Erzsébet

Élet-halál kérdés

2015.11.20. 13:26

Programkereső

„A Requiem a legvakmerőbb elvárásainkat is felülmúlta. Ilyen kaliberű alkotásról csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni. (...) Csak ő, aki számára a zene lehetővé tette, hogy megpillantsa a szív legbelső labirintusait, és akit ösztönösen, tudattalanul is a gyönyörű és az értékes létrehozására való vágya vezet – csak ő beszélheti a zene nyelvét ilyen hittel és meggyőződéssel.” Dvořák Requiemjének prágai bemutatóját követően jelentek meg a sajtóban ezek a sorok, melyek érzékletesen világítanak rá a cseh zeneszerző gyászmiséjének érzelmi erejére és zenei nagyságára.

Csak különleges alkalmakkor hallható, egyedülálló kompozícióról van szó, mely – nemcsak zenetörténeti szempontból, de a Müpa ünnepi hagyományait tekintve is – méltán illeszkedik a romantika Verdi és Brahms neve által fémjelzett gyászmiséinek sorába. Bár a nagy requiemek keletkezéstörténetéhez gyakran kapcsolódnak a zeneszerző ajtaján kopogtató halálról vagy az utolsó tollvonásokról szóló emlékek és mítoszok, Dvořák gyászmiséjéhez nem köthetők efféle legendák, a mű sokkal prózaibb okból született.

A Birminghami Zenei Fesztivál nagyszabású művet rendelt a zeneszerzőtől, akit a felkérést követően a londoni Novello zeneműkiadó vezetője, Alfred Littleton ösztönzött a gyászmise megírására. Az ötvenedik évéhez közeledő, pályája csúcsán álló alkotó számára a kompozícióval kapcsolatos munka kiváló lehetőség volt addigi karrierjének, zeneszerzői és emberi eredményeinek átgondolására és összegzésére. Dvořák 1890 újévétől közel tíz hónapon át dolgozott a művön, melyet 1891. október 9-én az ő vezényletével mutattak be Birminghamben. A 19. század nagy requiemjeihez hasonlóan a négy szólistát, hatalmas kórust és nagy szimfonikus zenekart felvonultató Dvořák-mű is magától értődően koncertpódiumra készült. Szimbolikus alkalomnak számított, hogy néhány évvel ezelőtt egy történelmi jelentőségű gyászszertartáshoz kapcsolódva, Václav Havel temetésén hangzottak el belőle részletek.

A misztikus motívumok, rejtélyes összefüggések szinte kötelező elemei a gyászzenéknek: a két nagy részből és tizenhárom önálló tételből felépülő Dvořák-mű komplex struktúrájában egy négy hangból álló, rendkívül jelentőségteljes motívum kap főszerepet, amely átszőve a darabot, állandóan felettünk lebegő kérdőjelként emlékeztet az emberi lét élettel és halállal összefüggő kérdéseire. Richter János, aki karmesterként maga is sokat tett Dvořák zenéjének a nemzetközi zeneéletben való népszerűsítéséért, a gyászmisét így jellemezte: „tele van olyan pillanatokkal, amelyeket hallva egyszerre kell sírnunk a fájdalomtól és az örömtől.”

A művet a Müpa mindenszentek ünnepének alkalmából meghirdetett hangversenyén rangos muzsikusok szólaltatják meg: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát és Énekkarát a cseh zene kimagasló képviselőjeként ismert, operák és szimfonikus művek karmestereként egyaránt jelentős nemzetközi sikereket elért Tomáš Netopil vezényli. Szólistaként négy kiváló énekest hallhat a közönség: a kivételes legatóiért és bensőséges interpretációiért dicsért Simona Šaturová, a cseh operaszínpadok állandó szólistája, Veronika Hajnová, a nemzetközi operaéletbe a belgiumi Erzsébet királynő verseny megnyerésével berobbanó Brickner Szabolcs és a New York-i Metropolitan Operában nemrég debütált Sebestyén Miklós lép a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem ünnepi pódiumára.