkotásokat várnak a pályázatra. A szimfonikus együttesre írt darabok döntőjére és a verseny eredményhirdetésére a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben kerül sor. A világ kortárszenei életét 2015 őszén minden bizonnyal egy jubiláló észt zeneszerző ünneplése határozza majd meg. 1935. szeptember 11-én született napjaink egyik legismertebb, legnagyobb hatású zeneszerzője, Arvo Pärt. A 80 éves mestert a CAFe Budapest is több koncerttel köszönti.

Ha Arvo Pärt zenéjének elkötelezett előadót kellene megnevezni, Tõnu Kaljuste neve biztosan az elsők között lenne. A budapesti közönség előtt sem ismeretlen, kiváló észt karnagy a tallinni Kamarazenekarral és az észt Filharmónia Kórussal nagyszabású, az életművet híven reprezentáló koncertet ad a Müpában. A kiváló, Olaszországban élő orosz hegedűművész, Szergej Krilov pedig a Litván Kamarazenekar élén Pärt egyik legnépszerűbb, 1977-ben írt, s azóta közel húsz, különböző hangszer-összeállításra kidolgozott művét adja elő (Fratres). A CAFe Budapest kínálatában két opera is helyet kapott. Sosztakovics huszonkét évesen komponált darabja, Az orr alaphelyzete – ha máshonnan nem, irodalomtanulmányainkból – ismerős lehet. egy borbély egy orrot lel a reggeli zsemlében.

Amikor az orr kétségbeesett gazdája egy templomban végül rá- talál, az orr önérzetesen kijelenti, hogy nem óhajt visszaköltözni a neki rendelt arcra. A Neue Oper Wien és a Müpa közös bemutatóját a Wagner-napokon is rendező Matthias Oldag jegyzi, a karmester Walter Kobéra lesz. A második operabemutató egy új magyar mű premierje. Balassa Sándor műve, a Kodolányi János drámája nyomán komponált Földindulás az ezredforduló óta vár bemutatásra. A műnek régóta elkötelezett dirigens, Medveczky Ádám így nyilatkozott: „Nagyon örülök, hogy koncertszerű előadásban bemutathatom Balassa Sándor Földindulás című operáját. Egy kis kísérletezés után a magyar zeneszerzés visszatért a zene klasszikus alappilléreihez, a melódiához, a harmóniához és a ritmushoz.”